Gabriel visszahozott az élők soraiba. Viszont a módszerét,valamiért nem akarta elárulni. Ha pedig ő így játszik én sem vetem meg a szabályokat. Nem árultam el,hogy tudok Billy-ről,vagy a lélekről. Egyszerűen csak csendben utaztunk a kocsimban. Én vezettem.Egézséges voltam,de valami változott. A lakótársam szóhoz jutott. Fel akarja venni velem a kapcsolatot ebben a pillanatban is,de nem hagyom magam. Ez a test az enyém,és nem kiadó.
-Kaeden.-suttogta elmémbe.-Most már tudod ki vagyok, add át az irányítást.-hajtotta a magáét megállás nélkül.Annyira próbálkoztam kizárni,hogy a fejem őrült lüktetésbe kezdett,mintha belülről ütlegelne. Idegesítő volt. Muszáj voltam elfoglalni magam mással is mert látszólag a vezetés nem vette el a figyelmem teljesen.
-Még meg sem köszöntem.-néztem rá az angyalra félszemmel. Hangom rekedtes volt a hosszantartó némaság miatt. Az angyal feszengve ült mellettem,s a tájat figyelte megnyerő figyelemmel.
-Az én hibám volt. Helyrehoztam. Pont. Többé nem fordul elő.
-Nem a megmentésemre céloztam. Vagyis nem erre a megmentésre.
-Ó Messer elmondta.-nézett rám végül. Zöldes aranyszínű szemeiben kavargott valami kellemetlen érzelem. Sose tudtam kiigazodni az angyalon és van egy olyan érzésem,hogy nem is fogok soha.
-Ja mesélt egyet s mást. Mondcsak miért nem mondtad el?
-Mert a saját pengémmel nyársaltál volna fel.-vezette vissza tekintetét a fenyves,havas tájra. Rosszul estek a szavai. Tényleg ilyen agresszívan viselkedek vele? Vajon a fellépésem iránta természetes ösztön és én tényleg ilyen vagyok,vagy csak védekezek. Ez a mechanizmus csak azért létezik irányába,mert kezd számomra több lenni,mint egy bosszantó angyal?
-Hálás vagyok értük. Tudod? Jó volt újra látni őket.
Teljes figyelemmel,s némi gúnyos grimasszal fordult felém.
-Már megbocsáss a kérdést illetően,de te biztos Kaeden vagy? Jó lelket hoztam vissza?
Elmosolyodtam,s bekanyarodtam egy kis elágazáshoz,amely az erdőbe vezetett.
-Bárhogy is legyen,jövök neked eggyel.-kapcsoltam ki a biztonsági övem.
-Ó aranyom,nem eggyel jössz nekem. Hanem kilenccel.
-Tessék!?-kiáltottam fel meglepődötten.
-Anshi. Az egy.-mutatta az ujjával.
-A szellem tanya az kettő igen.-bólintottam komolyan,s még egy ujját kihajlította.
-A pokol kutya. Három.-számolt továbbra is.
-Volt a vérfarkas. Az négy.-folytattam tovább.-Kali. Az öt.
-Nem éppen. Kali-ra hármat számoltam fel.-vetette közbe,s három ujját hajlította ki,s a másik kezén kezdett számolásba. Hétnél jártunk.
-Ó és közben le kellett szedálnom egy kaszást.
-És arra kettőt számoltál fel.-néztem rá hitetlenkedve.
-Hé mi vagyok én az Unicef? Csak egy arkangyal vagyok.
-Tényleg? Már bocsáss meg a kérdést illetően,de biztos angyal vagy,mert inkább keresztúti démonnak tünsz.-szúrtam oda neki,mire ő drámaian a szívéhez kapott. S felnevetett,mély s öblös nevetés volt ez,amely mosolygásra késztetett.
-Na jó szállj ki.-nyitottam ki az ajtómat s kiszálltam. Ő is így tett.
-Memphis nekünk nem épp a bátyáidhoz kellene sietnünk? Tudod a kis üzeneted után leakartak vadászni engem.
-A hatalmas Gabriel megijedt a Winchester fiúktól?-léptem nagyob közel hozzá,s farkas szemet néztünk egymással. A szívem a torkomban dobogott közelsége miatt.
-Ó menj már te halandó lány. Pont ő?-rikácsolta elmémben a lélek.
-Nos,ha félelem alatt azt érted,hogy Dean azzal fenyegetőzött,hogy levágja a szárnyaimat és az egyiket feldugja nekem,majd fel kaszabol engem,s a másik szárnyamat megcsinálja magának kispárnának,akkor igen. Tartok egy kicsit a fivéreidtől. Elloptam a család hercegnőjét.
Felkacagtam mondanivalója után,s belekarolva noszogattam az erdő sűrűjébe. Havazott,bár nem volt hideg,s az erdőt hó lepte el. Mintha csak fehér lepedőt terítettek volna le.
-Mit csinálunk itt Kaeden?
-Elmondok egy fontos leckét.
-Ez olyan emberi szarság?-nézett le rám,s elmosolyodtam.
-Nem. Ez vadász szarság.
-Taníts Yoda.-szabadította ki karját a kezem alól,s belesétált a hóba. Hátra vetette a fejét s koncentrált.
-Élvezd az apró örömöket,ameddig csak tudod.-hajoltam le s a fehér hideg és nedves angyagot labdává formáztam.
-Ebben mit lehet élvezni?-fordult felém,ekkor útjára engedtem a hó labdát s egyenesen az arcába fúródott. Meglepetten nézett rám. Én meg csak kacagtam. Nagyon lassan seperte le magáról a havat. Kisfiúsan elmosolyodott.
-Ha harc hát legyen harc.
Hógolyózni kezdtünk. Sokáig tartott a csata. Abban a pár kellemes pillanatban nem voltam vadász ő meg nem volt angyal. Nem volt mélyről jövő szomorúság. Csak jól éreztük magunkat. A csata befejeztével nevetve és vizesen tartottunk az autó felé. Hirtelen ötlettől vezérelve kigáncsoltam,de ő a derekamnál fogva rántott magával. Beleestünk a hóba,s bírkózni kezdtünk. Gyermeki énük játékba bonyolódott. Aztán valahogy én kerültem alulra. S mosolyogva tekintettünk egymásra.
-Azt hiszem kedvellek Gabriel.-néztem rá őszintén.
-Egyre jobban bírlak vadász lány.-simított ki egy vizes haj tincset a homlokomról.
-Akkor segíts nekem. A Föld megérdemli,hogy megmentsék.Megérdemlem,hogy megments.
Gabriel arcvonásai torzulni kezdtek,s fejrázva mászott le rólam.
-Menjünk.-mondta,s elindult az autó felé. Nagyot sóhajtottam,majd felkeltem,s utánna eredtem.
