Levi x Hanji

6.

Hanji szemszöge

A pengéimet készítettem és nekiindultam megölni az egyiket. Elsőre sikerült ahogy a férfinek is. Aztán visszaültünk a lóra.

Tovább indultunk. De volt hozzá pár kérdésem, amit nem restelltem megkérdezni tőle.
-Miért kellett minket oda hozni?-hoztam fel az első kérdést ami legjobban érdekelt. Csendben bakktatott tovább. Válaszra sem méltva. Milyen goromba.
-Kérlek válaszolj! - mondtam hangosabban. Ennyit igazán megtehetne hogy elmondja.

-Mint mondtam, titánok tartanak a falak felé. Valószínűleg már ottvannak. - zárta le. De én többet akartam tudni.
-Miért csak egy hajót térített el? - tettem fel az újabb kérdést.

-Addig nem hagysz amíg el nem mondom mi? - vigyorodott el.
-Na jó..... - kezdte. -Kezdjük az elején. Egy hete kezdődött. Körül akartam nézni kint, amikor egy titán termett előttem és nagy csapással a földhöz csapott. Fájt mindenem.
Próbáltam felkelni de az erőm elhagyott és visszarogytam a földre. - kis szünetet hagyott.
Én nem vettem le a szemem róla. Vártam a folytatást, ami nem váratott sokáig magára.

-Aztán lovak trappolását hallottam a távolból. Megkönnyebbülést éreztem. El is vittek az ő helyükre, bekötözték a bordám aztán cellába vittek.
Nem tudtak rólam semmit, és ki akartak kérdezni. Persze én tartottam magam és titkolóztam. Ennek nem örültek, de nem hagyhattam hogy az embereim veszélybe kerüljenek. Aztán kimentünk a falakon kívülre. Meg akarták találni a helyet. Sikerült nekik, látták az embereim. De aztán a titánok elérték a falat és visszamentek, engem otthagyva. -
Lesokkolva ültem. Ezek Leviék voltak. Akkor ő Guren? Ez biztos hogy ő!

-Te vagy Guren? Guren Ichinose? Leviékről beszéltél? - ő bólintott.
-És azért hoztál ide mert megakartad óvni az utolsó hajó utasait, mert miért is?

-Először is mert kellettek az emberek a tervemhez.-itt közbeszóltam,és megálltam a lóval. A szélfelerősödött és a hajamba kapott.

-Milyen terv?

-Megölni a titánokat, de legfőképp a rendellenest. Ki akarok képezni még több embert. Ki akarom végezni azt a nagy mocskot, az a mocsok megölte.... - nem mondta tovább. De nem kérdeztem rá. Ez biztos egy fájó pont az életében. Keserű érzés fogott el. De egy jó ötlet jutott eszembe.

-Dolgozzunk össze!

-Hm? - értetlemledett.

-Együtt megöljük! A tieid És a mi falunk katonái. - elhatároztam magam. - Együtt biztos menni fog! Mit szólsz, Guren? - tétovázott, de halványan bólintott.

-Akkor menjünk szóljunk nekik! - indultunk el a falakhoz. A titánoknak vége lesz! Levi! Megyek már!

Sziasztok! Elősször is bocsánat a sok kihagyásért. De megjött a kövi rész. Remélem tetszik! Sziasztok puszi! 😘