Én és a Jégherceg

》6. fejezet《

Reggel arra keltem, hogy valaki motoszkál. Álmosan felültem, megdörzsöltem a szemem, körbenéztem ki lehetett az. Paul öltözött... Észre vette, hogy figyelem, gyorsan megfordúlt és a pulcsijával eltakarta a testét.
-Azt hittem még alszol!
-Te meg hova indulsz?
-Megyek az edzőnkel gyakorolni.
-És én nem jöhetek?-pattantam ki az ágyból.
-ISTENEM VEGYÉL MÁR FEL VALAMIT!-takarta el a szemét Paul.
-Miért baj, hogy egy trikóban és bugyiban vagyok?-nevettem.
-Mert csak-mondta-CSAK VEGYÉL MÁR FEL VALAMIT!-ordította fülig vörös arcal, és közben az egyik kezével takarta a szemét.
-Jó jó, CSAK TE IS VEGYÉL FEL VALAMIT! ITT ÁLLSZ MAJDNEM PUCÉRAN, SZERENCSE HOGY RAJTAD VAN AZ ALSÓ!
-Akkor megyek a fürdőbe!-rohant a helységbe Paul.
-Gratulálok, hogy most jutott az eszedbe!-röhögtem utána.
-Haha-haaaAAAA-és egy nagy puffanást hallotam.
-Mi történt?!-rohantam be a fürdőbe. Hát hogy is mondjam, sikeresen leverte a függönyt mindenestül a csempéről, és hát széttárt lábbal ült a kicsi kádban...letakarva a levert függönnyel. Az ajtófélfához támaszkodva röhögtem. Nagyon vicces látvány.
-Röhögés helyett inkább segíts már!
-Jólvan jólvan, pillanat csak...-és itt egy újabb nevetésbe kezdten.

¤¤¤

Nagy nehezen sikerült meggyőznöm Pault, hogy had nézzem meg a táncát mostmár zenével együtt.
Eszter néni annál jobban "örült". A zárt korcsolya pályára menet, kicsit előre mentünk a tanárral, hogy négyszem közt beszéljünk.
-Van valami a levegőben jól érzem?-kezdte.
-Nem nincs, csak jó barátok lettünk.
-Na és mi volt az a reggeli kis "veszekedés"?
-Áthallatszott?!-néztem nagyokat.
-Igen mindent hallotam, nem volt semmi éjjel?
-Neeem! Csak csak...
-Csak?
-Hosszú történet.-adtam fel.
-Jó rendben úgyse akartam beavatkozni az ügyetekbe, de ha mégis megtörtént akkor nyugodtan elmondhatod.
-Ha megtörtént volna, akkor hozzád fordúltam volna segítséghez.
-Ezt jó hallani Emma-veregette meg a vállam-na menj vissza nyugodtan a kis pasidhoz.-kacsintott.
-De ő nem a pasim!-nevettem.
Eszter csak nevetett.
Visszamentem Paul mellé, még mindig láttam rajta, hogy a reggeli kis balhé miatt zavarban van. Még mindig ugyan úgy el van pirulva.
-B-bocsi a reggelért.-kezdte.
-Miért kérsz bocsánatott?
-Hát....-itt elgondolkozott-nem tudom.
-Mindegy, de semmi gond, hát most megesik az ilyen.
-Igen, végülis igaz.-vonogatta vállát.
Csendben mentünk tovább.

¤¤¤

Oda értünk a pályára, ahol most kongott az ürességtől a hely. Paul elment, hogy felvegye a koriját. Én addig Eszter néni mellé mentem.
-Hallom tegnap elmentetek korcsolyázni-mondta-azóta jól van a lábad?
-Igen persze, jót tett a pihentetés. De nem nagy ügy csak kicsit fájt.-mentegetőztem.
Az edző (újra) megveregette a vállam, és Paulhoz ment.
Én addig elő vettem a telefonom, és megnéztem mi történik a nagy világban. De semmi izgalmas nem volt.
A pályára néztem, ahol már Paul nyújtott, közben-gondolom-Eszter tanácsait hallgatta.
Aztán felém tartott.
-Szurkolj kislány.-mondta és kacsintott egyett.
-Jaj Paul!-forgattam meg a szemeim unottan, végül találkozott a pillantásunk. Halványan mosolyogtam rá, és ő is rám. Lassan megfogtuk egymás kezét. Paul lassan megcsokólta a kézfejem, és megsimította az arcom.
-Fentz! Kezdthetjük?-zavarta meg a kis romantikus jelenetünket a tanárnő.
-Már megyek is!-mondta, és gyorsan oda korcsolyázott a pálya közepére.
Mosolyogva nézten utána. Sok idő kell, hogy ezt feldolgozzam.
Hirtelen elkezdődött a zene, és abban a pillanatban Paul is belekezdett a táncba.
Most sokal szebben, kecsesebben csinálta. Láttam az arcán ahogy kifejezi az érezlemeit. Olyan jó volt nézni. Néha hallotam, ahogy Eszter mondja hogy "magasabra" "kicsitt több érzelmet" és néhol tapsolt is.
Sokáig tartott a "próba", bevallom majdnem bealudtam, de ha Paulról van szó, akkor figyelek. Pont akkor figyeltem vissza a pályára, amikor vége lett az egész produkciónak.
Ujjongva tapsoltam. A tanáron is láttam hogy megvan elégedve.
Paul vissza jött hozzám, és szó nélkül megcsókolt. Fülig elpirultam.
-Sz-szóhoz sem jutok...-nyögtem ki nehezen.
-Emma-fogta meg a kezem-ezt már az elején elakartam mondani.
-Mit? Hogy megcsókolsz?
-Nem. Emma-kezdte-én...én szeretlek!
Szívem megint hevesen verni kezdet. H-hogy ő, szeret engem?! El se tudom hinni.
-É-én is szeretlek.-mondtam halkan.

¤¤¤

Vissza mentünk a szálláshoz. Szivem szerint néztem volna a síelősöket, de az ágy jobban vonzott.
Szokásosan ráugortam az ágyra. Paul törökülésben leült az ágyra.
-Nos akkor mi most...?
-hm?
-Hát am együtt vagyunk?-böktem ki a kérdést.
-Ahogy gondolod.-vonta meg a vállát.
-Akkor igen?-ültem fel.
Paul csak bólogatott.
Boldogan, és bátran atöleltem. Lehunytam a szemem. Hallotam a szívdobogását, és ahogy lassan veszi a levegőt, ahogy simogat. Minden olyan jó.