Barátságon túl

5.

Részvétem Kamie.- mondta Bonnie majd letörölte a könnycseppet az arcomról. Minden rendbe fog jönni.- bíztatott. A csengő erősen a fejembe hasított. A barátnőmmel kicsoszogtunk a mosdóból, vissza a termünkbe. A nap hamar eltelt. Utolsó óra végén az osztályfőnökünk lépett be a terem ajtaján. Tekintete megállt rajtam. Kamie, kérlek gyere fel az irodámba amint összepakoltál a táskádba!- utasított a tanár. Bólintottam egyet, jelezve, hogy megértettem.
Gyorsan össze pakoltam majd sietősre vettem a figurát és kiviharzottam a teremből. Miközben lépkedtem az  iroda felé SMS-em érkezett Bonnie-tól, mégpedig az, hogy nem tud megvárni mert a szüleivel el kell mennie a Keresztanyukájához.
Rendben, menj csak. Holnap találkozunk.- írtam vissza neki.
Az iroda ajtaján kettőt koppantottam és az osztályfőnök ajtót is nyitott. Fáradj be!- invitált befele.
A helyiségben körülbelül 20 percet tölthettem el. Iskolai papírokról volt szó illetve, pár apróságról amit el kell végeznem.
Köszönöm, hogy eljöttél.- mosolygott rám a tanárnő. Viszontlátásra!- köszöntem el.
Kiléptem az ajtón, már majdnem be is csuktam amikor az osztályfőnök asszony hirtelen megint beszélgetést kezdeményezett. Kamie, jól sejtem, hogy az osztályból Valentine-nel nem igazán jössz ki jól?- kérdezte. Igen.- válaszoltam a padlót páztázva. Mi az oka?- kérdezett megint. Úgy vettem észre, hogy nem igazán kedvel. Nem szeretné, hogy az osztály tagja legyek.- mondtam. A tanár csak bólintott. Becsuktam az ajtót majd a lépcsőn baktattam lefele. Nagy meglepetésemre az imént emlegetett fiú ücsörgött egyedül az aulában. A kijárati ajtó felé indultam. Egy kéz, majd egy hang keltette fel a figyelmemet. Párduc!- ért hozzám Valentine aki utánam sietett. Szememet forgatva fordultam meg. Mit akarsz?- kérdeztem unottan. Bocsánat a reggeli beszólásomért. Bonnie mesélte...... Elnézést.- nézett megbánóan a szemembe.