Én és a Jégherceg

》4. fejezet《

  5-kor kelltem, nagyon izgatottan. Istenem ma utazunk! Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem. Felvettem a sport táskám, kulcsra zártam az ajtót, és rohantam is a reptérre.

¤¤¤

A reptérre érkezve, láttam, hogy az edzőnk már a bejárat elött várakozik.
-Jó reggelt!-rohantam hozzá.
-Neked is jó reggelt, Pault nem láttad még?-kérdezte
-Én azt hittem már ő is itt van.

Várakoztunk egy kicsit, mikor a nagy tőmegben megjelent Paul.
-Jó reggelt!-köszönt Paul.
-Nah akkor indulhatunk?-nézet ránk az edző.
-Persze!-mondtuk korusban.
Beálltunk a sorba, rengeteg sportoló volt. Biztos mind izgatottak.
  Pár perc múlva már a repülőn ültünk. Még soha nem utaztam repülőn. Annyira izgulok mivan ha történik valami gond?....na jó, ezt most verjük ki a fejemből! Ne gondoljunk semmi rosszra.
-Héj, minden rendben Emma?-nézett rám Paul, és közben simogatta a karom.
-P-p-persze!-válaszoltam.
-Akkor mért karmolod a bal karodat?-nézett rám furcsán.
Lenéztem a karomra, tiszta vörös volt az egész.
-Aaaam...tudod még soha nem ültem még repülőn, és egyszerüen izgulok!
-Megfogjam a kezed az út végéig?
Ez most komolyan felajánlotta nekem?...úristen....a példaképem megfogja a kezem?....
-H-Ha nem gond.
Paul csak bicentett egyett, és megfogta a kezem, közben az ujjával lassan simogatta a kezem.
A szívem hevesen verni kezdett, közben éreztem, hogy az egész fejem elpirul. Alig tudok levegőt venni. Fel se tudom fogni, hogy "ő" pont "ő" az aki megfogta a kezem!

  ¤¤¤

  -Hmmm ne má'!Hallod!
Az istenit már!-odítottam végül a fiúra.
-Bocs de így viccesebb volt felkelteni.-vonta meg a vállát Paul.
-Mi? Én aludtam?
-Igen.
-Szóval már itt is vagyunk?
-Aha!
-Az szuper, de legközelebb ne a homlokomat pöckölve ébresz!

  Bent a csomagunkat levettük a szalagról, és mentünk is a szállásunkra. 
Egy 5☆-os hotelben kaptunk szállást. Két szobát kaptunk.
-Lesztek ti kettesben, vagy legyek én Emmával.-kérdezte Eszter néni.
-Paulal leszek!-ordítottam.
A tanárnő összekulcsolt karokkal nézett rám, amolyan "megértem" stílusban.
-Akkor legyetek együtt.-mondta kedvesen.

Bementünk a szobánkba, ahol egyből az ágyra ugortam.
Paul a másik oldalról dőlt az ágyba. Olyan szép volt ahogy a nap megvilágította arcát. Plusz az a gyönyörű mosolya. Nagyon aranyos.
-Még 4 nap es en is versenyzek.-törte meg a csendet a fiú.
-Hajrá.
-Kössz.-nevetett, aztán ökölbe rakta a kezét -Ökölpacsi?- bólogadtam.
-Naná!

¤¤¤

Este kimentünk a stadionba ahol a nyitó gála volt. Szinte televolt sportolóval a hely. Nagyon szép volt!
-Te meg mit csinálsz?-néztem Paulra.
-Hát selfit-vonta meg a vállát-benne szeretnél lenni?
-Oh am i-igen.
Paul megfogta a vállam, és magához húzott. Mind ketten a telefon kamerájába mosolyogtunk. Aztán megnéztük, hogy sikerült.
-Kitehetem Instagramara?-kérdezte.
-Persze!
  Hihetetlen, hogy a példaképem a koris társam, és ráadásként nagyon kedves velem.

¤¤¤

  Vissza érve a szállásunkra, ugyan úgy az ágyat vettem célba.
-Légyszí kapcsold fel a villanyt túl messze van!-Mondtam drámaiasan.
-Lusta disznó!-kapcsolta fel a villanyt nevetve.
-Hogy te milyen bunkó vagy!-játszottam meg a megsértődöttet.
Paul csak mosolygott.
-Na es mit csinálunk?
-Aaaam...
-M-mármint, hogy most vacsora v-vagy am n-nem tom!-és annyira zavarba estem, hogy hozzá vágtam az egyik díszpárnát.
  Paul reflexből megfota a párnát, és visszadobta hozzám.
-Ez mi volt?
-Úgy hívják reflex!
-Ha-Ha-HA!
A fiú oda jött hozzám, és leült mellém. Kezünk majdnem összeért. Szívem megint hevesen verni kezdett. Pedig csak mellém ült. Ugyan már ebben nincs semmi extra!
-Na akkor mit csináljunk?-törtem meg a csendet.
-Pihenjunk!-monta lustán.
-És még én vagyok a lusta disznó!-nevettem.
Paul csak mosolygott.
Ledőltem mellé, és néztem a telefonom hátha van valami jó program.

-Héj ezt nézd-böktem meg a fiút-van zárt kori pálya! Nem megyünk ki oda?-ajánlottam fel a programot.
-Nem rossz, menjünk!-pattant fel az ágyról.