Levi x Hanji

4.

Hanji szemszöge:

Tegnap ment el Levi. A gyerekek fent vannak a szobába. Én készülök az útra. Pár nap és elindulunk a központba. Már a cuccok pakolásának a végén voltam amikor kiabálást hallottam. Kifutottam a ház elé és egy hatalmas titán nézett át a fal tetején. Majd betörte a falat. A város elbukott. A gyerekekért futottam amilyen gyorsan csak tudtam
-AVA, REMY SIESSETEK! ÁTTÖRTÉK A FALAT!-kiabáltam. A lányom sírva rohant ki a szobájából.
-Gyere kicsim.-fogtam meg a kezét majd Remy is kijött és rohanni kezdtünk.
-A-apa..hol van?-kérdezte Ava sírva.
-Ő a falakon kívül van el kellett mennie Erwinnel. Reméljük semmi baja nem esett. Siessünk, el kell jutnunk a hajóig.-rohantunk ahogy csak bírtunk.  Az utolsó hajóra feljutottunk. Leültünk egy helyre Remy mellém Ava pedig az ölembe ült és szorosan engem ölelt. Remy a hajó szélére ment és nézte a széthulott várost. Láttam a  szemében a bosszú csillogását.
Anya...a titánok meg fognak ölni minket?-szipogott Ava.
-Shhh...Ava itt már biztonságban vagyunk. Nemsokára a menedékszállóra érünk és ott minden rendben lesz. Apa is ott lesz hamarosan.
Kis idő elteltével Ava elaludt majd Remy is visszaült mellém.
De hangos vitatkozásra lettem figyelmes.
Egy csuklyás fazon a hajó vezetőjével kezdett vitatkozni. Közelebb mentem hogy jobban halljam.

-Ell kell térítenünk a hajót! Most!-ordította az idegen.
-Maga mégis mit képzel. Én egy parancsot kaptam. Azt hogy vigyem el a lakókat a szállóra és ezt senki sem változtathatja meg csakis a fő....már nem tudta befejezni mert leszúrta. A teste a földe rogyott és meghalt. A szemem kikerekedett. Minden ember pánikolni kezdett. Lenyugtatni se lehetett őket.  Nem hagyhattam hogy őrültséget csináljon.
Ava-t Remy mellé ültettem és intézkedtem.
-Maga mit akar elérni?-akadtam ki jogosan.-Minden ember rémült! Megölte a vezetőt. Mit tervez? Adja ide a kormány és én elviszek mindenkit a menedékszállóra.-tanácsoltam a rohadéknak
-Azt már nem! Nem fogja meghiúsítani a tervem egy nő! Most pedig menjen vissza a többiekhez és kussoltassa el őket.-köpte a szavakat. Majd közelhajolt hozzám és a fülembe súgott valamit: -Ne merjen hősködni mert a gyerekek fogják bánni.
Én csak bólintottam és visszamentem a gyerekekhez. Nem mertem kockáztatni. Nem sodorhatom őket veszélybe.

Odaültem és Ava már belém is csimpaszkodott. Remy is szorosan mellém bújt és vártuk hogy hol lesz a végállomás.
Körübelül egy óra alatt odaértünk. Egy kikötőhöz ahol lovaskocsikra kényszerítettek minket. A katonák pisztolyt szegeztek mindenki fejéhez miközben átvezettek minket. Egyessével. Elősször Ava-t vitték.
-ANYU!-sírt amikor az egyik katona vállánál fogva kezdte rángatni.
-Semmi baj kicsim. Nemsokára megyünk mi is. Csak csináld amit mond.
Ava csak megszeppenve bólogatott és elindult a katonával egy lovaskocsira. A következő én voltam. Ugyanúgy mint Ava-t engem is rángatott. Ezt egy "dögölj meg" pillantással díjaztam. Erre csak mégnagyobbat rántott rajtam. Amikor felrángatott gyorsan szemeimmel lányomat kerestem rögtön meg is találtam. Odasiettem hozzá.
-Itt vagyok Ava. Semmi baj.-Öleltem magamhoz.
Vártam hogy hozzák a Remy-t.
Már a negyedik embert hozták fel amikor végre a fiam is sorra került.
Odasietett hozzám és az út további részében szorosan egymás melett ültünk.

Az út  elég zötykölődős volt. A városunkon is átmentünk. Minden véres volt. A Titánokat megölték mindet. Már csak a hullák voltak szanaszét. A hányinger is rámjött. Ugyan Levi-ék visszaértek az útról? Biztosan tudnak róla hogy a falat áttörték vagy hogy mi van velünk? Szegény Levi. Biztosan vár a központba. Remélem nem esett baja.

Gondolkozásomból a megérkezés zökkentett ki. Egy város. Mi ez a hely? Mi vár itt ránk? Felébresztettem az alvó gyerekeket és leszálltunk a lovaskocsiról.

Remélem tetszett a rész. Puszi mindenkinek! 😘