Training Camp ((Kuroo Tetsurō x Reader))

2. Fejezet

A padon ültél, ittad a dobozos itókádat, melletted Tsukishima pakolta el az edző cuccát, míg téged körbe ültek a többiek.

"Szóval te..." Kezdett bele Daichi.

"BEZA!" Egyenesedtél fel büszkén. "A dédit bálványozzátok itt ennyire~" Lógattad a lábad vidáman.

"É-ÉN MIATTA JÖTTEM EBBE AZ ISKOLÁBA" Pattant fel Kageyama csillogó szemekkel. "MILYEN EMBER??"

Még pár ember felpattant, amíg te csak figyelted az eseményeket.

"Hát..." Kezdtél bele, majd kell a földet bámultad. "Kemény." Sóhajtottál.

"Lassan kétlem hogy rokonok vagytok." Vigyorgott Tsukishima gonoszan, míg a vállára vette a táskáját. "Mehetünk?" Nézett rád.

"Oh." Bólintottál, és te is felvetted a taskád.

Utánad egyből Yamaguchira nézett, aki úgy szintén bólintott.

"Hé..." Hallatszott Tanaka egy gonosz hangon. "Ne itt dicsekedjetek hogy jártok.." Morogta.

"Nem járunk." Vágta rá egyből Tsukishima, míg te elkezdtél nevetni.

"ÚGY NÉZEL KI MINT BUDDHA" Mutogattál a Senpaiodra.

Tanaka furcsán nézett rád majd elkezdett nevetni. "Hahaaaa megbocsájtom mert aranyos vagy~" Vigyorogta.

Kicsit abba hagytad a nevetést, és furcsán rá néztél, míg Tsukki elkezdett morogni, majd karon ragadt.

"Akkor viszont menjünk." Sóhajtott és kifelé kezdett húzni téged.

Amint ki akartatok menni, az ajtó kinyílt. Egy lihegő tanár jött be rajta.

"Meccs...." Kezdett bele, míg levegőt is vett. "Seijou..." Folytatta. "Holnap.." egyenesedett ki.

Mindenki furcsán nézett rá, majd ő is hirtelen az új első évesekre nézett.

"Ohh... Szóval ők az új tagok.." nézett végig rajtuk, majd megakadt a szeme rajtad. "...Te pedig..?" Döntötte meg a fejét.

"Én pedig!" Mondtad vidáman, majd elindultál. "Haza megyek~" dúdoltál, és kimentél mellette, majd visszafordultál. "Szinte biztos hogy 24/7-ben itt leszek a csapattal mondjuk hehe.." vakargattad a fejed kínosan, majd intettél, és elkezdtél haza felé sétálni.

Épp már az út felénél jártál, amikor is majdnem elütött egy bicikli.

"UKAI-SENPAII" Hallottál egy ismerős hangot, míg kikerültek a biciklijét. "BESZÉLGESSÜNK MÉG!" mondta az alacsony srác rád nézve ragyogó szemekkel.

Elmosolyodtál.

"Mi az Shojou?" Döntötted meg a fejed, míg nézted ahogy elvörösödik. 'De aranyos' gondoltad magadban.

"Hát... Mivel azt mondtad hogy még leszel az edzéseinken,  ezért gondoltam beszámolok neked!" Állt meg melletted.

Te is megálltál, ragyogó szemmel. "M-Megtennéd nekem??" Kérdezted tőle egy mosollyal, és vidáman bólintott.

"Szóval a csapat akikkel játszani fogunk, képzeld el Kageyama volt osztálytársai!" Kezdett el neked mesélni. A hangja valahogy örömmel volt teli. "És hát... Eléggé félek.." fogta meg a hasát, mint aki mindjárt rókázik.

"Hé Shojou, te és Tobio ismeritek egymást? Úgy értem egy suliból jöttetek?" Kérdezted tőle.

"Huh? Nem.. Csak volt egy meccsünk régebben, és rendesen kikaptam ellene... SZÓVAL MOST MINDENT MEGTESZEK HOGY LEGYŐZZEM." Kezdett el üvölteni, majd leállt hirtelen. "Ukai-San, te ismered valahonnan Tsukishimat?"

