...Amber...

Csak fel a fejjel!

Előre leszögezek egy dolgot! Nem sajnáltatni jöttem magam ide, hanem kiírni magamból mindent, ami nehézzé teszi levegővételem. Amber Hollenberg vagyok, 15 évet töltöm holnap, de ez nagyon senkit se érdekel. Minden akkor kezdődött, amikor 4 éves voltam, és anyum és apum elváltak. Ez persze nagy kihatással volt és van is az életemre... Édesanyám Londonba költözött 2 éve a palijával, ha lehet mondani, lelépett és engem kihagyott a bőröndjéből... Édesapámmal nagyon szoros viszonyunk van. Ami nagy részt a válással járó következményekkel vonható összefüggésbe. Apámnak volt egy balesete... Amikor aznap, csütörtökön 19:36-kor felhívtak, nem gondoltam volna,hogy ilyen súlyos a helyzet. Azt hittem, hogy csak egy kisebb megfázás... De nem... Nem tud mozogni, egyáltalán... Ellenben velem, beszélni tud, de avval nem sok mindent ér el életében. Emlékszem, amikor kicsi voltam, volt egy diófa a kertünkben, és én mindig felmásztam arra, mondván kalózhajókat keresek. Rendszerint eső után történt ez, mert nincs hajó víz nélkül. Ilyenkor csúszós volt minden, főleg a fa. De én úgy voltam vele, hogy nem baj... Jó lesz az nekem... Felmásztam, és leestem.. Apum ekkor aggódva odarohamt hozzám, és azt mondta, csak fel a fejjel! Evvel mindug fek tudott vidítanim.. Amióta elváltak, nem volt olyan alkalom, amire emlékeznék, hogy együtt lett volna a család.. De ez van...
Apát nagyon sok orvos vizsgálta ki, még külföldiek is. Mind egyet mondott, menthetetlen... Semmit nem lehet tenni, így fog maradni... Amikor ezt megtudtam, apa ágya mellett térdre ereszkedve sírtam. Apa ekkor azt mondta, fel a fejjel kicsim!...