Leave or Stay?

Első fejezet

TINA

10 perc volt még az első óráig, de tudtam, nem ér be időben.
Tegnap Alexnél felejtettem a beadandóm, és ha nem ér vele ide, akkor bajban leszek.
Döntöttem. Felhívom, és kiderítem, merre van.
– Kihangosítottalak. – szólt bele mikor felvette.
– Mi? Minek? Mindegy is, merre vagy? – Kérdeztem nevetve mikor rájöttem amióta ismerem, először várok én rá.
– Kint a falnál, Rike-kal, nemsokára megyünk be.
A fal ahogy mi hívtuk, valójában csak egy kisebb fél méteres beton támfal volt a suli melletti épület füves része előtt. Általában itt szoktunk lógni mikor korán érünk be, vagy várjuk a másikat, esetleg nincs kedvünk bemenni órára. De most egyik sem volt.
– Miért nem jöttök be most? – értetlenkedtem.
– Rike... – habozott, de nem értettem miért – kicsit rosszul van.
– Oh, húzzam nektek kicsit az időt?
– Azt meg hogy? – hallottam a háttérből Rike hangját.
– Hálásak lennénk, de tényleg megtennéd?
Rike-kal ellentétben Alex tudta mire gondolok, nagyon ritkán eljátszottam érte ezt a trükköt.
– A beadandómért? Simán! – nevettem fel.
– A beadandódért, ja, persze. – hallottam a hangján, mosolyog – köszönjük, akkor nemsokára bent vagyunk.
Letettük és indultam a tanáriba a média tanárunk lelassításáért.
Odaérve illedelmesen vártam, hogy Mrs. Flinn megjelenjen, és beszélgetésbe elegyedhessek vele.
Szerencsémre a tanárok bármikor szívesen beszélnek az általuk oktatott tárgyakról.
Már a folyosó felénél jártunk pár lépésre a főbejárattól amikor Alexék besurrantak a terembe.
Utánuk mi is besétáltunk a Tanárnővel, és a padomhoz érve megkönnyebbülve vettem észre a papírokat. Hátrafordulva gyorsan megköszöntem Alexnek és utána az órának szenteltem a figyelmem.
Koncentrációm nem tartott sokáig, inkább szokásomhoz híven a füzetembe firkáltam.
Teljesen belemerültem a rajzolásba mikor egy kis össze hajtott papírcetli landolt az asztalomon.
– Na, kezdődik... – suttogta mellettem barátnőm Roxy.
– Ha nem válaszolok, nem kezdődik. – nevettem.
Nem telt úgy el média óra, hogy ne váltottunk volna kisebb levelezést Alex–szel.
– Úgyis válaszolni fogsz – mondta rosszallva, de láttam rajta, nem gondolja komolyan.
– Attól függ. – válaszoltam miközben kibontottam a levelet.

Van nálad fájdalomcsillapító?
Nem nekem, Rikenak, fejfájás.

Lényegre törő üzenet volt kikerülve a kinek miért kérdéseimet.
Meg ne köszönjétek. – írtam a lapra babonából.
Utána előbányásztam a tolltartómból egy tablettát, belehajtogattam a papírba majd hátradobtam a fiúknak.
Ezek után már az órára figyeltem ugyanis a tanárnő elkezdte magyarázni a projekt feladat részleteit.

