Én és a Jégherceg

》2. fejezet《

Ma nem kellet mennem az edzésre, úgyhogy nyugodtan lustultam az ágyban.
Vajon Paulnak van edzése?
Fogtam magam és felöltöztem. Megnézem hátha van edzése. Amugyis kiváncsi vagyok, az egész produkciójára.

¤¤¤

   Berlin utcáin sétálva elképzeltem ahogy Paulal együtt korcsolyázunk. Miket beszélek én itt!?...
A pályára beérve láttam, hogy nagyon keményen edzik Paul.
Gyönyörű trükköket csinált. Olyanokat csinált amiket én soha nem tudtam megcsinálni.
Mintha ő lenne a Jegek hercege!

-Oh Emma, magának ma nincsen edzés!-kiáltott hozzám
E

szter tanárnő.
-Igen tudom, csak gondoltam eljövök megnézni ahogy Paul készül az Olimpiára.
-Ez kedves drágám.-mosolygot rám-Nos akkor Paul mára végeztünk. Haza mehetsz.

A srác, lazán bement az öltözőbe. Utána mentem.

-Várjon Emma! Veled még kell valamit megbeszélnem!
-Igen?
-Tudja, hogy Fentz indul, a téli olimpián. És te egyedül maradnál itt. . .tehát úgy döntöttem, hogy te is jöhetsz velünk mint kisérő.
-Tényleg?!
-Igen.
-Te jó ég! Szivesen jövök!-ugortam az ölébe.
-De, viselkedj az út alatt!-vette át a szigorú énjét, aztán elnevette magát.

   ¤¤¤

Bementem az öltözőbe, de ott nem volt Paul. Ígyhát kimentem, a bejárat elött várt engem.
-Na mit mondot?-kérdezte.
-Jövök veletek az Olimpiára, de csak kisérőnek.
-Én megmondtam!-nevetett Paul.
-Hat igen-aztán hirtelen beugrott valami-mi az egész neved pontosan?
-Fentz, Paul Fentz.
-Azaz a Fentz?!
-Aaaaammm igen?
-Úristen! Komolyan!? Te vagy a példaképem!!
-Oh m-még senkinek nem voltam a példaképje.-vakarta meg kínosan a halántékát.
-Hát mostmár van!-kacsintottam rá.
Paul csak mosolygott, és elindultunk haza.