...Amber...

Börtön

Új nap, megint ugyanaz a gondolatsor, csak Ő. Na de most legalább nem kell vele találkoznom, mivel ma nem megyek suliba. Ennek két oka van: az egyik, hogy nincs annyi lelkierőm, hogy végigcsináljam ugyanazt mindennap, kell egy kis pihenő. A másik az, hogy ma van tornából osztályzás... Nos, a tesi nem a kedvenceim közé tartozik. Ez abból kifolyólag van így, hogy tömegem miatt nem vagyok képes megcsinálni dolgokat, vagy csak nem akarok... Ki tudja...
De legalább ma nem kell hallgatnom az osztálytársaim tökéletes életét. Nem kell hallgatnom azt, hogy apu holnap jön vissza németektől, hurrá! Vagy azt, hogy ma kapom meg a legújabb telefont bla bla. Nekik az a pénz semmi, mert nem ők dolgoznak meg érte... De nem akarok beleavatkozni az életükbe.
Megkönnyebbülésemre nem kell elmennem abba a nyamvadt pékségbe, és nem kell Vele találkoznom. Úgy érzem néha, mintha börtönben élnék. Igazából egyedül élek 2 macskával, amik feketék, Lucifer és Lucy, és egy kutyával, ami szintén fekete, az ő neve Boi. Nem nagy a képzelőerőm, ezért voltam ilyen hanyag névválasztáskor. Mint ahogy elmondtam már anyám Londonban van, öcsémmel és a  palijával, ezért én azt csinálok, amit akarok. Nem azon gondolkozik anyám is, hogy mit eszek vagy hogy eszek-e egyáltalán, inkább azon, hogy hova menjenek nyaralni...
Elég kényelmes élete lehet, mint egy sztárnak. De nincs jogom beleszólni, és ha lehetne se tenném. Minek rontsak a helyzetemen, ha egyáltalán lehetne?
A délelőttöm nagy részét az ágyban fekve töltöttem, mikor felcsörrent a mobilom. Kissé nehézkesen felkeltem, és a telefonhoz nyúltam. Azt hittem, megint Ő, de tévedtem. Egy mélyebb hang hallatszott a vonal végén. Egyből megismertem, apa volt az. Mivel egyedül nem tud telefonálni, és még plusszban kórházban van, ezért feltételezhetően megkért egy nővért, akinek nincs semmi dolga. Inkább mondom máshogy. Felkért egy nővért, akinek egymillió dolga lenne, de ő inkább leül kávézgatni, ahelyett hogy a betegekkel foglalkozna...
Apának mindig szigorú hangja van, vagyis csak azt hiszi, de azt a lágy, kellemes hangot nem tudja leplezni. Elmesélte, hogy az orvosok azt mondták,hogy haza fogják engedni, mivel ők nem tudnak vele mit kezdeni. Ezt az utat is megjártuk már vagy ezerszer... Nem tudnak vele mit csinálni? Ugyan már... Szánalmas a mai orvostudomány. Ott van milliónyi betegség, mint például a rák, aminek ellenszerét még ma is kutatják, és inkább kerülgetik a témát. Kellene egy kis löket nekik... Nem, most nem egy AK47-esre gondoltam... Az nekem kellene😉
Mikor letette, megkönnyebbültem. Nem bírtam már magamban tartani a sírást. Nem tudom azt mutatni mindenki felé, hogy jól vagyok. Erősnek kell lennem, de csak miatta... Nem láthat gyengének. De ki fogja majd nekem mondani azt, hogy ügyes vagy, büszkék vagyunk rád? Senki...
A nap befejeztével vettem egy forró fürdőt... Sajnos este nem sokat aludtam, apun járt az eszem... Pont erről beszéltem.. Itt egyedül, olyan, mint egy börtönben. Hiába szeretnél, akármennyire is próbálkozol, nem szabadulsz az érzelmeidtől...