Barátságon túl

8.

Kamie, kísérje James-t az orvosiba, Valentine pedig induljon az igazgatóhoz!- mondta mérgesen az éppen oda érkező tanár. A véres arcú fiúval elindultunk az orvosi szoba felé. Kezemet szorosan fogta, akár csak egy kisgyerek.
Gyertek csak!- mondta kedvesen az iskola orvos. James sebeit lefertőtlenítette, bekötözte majd kettesben hagyva minket kiviharzott a rendelőből.
Köszönöm.- mondta a fiú mélyen a szemembe nézve. Mi a franc volt ez? Mi történt?- akadtam ki teljesen. A fiú nem válaszolt. Csak néztünk egymás szemébe. Nem tudtuk mit mondhatnánk. Pár perc síri csend után James törte meg a csendet: megvan az oka ennek az egésznek. És elmondod mi az?- kérdeztem. Megint hallgatott. Meguntam ezt a csendet így tengelyem körül megperdültem és otthagytam a helyiségbe, egyedül.
Az első órám végére toppantam be. Bonnie kérdőn rámnézett de csak egy "szünetbe elmondom" nézéssel ajándékoztam meg. Valentine és James egymás után érkeztek vissza órára. Láttam, hogy a verekésben erősebb fiúnak is lett egy-két sérülése ami szintén már le volt kezelve.
A nap többi része unalmasan telt. Mindenki engem kérdezett, hogy mégis mi történt, de én is csak annyit tudtam mint a többiek: semmit. Utolsó órámról is kicsengettek amikor is váratlan dolog ért. Figyelj, beszélhetnénk?- kérdezte tőlem Valentine és becsukta előttem a terem ajtaját. Elég volt mára belőled.- mondtam rezzenéstelen arccal. Teljesen félre érted, ahogy mindeki más is.- kezdett bele a mondandójába. Akkor magyarázkodj másnak.- vágtam be a flegmaságom. Kamie, hadd mondjam el.- kérlelt a fiú. De miért nekem akarod elmondani? Mi ős ellenségek vagyunk. Hagyj békén. Vagy engem is meg akarsz verni?- háborodtam fel. Kamie ne csináld már. Lányt soha nem bántanék.- mondta felháborodottan. De a fiúkat agyon vered...-mondtam miközbe szememet forgattam. Annak megvan az oka és ezt akarom neked elmondani.- kezdett bele megint.