The Winchester Girl

🔯 Chapter 1🔯Seventh Page🔯

Szaladtam,ahogy csak bírtam. Éreztem,s tudtam,hogy baj van. Kettős érzés keringett bennem. Az egyik a rettegés volt,féltem mert női sikolyt hallottam. A másik részem,a próféta lelke pedig izgatott volt a bekövetkező harc miatt. Már a főúton szaladtam,amikor meg láttam Emiliát a földön feküdni. Vérben ázott,s mintha hadakozott volna valamivel. A bátyáim mögötte voltak s pár démonnal küzdöttek.Lefagytam.Sam a harc egy röpke ideje alatt rám nézett,s el kiáltotta magát.
-Kaeden pokol kutya!
Emre vezettem a tekintetem,aki már alig volt magánál,s az a valami a lábát tépázta. Feléjük rohantam,s a kezemben lévő baseball ütővel a láthatatlan állat felé ütöttem. Érzésre talán az oldalát érhette az ütés. Akkorát sikerült rá mérnem,hogy az a dög vagy két méterrel arrébb csúszott. Eszeveszett morgást hallottam. Több se kellett felnyaláboltam Em-et és a legközelebbi épületbe szaladtunk,ámbár Messernek nehezen ment sérült lábával.
-Dean!-ordítottam feléjük,hogy segítsenek. Hirtelen végezték ki a meg maradt démonokat. Felénk szaladtak. Bemenekültünk az épületbe. Körbe néztem. Egy barkács bolt volt. A fiúk rögtön neki láttak meg erősíteni a bolt védelmét. Emiliát egy sarokba ültettem. S próbáltam meg vizsgálni. De amit láttam,az gyomor forgató volt. A pokol kutya szinte kizsigerelte. Csak azt a sok vért láttam. Remegő kezekkel dörzsöltem meg az orrom hegyét. Próbáltam nem a torkomban keletkezett gombócra gondolni. Emilia halványan de magánál volt,s mosolygott rám. A fájdalmai ellenére is. A pulcsim anyagából téptem le egy darabot,s a hasához nyomtam.
-Kaeden.-hangzott a lágy hangja fülemben.
-Nyugi Em rendbe jössz. Nem lesz semmi baj. Varrtalak már össze egy párszor ez....ez semmiség.-sírtam fel hírtelen. Hideg keze az én vértől ázott kezemet szorongatta.
-Kicsim. Hagyd.
Jobban zokogtam s még erősebben nyomtam az anyagot a sérült területhez.
-Sam!-kiáltott valaki rekedten,akinek a hangja eltorzult volt,s aki én voltam.Mire észbe kaptam már mellettünk térdelt a fiú. Megnézte Emilia állapotát.
-Messer saj...-kezdteba bátyám,mire én a melkassába vágtam egyet nyitott tenyérrel.
-Nem!-kiáltottam fel.-Rendbe fog jönni.-csapkodtam továbbra is sírva. Aztán Dean felrántott maga mellé. Szorosan fogta vállaimat.
-Rendbe hozzuk őt,oké? De a démonok körbe vettek minket és ki kell jutnunk innen. Segíts! Muszály koncentrálnod.
-Ha Mary feküdne ott tudnál koncentrálni?-hangzott fel a jeges karc a hangom mélyéről. Düh söpört végig rajtam,s mintha belülről ekszakadt volna valami. Mintha a másik lélek szabadulna. Megdörzsöltem a mellkasom,s idegesen kezdtem fel alá járkálni. Feléjük sem néztem. Nem bírtam a pótanyukámra nézni. Megszakadt szívem.
-Tudunk démonölő bombát csinálni.-dobta be utolsó tervét a vadász nő.
Dean körbe nézett az alapanyagokat figyelte.
-Megoldható,de valakinek aktiválnia kell.
Aztán Em hangjától összetörtem.
-Jelentkezzen az,akinek a fél gyomra a padlón van. Ja..azt hiszem ezt én nyertem.-köhögött fel némi vért. Rögtön mellé csúsztam. A fiúk bele álltak a bomba készítésbe.
-Neked el ment az eszed?
-Nézd Kaeden.-kezdte el kapkodni a levegőt- Ha ki is jutok innen....itt a vége. Akkor már egy vadász módjára távozzak. Vissza küldök néhány mocskot oda ahova valóak.
-Nem...nem szó sem lehet róla.-ingattan a fejem határozottan.
-Ebbe nincs bele szólásod. Én mentelek meg téged.-nevetett fel köhögve.
-Mindig...mindig te mentesz meg. Most az egyszer kérlek...had..had mentselek meg én.-szorítottam meg könyörgően a kezét. Dean guggolt le hozzánk.
-A detonátor.-adta oda a kapcsolót Emiliának. Tekintetéből sütött a sajnálat és az önvád. Nem lesz semmi baj. Mondta Dean egy órája. Nem lesz semmi baj.....
-Em kérlek ne tedd ezt.
-Tudnod kell...-kezdett el durván köhögni. A vér az álláról,mint egy megnyitott vízcsap lett volna. Bőre falfehér volt,szőke rövid haját vér festette. Sose akartam így látni.-...A meg nem született lányom vagy. Az én kicsi lányom,szeretlek. Nem lesz baj veled,jó kezekben vagy.-hajolt felém nagy nehezen s a homlokomra véres csókot nyomott. Abban a pillanatban elvesztem. Nem akartam tovább küzdeni. Aztán Deanre nézett.
-Örülök,hogy megismerhettelek titeket. Egy élmény volt. Vigyázzatok rá oké?
Dean arcáról semmit nem lehetett leolvasni,de határozottan bólintott,s tudatta Em-mel,hogy a kérésének eleget fog tenni.
Ekkor tört be az első ablak. Összerezzentünk. Kezdődött a démonok támadása.
-Mennünk kell.-magasodott felénk Sam,s a bolt hátcsó ajtójára mutatott. Nagy nehezen Dean fel rángatott a padlóról. Már majdnem az ajtóhoz értünk,amikor Em Dean felé kiáltott. Hátra fordultunk.
-Remélem többé nem találkozunk. Haláli egy társaság vagytok.-mondta és a zsebéből előhalászott egy cigarettát,majd rágyújtott. Sam kivágta a hátsó ajtót. A két fiú kilépett rajta. Hátra néztem. Láttam odaveszni családokat a munkám során. Láttam a túlélők fájdalmát,a küszködést. És láttam magam előtt Em-et,aki fordított helyzetben sose lépne le,hogy túlélje. Dean felém fordult,s akkor már tudta. Megindult dühösen felém,mire én csak mosolyogva szalutáltam.
-Kaeden!-ordított rám.
-Sajnálom.-suttogtam,s magamra zártam az ajtót,a kilincset pedig letörtem. A fiúk dörömbölni kezdtek.
-Szeretlek titeket srácok.-suttogtam feléjük.
Aztán az ajtót nem ütlegelték.
-Cass ne!-kiáltott Dean. S csend lett. Az angyal kimenekítette őket. Vissza ültem Emiliához,aki csak szomorúan nézett rám.
-Pont olyan vagy,mint Nora Memphis.
-Nem hagylak egyedül. Veled kezdtem az első vadászatom,veled is lesz az utolsó.-vettem ki a kezéből a detonátort. A démonok egyre több ablakot vertek be,s legutoljára az ajtót törte be egy pokol kutya. Lassan lépdelt felénk. Hallottam mérges csaholását.

-Felkészültél?-kérdezte Em.
-Szeretlek anya.-néztem rá hirtelen,s a szemeiben meghatottság tükröződött. Megnyomtam a gombot.