The Winchester Girl

🔯Chapter 1🔯Fourth Page🔯

Egymással szemben ültünk. Kezeimet összekulcsoltam az asztal lapon,s csak bámultam az angyalra. Arra a lényre,aki hanyag módon ült a székén,s maga mellé két igen csak dekoratív lányt manifesztált,akik maszírozták őt,közben engem fixírozott. Ki akart borítani. Sikerrel járt.Dobolni kezdtem ujjaimmal az asztalon. Düh tombolt bennem. Hisz ez az angyal nem lehetett ekkora seggfej.
-Na jó! Elég legyen a műsorozásból!-legyintettem a kezemmel,hogy tüntesse el a gyors kezű lányokat.
-Feszült vagy Memphis. Masszírozzanak meg a lányok?-kacagott fel Gabriel.
Mint a villám pattantam fel az asztaltól s rácsaptam a tetejére.Gabriel érdeklődve nézett rám,szemeiben huncutság ült,ajkain gúnyoros mosoly játszott. Be akartam húzni neki egyet.
-Ha még egyszer így hívsz Isten lesz a tanúm rá,hogy megöllek! Értve vagyok te szemétláda!?
-Ú..nem volt jó a viszony anyucival?
-Tán neked apucival? Sepregess a te házad tájékán. De csak szólok hamarabb teszlek el láb alól,minthogy Dr.Philhez beülne a pereputtyod.
Gabriel mosolya úgy tünt el,mint a hostess lányai. Kimérten állt fel az asztaltól. Cselekedete közben szárnyai kirajzolódtak az árnyékban. Fájt bevallanom,de gyönyörű jelenség volt. Castiel szárnyai szépek voltak,de az arkangyalé már már fenséges pompában játszottak. Nem úgy mint a szemei,amikben vihar cikázott. Csettintett egyett,s a falnak csapódtam. Bennem rekedt a levegő.A falból egy szög állt ki,felkarcolta a csuklómon a bőrt,vér serkent ki. Ekkor egy terv ötlött a fejembe. Harciasan tekintettem rá.

-Na ide figyelj te kis mocskos halandó többet ne fenyegess.Ne hidd azt,hogy jó kedvemben rohangálok utánnad,hogy egyben tartsalak. Egy kis mozdulat és már csak apró porszem vagy a galaxisban. Értve vagyok!?-kiáltott fel,mire én dacból felszegett fejjel válaszoltam neki.
-Nyald ki Zakariás tollas seggét.
Gabriel egy ideig csak bámult engem,aztán megrázta a fejét,s én a földre huppantam.Kérdőn néztem rá. Valamivel nyugodtabb arckifejezést mutatott felém.
-Sejtettem,hogy ez a kemény angyal szerep nem fog bevállni. Ti Winchesterek...ahol félnetek kéne ott a legnagyobb az ellen állásotok.Nos mindegy is..-vidult fel újból.-Ugorjunk fejest a kapcsolatunkba. Van mit megbeszélnünk. Mi a te elméleted?Biztos tanakodtál rólam, mire jutottál?
A falnak vetettem a hátam s úgy néztem rá.
-Nos mivel te arkangyal vagy így a védenced csak is egy próféta lehet.-kezdtem bele a helyzet vázolásába.
-Ahha eddig jó.-ült le az asztalhoz újra.
-A nyúl most ugrik ki a bokorból,ugyanis én nem vagyok próféta.
-Ohhh..izgalmas ponthoz értünk vadász lány. Dobpergést...és a végeredmény...
-A végeredmény te pöcs,hogy nem engem védesz,hanem a másikat.-dörzsöltem meg a mellkasomat,mert a lélek egyre jobban éreztette jelenlétét.
-Bingó!-kiáltott fel jó kedvűen.-Szerencsédre a kiskutya szemű bátyádra ütöttél.
-Te nem akarsz valamit mondani erről?-ültem vissza én is az asztalhoz,hogy véghez vigyem a tervem.
-Annyit jelenleg elég tudnod,hogy kettő az egyben nescafe vagy .
-Na de...ki ez?
-Ó...korai tudnod még.-mosolyodott el sunyin.Össze szűkítettem szemeimet. Rohadék.
-Miért nem veszi át az irányítást?
-Mert nem tudja. Át kell adnod neki.
-Akkor ő egy angyal?
-Próféta lélek.
-Miért a te feladatod? Ki adta parancsba?
-Nos ebben a háborúban mindenkinek meg van a maga szerepe,ahogy a Winchestereknek is. Ez egy régi sztori. A lényeg,hogy a három testvért a végjátszmáig egyben tartsuk. De már így is sokat mondtam.
Gondolkodtam a hallottakon. S arra jutottam,hogy ez az arkangyal nem áll melettünk. Az apokalipszist támogatja. Tudtam,hogy ez a lélek a lélekben dolog vissza fog ütni.Az asztal lap alatt el kezdtem ügyködni,itt volt az idő ,hogy a tervemet véghez vigyem.
-Szedd ki belőlem!-néztem rá határozottan.
-Nem tehetem.-nézett rám,s szemeiben sajnálatot véltem felfedezni.-De a munkát el kell végezni. Megvédelek bármi áron.-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.Ekkor abba hagytam tevékenységemet,s Gabrielre néztem. Valahogy jól esett eme mondata. Ha vadász vagy,akkor nem védenek meg,te védesz meg másokat. Persze ez a segggej tovább beszélt. Szerette hallani a hangját.-De te megnehezíted a dolgom,hisz vadász vagy. Ezért rájöttem arra,hogy tartsalak kis padon a nagy meccs előttig,és így nekem sen kell Supermant játszanom.
-Mi a terved?-kérdeztem rá félve.
-Egyszerű a képlet. Bezárlak valahova.-emelte fel kezét,hogy csettinthessen. Ekkor én felpattantam a székből,az asztal szélét megragadva felborítottam. Így az asztal lap alsó része az arkangyal felé nézett. Meglátta a jelet,amit a véremből festettem oda.

-Ezt zárd be.-mondtam,majd a tenyeremet a jelhez nyomtam. Arany fény tört elő,s hangos zúgás szakította be majdnem a dobhártyámat. Az asztalt használtam fedezéknek.Pár pillanat múlva csend honolt a hotel szobában.Elűztem az angyalt.
-1:0 ide.