Training Camp ((Kuroo Tetsurō x Reader))

1. Fejezet

Első év a Karasuno-ba. Mivel a nagybátyádnak a közelben volt boltja, ezért már megérte ide iratkozni. Mivel a dédapád itt tanított, ezért gondoltad megpróbálod.

Mivel a családban egészen végig megy ez a röplabda dolog, már kiskorodban te voltál a dédapád pici kis szeme fénye, akiről tudhatta, hogy mindig eltalálja a labdát, mindegy milyen magasan van, vagy milyen szögből.

Ez nem mondható el a nagybátyádról ugye. 

A nagybátyád egy ideje felhagyta a röpizést, és folytatta a szülei által megkezdett kis vegyesboltot. Mivel a bátyja és a felesége... Magyarán a szüleid, elmentek külföldre dolgozni, nagybátyád volt az, akinél a napjaidat töltötted.

Pár évvel ezelőtt, mielőtt bekerültél volna a Karasuno-ba, pár Karasuno-s srác mindig ott vett edzés után kaját. 

Általában kikukkantottál, hogy kik azok meg milyenek. Csak három fiú volt, az egyik elég ijesztő kinézettel.

"Huh?" Nézett rád az ősz hajú, míg a másik kettő fizetett.

Kicsit megijedtél, míg a nagybátyád a kasszánál csak legyintett nekik hogy hagyjanak téged kukkolni, ahogy csak akarsz.

Úgy se fogsz leállni.

Ettől függetlenül miután mentek ki az ajtón, mindig te voltál az, aki megköszönte a vásárlásukat.

Ám most, hogy bent vagy abban az iskolában, amibe be szerettél volna jutni, nem tudod hogyan tovább. 

Esetleg csatlakozz a lány röplabda klubba? Dédi biztos örülne neki. Plusz egész alsóban röpiztél, és versenyekre jártál.

Vállat vontál. Gondoltad suli után benézel.

"Keiiii...KÉRLEK" Sírtál az osztálytársadnak, aki balszerencséjére pont mögötted ül, szóval órán is baszogathatod.

Mögötte Yamaguchi kicsit elvörösödött amiatt, hogy ilyen egyszerűen ejted ki mások keresztnevét a szádon.

"[Néééévvvv]..." Dőlt közelebb egy kis reményt keltve benned majd megjelent az a szemét vigyora. "Nem."

Duzzogva hátra dőltél. "Nem értem miért nem engeded... Tudod hogy sok a dolgom." Kulcsoltad össze a karod.

"Minek kéred el az én házim..?" Nézett rád összezavarodva. "Tudod hogy úgy se adom oda. Kérd el Yamaguchitól." 

Ránéztél Yamaguchira, aki már vette ki a füzetét. Megráztad a fejed és elvigyorodtál. "Hol van abban a kihívás?" Mondtad fenntartva az orrod. "Tudom hogy Yama-Chan egy aranybogár, így úgy is oda adná." Yamaguchi tovább vörösödött a becenevétől.

"SZÓVAL!" Ütöttél Tsukishima asztalára. "Kérlek Kei?" Döntötted meg a fejed.

"Kei..? Hallottad..? A keresztnevén hívja.. Vajon járnak?" Hallottál pár lányt suttogni egymásnak, majd kuncogva kimentek a teremből. Téged annyira nem zavart, mivel tudtad hogy sose lenne igaz. Tsukishima zavartan feltolta a szemüvegét, míg Yamaguchi már egy paradicsom volt.

"Amúgy meg.." Kezdett bele, míg feltolta a fejhallgatóját is. "Megtennéd hogy nem hívsz Keinek?"

"Kei-Chan?" Döntötted meg a fejed.

Tsukki rád meredt. Szóval ez nem jó.

"Kecchan?"

"....A Kei jó."

Mosolyogva bólintottál, míg Yamaguchi lecsapta a füzetét eléd.

"K-KÉRLEK HAGYJÁTOK ABBA.." Mondta egy frusztrált vörös fejjel, míg a mellkasát fogta.