Én és a Jégherceg

》1. fejezet《

Hűvös Januári reggelen izgatottan ébretem. Ma lesz az első nap, hogy itt tanulok korizni Berlinben.
Szerencsére 9-kor kezdődik.
Nyugotam lementem a konyhába, keresni valami finomat reggelire. Aztán a fotelt vettem célba. Benyomtam a Tv-t és közben kanalaztam a számba a müzlit.
Reggeli után bementem a fűrdőbe. Rutinos dolgokat elintézve.
-7:45, hm bőven odaérek kilenc elött.-néztem elégedetten az órámra.

¤¤¤

A jégstadionba érve, szinte már görcsbe rándúlt a gyomrom. Mivan ha valamit nem fogok érteni? Mivan ha béna leszek?
Felvettem a korimat, és a pályához indultam. A helységbe bérve, zene fogadott engem. A pályára néztem. Épp valaki készülhetett egy versenyre. Leültem az első padra és figyeltem őt. Mire leültem pont vége lett, a produkciónak.
A kezemre támaszkodva vártam, hogy mi lesz, közben belemélyedtem a gondolataimba.
Hirtelen valaki elém állt, vagyis csak a korcsolyáját láttam. Felnéztem, egy kedves 40 év körüli sportos nő fogadott.
-Biztos te vagy Emma ugye?-kérdezte.
-I-igen.-álltam fel gyorsan és a kezemet nyújtottam a tanárnő felé.
-Jaj nem kell ide kézfogás!-mondta nevetve, majd szorosan megölelt.-Pataki Eszter vagyok, neked csak Eszter néni-folytatta-15 perc és kezdhetjük is az edzésed, addig ismerkedj meg a társaddal.-veregette meg a vállam, és kiment.
Oda néztem a fiatalos fiúra, olyan 20-24 körüli lehet, vagyis gondolom én, de be kell hogy valjam, aranyos.
Vettem egy nagy levegőt és oda sétáltam hozzá.
-Szi-szia, Emma vagyok.-köszöntem félénken.
-Szia! Gondolom te vagy az új tag.-mondta kedvesen-egyébként Paul vagyok.
-Szép név.
-Kösz. Mióta korizol?
-10 éve, te?
-sokal több.-nevetett.
-Az jó.-nevettem félénken-am és mond hányéves vagy?-mondtam ki végül.
-25
-25?
-25. Talán gond?-nézett rám, furán.
-Nem, dehogy.
-Na és te?
-22
-Király. Vegre valaki aki fiatalabb nálam.-bökött oldalba enyhén.
-És milyen versenyre készülsz?-kérdeztem kis habozás után.
-Olimpiára.
-Ami most lesz télen?
-Aha!
-Hát akkor sok sikert!
-Köszi. De te is jössz.
-Mi?
-Igen jól hallotad. Nah vissza tért az edzőnk. Megvárjalak?
Az ajtó felé néztem, ahol ép a tanárnő jött be, egy pohár gözölgő teával, forró csokival, vagy kávéval.
-Aaaaaam ahogy akarod.-fordultam vissza Paulhoz.
A fiú vállat vont, és az ajtó felé indúlt. Micsoda pasi :D

¤¤¤

-Na akkor kezdhetjük?-kérdezte a tanárnő.
-Igen.
-Jó, akkor először is mutasd meg, hogy mit tudsz!

Beálltam, vettem egy nagy levegőt és elkezdtem siklani a jégen. Sorozatban csináltam a trükköket amikre még emlékszem, és megy.

-Nagyon jók!-tapsikolt az edző.

Én azért sem álltam le, csináltam tovább. Addig amíg minden trükkött amit ismertem es megcsináltam, addig nem álltam le.
  Végül fékeztem egy nagyott, és meghajoltam, a tanárnő elött.
Ő még mindig tapsikolt örömében, és mintha máshonnan is hallotam volna.
Felegyenesedtem, és a másik taps hang irányába néztem. Paul ült a nézőtérben, hat ezek szerint mégis megvár. Milyen cuki!

¤¤¤

Az öltözőben, átvettem a cipőmet.
-Ügyes voltál!-szólalt meg Paul hátam mögött, a falhoz támaszkodva köszönés nélkül.
-K-köszi.-mondtam, es zavartam piszlálni kezdtem a hajam.
-Hazakisérjelek?-kérdezte kis habozás után.
-I-igen, persze!