Kicsit megálltál. "Nem kell Ukai-Sannak hívnod, elég a [Név] is.." sóhajtottál. "Én is Shojounak hívlak~" kacsintottál vidáman, és büszkén nézted ahogy elvörösödik. "De amúgy... Nem nem ismertem őt ez előtt a suli előtt." Mondtad szimplán. Majd hirtelen felkaptad a fejed. "VAGYIS DE!" Ijesztetted meg Shoujout.

~Visszaemlékezés~

"Üdvözöljük! Hogy van ma?" Kérdezted a pénztár mögött a srácot, aki épp most jött be.

Rád nézett és elvigyorogta magát, majd ignorált téged.

Kicsit meglepett milyen bunkó volt, de nincs mit tenned, ha már besegítesz a nagybátyádnak a boltban, el kell viselni az ilyeneket.

Láttad hogy elkezdte nézegetni a dolgokat, majd rád nézett egy kicsit.

"Igen?? Miben segíthetek?" Mondtad vidáman, és kis reménnyel.

De elfordult, és átment egy másik sorba.

"Mi a franc.." suttogtad magadnak mérgesen, míg a szemeid követték őt.

"Umm... Fizetni szeretnék, mások is itt vannak tudja." Hallottál melletted egy hangot, de nem érdekelt.

A srác oda jött hozzád, mintha kérdezni akarna valamit, és felcsillant a szemed.

"Igen?? Miben segíthetek?" Mosolyogtál.

Rád nézett egy ideig, majd elment.

"MI A FRANC! HOL TANULTA EZ A JÓ MODORT" akadtál ki.

"Miben segíthetek uram?" Hallottad a munkatársadat beszélni a sráccal.

"Hah... Sok siker-"

"Végre valaki megkérdezte! Ezt meg tudná mutatni hol találom?" Szólalt meg a srác.

Lefagytál.

"MI A-"

Hirtelen valami hátulról fején vágott téged.

"[NÉV] SZOLGÁLD KI A VENDÉGEKET OTT A SOR" Üvöltözött nagybátyád.

~Visszaemlékezés vége~

"És ez az oka annak is, hogy nem igen segíthetek a boltban már." Sóhajtottál.

"Milyen szép este is volt az" hallottad azt az idegesítő hangját, míg beért titeket Yamaguchival.

"AZT AKKOR DIREKT CSINÁLTAD UGYE TE SZEMÉT" Förmedtél rá.

Tsukishima csak vállat vont, míg mögötte több alak is megjelent.

"Oh? Ukai-San hogyhogy erre mész?" Kérdezte Daichi, míg a csapat többi tagja csak nézett rád.

".....Erre lakok." Mondtad egyszerűen, szinte már unottan. "Amúgy meg hagyjátok már ezt a 'Ukai-san'-t.." sóhajtottál. "Elég a [Név] is." Mosolyogtál rájuk. "Mondjuk ha valamelyikőtöknek nem tetszik, hogy a keresztnevén hívom az szóljon.." gondolkoztál el.

"Én hányszor mondtam már hogy n-" kezdett bele Tsukki de félbeszakítottad.

"Rád nem igaz, téged akkor is így foglak hívni, o-kei?" Vigyorogtál gonoszan.

"Hát akkor menjünk!" Mondtad vidáman, míg elindultál haza, a fejedet fogva, amin volt egy seb Tsukki miatt az előbb.

Furcsálltad hogy mindenki követett téged majd amikor befordultál a boltba, ahol nagybátyád volt, és oda is jöttek sóhajtottál. "Nah ez jó lesz..." Suttogtad magadban.

"MÁR MEGINT TI" Üvöltözött egyből a nagybátyád amint meglátta a csapatot.

Sóhajtottál, intettél neki a csapatból kikaszálódva, és elindultál a bolt "Csak személyzetnek" táblája felé.

"Huh?" Kezdett bele mindenki. "[Név]?" Kérdezték össze zavarodva a csapat, a nagybátyád meg azért mert a csapattal vagy.

Sóhajtottál. "Megjöttem.." mondtad baromi halkan, míg letetted a táskád hátul, és vissza mentél a csapathoz ülni, míg a mutató ujjadat a szádhoz tetted, jelezve nagybátyádnak hogy maradjon csöndben veled kapcsolatban.

"A következő meccs a Seijouval..." Kezdett bele Daichi, és szinte érezted a feszültségét, leginkább Tobioból.