RIKER

–Oh, basszus. – nyögtem fel és muszáj voltam megállni.
Már majdnem a suliban voltunk mikor a reggeli fejfájásból rosszullét lett.
–Minden ok? – kérdezte Alex.
–Nem igazán...
–Mondd, hogy nem megint a migrénedtől vagy rosszul. – nézett rám komolyan, ami a mindent elpoénkodó Alextől elég ritka volt.
–Ki fogom... – nem tudtam befejezni. A rosszullét telibe talált és éreztem, a reggelimet mindjárt viszont láthatom.
Bokor.
Ennyit sikerült még felfognom abból, amit Alex mondott és pont időben léptem áldozatom felé.
Miután átadtam gyomrom tartalmát a növénynek Alex egy üveg vizet nyújtott felém.
–Üveg marad. – tette hozzá.
Elmosolyodtam.
–Jogos. Maradunk kint még egy kicsit?
Rám nézett majd az órájára.
–Egy kicsit.
Tudtam, alapvetően rá vágta volna, az igent, de most küldetése volt. Vissza kellett juttatnia valami papírt Tinának órakezdés előtt.
–Mennyi időnk van?
–Tíz perc.
Alighogy kimondta csörgött a telefonja.
Tina kereste, a hollétünk felől érdeklődött.
–Kaptunk még öt percet, hogy beérjünk – jelentette ki miután letette – Menni fog?
–Maximum alszom órán – válaszoltam lazán, bár egyáltalán nem éreztem úgy magam, és láttam, hogy ezt ő is tudja.
Az iskolában az előző két évem miatt nem igazán mutathattam ki, ha baj van. Ezt vállaltam akkor, csak már nehéz volt tartanom.
Épp időben érkeztünk, konkrétan a tanárnő előtt trappoltunk be.
Alex gyorsan lerakta a papírt Tina padjára majd a miénkhez indult. Én addigra már a fejemet pihentettem a tetején.
A tanárok egy részét általában nem érdekelte, bent vagyok-e órán vagy sem. Az osztályfőnököm azonban már nem így volt vele. Az utolsó évben bekeményített... Csak és kizárólag igazolt hiányzások lehetett vagy repülök. Így ha bent is voltam inkább aludtam vagy mással foglalatoskodtam.
–Meg leszel? – kérdezte Alex mikor az asztalunkhoz ért.
–Szerintem igen.
–Rendben, hagylak pihenni.
Az óra nagy része már eltelt, de a fejfájásom nem gyengült, sőt... Tizenöt perc volt még hátra az órából, de szükségem volt egy fájdalomcsillapítóra.
–Van gyógyszered?– néztem Alexre. Fajtáját helyzetemből adódóan nem kellett pontosítanom.
–Lesz.
Egy a füzetében heverő post it-re írt valamit és át dobta Tina asztalára.
Egy pillanattal később a papír már újra a mi asztalunkon volt.
–Az üzenet szerint ne köszönd meg, mert nem hat – közölte majd átadta a megváltást ígérő tablettát.
Bevettem, majd tettem is volna vissza a fejem a padra, de a tanárnő bejelentette, páros feladathoz húzás következik.
Nagyszerű.
–Az éppen húzónak vagy a húzott félnek egyszer van lehetősége visszautasítani a párt – magyarázta – Kérek mindenkit, ennek fényében mérlegeljenek.
Miután befejezte körbe vitte a cetliket és mindenki húzott.
Volt néhány visszautasítás, köztük előfordult egyszer-kétszer az én nevem is.
A hírnév örökre megbélyegzett mindenki körében ezért nem is lepődtem meg a vissza utasításokon, de volt egy, ami kifejezetten fájt.
Roxy, Tina legjobb barátnője húzta ki a nevem, és mikor Mrs. Flinn megkérdezte, hogy újat húzna-e porig alázó volt a válasza.
–Még szép! Nem vagyok hajlandó egy ilyen – mutatott végig rajtam – jövő nélküli, tudást nem értékelő, beképzelt idióta senkivel együtt dolgozni.
A tanárnő a válaszára nem mondott semmit, közömbös maradt. Csak hagyta, hogy új cédulát húzzon majd tovább ment.
A következő húzó Tina volt.
–Riker Moon. – olvasta fel a nevemet.
Csak én lehettem ilyen szerencsétlen, hogy kétszer egymás után húzták ki a nevét.
Vártam az azonnali ellenkezést Tina oldaláról is, azonban nem történet ilyesmi.
–Húzhatsz újra, ha szeretnél – ajánlotta fel a nő.
Igazán köszönöm a támogatást...
–Nem szeretnék – válaszolta.
Teljesen meglepődtem, ami azonban furcsa volt, hogy a tanárnő még nálam is jobban.
Az hogy Tina nem akart újabban nevet húzni, nagyon jól esett. Végre volt valaki akitől nem az azonnali visszautasítást kaptam.
–Rendben, akkor üljetek ti is egymás mellé.
Tina rám nézett majd Alexre, gondolom próbálta eldönteni, hogy én üljek e át hozzá, vagy ő üljön mellém.
–Alex, költözés van – jelentette ki végül.
Meglepett, hogy ennyire közvetlen volt vele, szerintem még Roxyval se láttam ennyire közvetlennek. Pedig azért néha figyeltem.
Mindketten összeszedték a cuccukat majd helyet cseréltek.
Köszönöm.
Írtam egy cetlire majd át adtam neki. Reméltem tudja mire értem.