Barátságon túl

6.

Felejtsük el.- mondtam szomorkásan. Azzal a lendülettel meg is fordultam majd indultam hazafele.
A hétvége gyorsan eltelt. Igazából semmit nem csináltam. Szombaton sorozatot néztem vasárnap pedig tanultam. Vagyis próbáltam tanulni de valami mindig elvonta a figyelmemet.
A hétfő, mint minden diák számára, nekem is nehezen indult. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, megcsináltam a dolgomat a fürdőben és még egy gyors reggelire is jutott időm. Anya gyorsan elvitt a suliig. A tanterembe beérve pár osztálytársammal találtam szembe magam, illetve egy új diákkal: egy fiúval.
Utánam pár perccel később betoppant Bonnie is. Szia!- ugrott a nyakamba a lány. Ezt én is viszonoztam. Ki ez az új srác?-súgta a fülembe a barátnőm. Nem tudom. Már itt volt mikor én jöttem.-válaszoltam a kérdésre. Szépen lassan mindenki megérkezett. Az órák hamar elteltek. Szünetekbe néha elmentünk a büfébe, venni valami nassolni valót de egyébként a teremben maradtunk és beszélgettünk.
A fiú nem mozdult. Egész nap a székén ült. Utolsó óráról kicsengetve mindenki menekült ki a suliból. Megértem. Ki nem menekülne?
Bonnie-val az iskola előtt elköszöntünk egymástól, majd mindenki ment a maga útjára: én a buszmegállóba, Bonnie pedig az iskola mellett leparkolt kocsihoz. A fülhallgatómat előbányásztam a táskámból. Már épp be akartam dugni a fülembe amikor egy hang szólalt meg mellettem: Szia.- köszönt az új osztálytársam. Nem zavarok?-kérdezte. Szia, dehogy.-mosolyogtam rá. Egy kisebb kínos csend következett de aztán megtört a jég. A buszmegállóba mész?- kérdezte a fiú. Aha, és te?- tudakoztam. Én is.- vigyorgott a srác.
Szép mosolya volt. A szemei kedvesen néztek rám. James vagyok.-mondta. Én Kamie.- mutatkoztam be. Az egész utat végigbeszéltük. Nagyon kedves és aranyos fiú. Teljes ellentét Valentine-nel. Ég és Föld.
Haza érve a telefonom értesítései között megtaláltam, hogy James Facebookon ismerősnek jelölt. Egyből visszaigazoltam.