Változtass! (RM F.F)

🌾Gyökér!🌾

Feloldottam a telefonom és az iskola honlapját kezdtem olvasni. Jövő hét pénteken táncverseny lesz.

- Nevezz be! - ült le mellém Thomas.

- Hogy én? Láttál már táncolni? Mint egy vergődő fóka - nevettem.

- Szerintem jó a mozgásod - kacsintott.

- Még átgondolom - álltam fel. - Jó reggelt tanárnő! - léptem be utána a terembe.

- Ne kiabáljon, nem vagyok süket - ült le az asztala mögé.

- Rendben - szlalomoztam a padok között.

- Mit mondott? - vette le a szemüvegét.

- Semmit - sóhajtottam.

Jeff helyet foglalt mellettem és kezdetét vette az irodalom óra. Thomas egy évvel fölénk jár.

- Rendben gyerekek, akkor a mai felelőnk - állt fel és nézelődött az osztályban. - Sarah.

- Huh, megúsztuk - súgtam oda barátomnak.

- Ha tanulnál, nem kéne izgulnod - nézett rám.

- Most miért mondod? Ady a legjobb haverom, mindent tudok róla - húztam ki magam.

- Istenem - nevetett a hasát fogva.

- Ji Woo talán felelni szeretne, hogy ennyire beszél? - nézett fel a könyv mögül a tanárnő.

- Bármikor - mosolyogtam rá.

- Mit mondott?

- Semmit tanárnő, semmit - ráztam a fejem.

Ezen mindenki csak nevetett. Az óra lassan eltelt, én pedig indultam le a második órámra.

- Hé Min! - kiabált valaki.

Megfordultam és a focicsapat kapitánya szaladt lefelé.

- Mi az? - álltam meg.

- Délután meccs lesz, jössz? - állt meg mellettem.

- Szeretnéd, hogy ott legyek? - mosolyogtam rá.

- Még jó - nevetett. - A húgom vagy.

Ja, hogy ezt nem említettem? Na igen, ő a bátyám. Szóval mielőtt azt hinnétek, nem kavarunk.

- Meglátom - pattogtam lefelé a lépcsőn.

- Csak ügyesen, le ne ess - lökött meg.

Elterültem a folyosó közepén, ő pedig csak nevetve tovább haladt. Én értem, hogy nem akar felvállalni, de attól még nem kéne ezt csinálnia.

- Bunkó - dobtam hátba a táskámmal.

Megállt, majd lassan megfordult és úgy hozzám vágta, hogy ismét hátra estem, a fejem pedig bevertem a földbe.

- Gyökér - keltem fel könnyes szemmel.

A fájó területhez kaptam és mérgesen állapítottam meg, hogy vérzik. A cuccaimat hátrahagyva vergődtem át a tömegen és sétáltam ki az udvarra.

- Annyira gyűlölöm! - ordítottam.

- Nyugi van - halottam meg Jeff hangját. - Mi történt?

- Scott történt - töröltem le a könnyeim.

- Gyere, elviszlek a suli orvoshoz - fogta meg a kezem idegesen.

- Nem kell - álltam meg.

- De! - rivallt rám.

- Ajj, jó - mentem utána

A rendelő előtt állva elmeséltem a történteket legjobb barátomnak.

- Az a - szorította ökölbe a kezét.

- Bejöhetnek - nyitotta ki az ajtót az orvos.

A szobába állva kicsit megszédültem.

- Elmesélnék pontosan, hogy mi is történt? - foglalt helyet mellettem Dr.Wilson.

- A báty... - kezdte el Jeff.

- Elestem - vágtam közbe.

- Értem - mondta az orvos.

Ránéztem legjobb barátomra és megajándékoztam egy dühös pillantással.

- Rendben, úgy látom, hogy a koponyája nem sérült hálának. De a fején keletkezett egy kisebb nyílás, amit össze kell varrnom - tette le a tábláját.

Csak szó nélkül hátradőltem és lehunytam a szemem. Kaptam érzéstelenítőt is. Fél óra múlva már végzett is.

- Kiírjam pár napra? - állt fel.

- Nem kell, köszönöm - ültem fel. - Elmehetek?

- Máris, csak kinyomtatom a papírokat - tette le a szemüvegét az asztalra.

Megigazítottam a hajam és felvettem az időközben levett pulcsim.

- Itt is vannak - nyújtotta felém.

- Köszönöm - indultam el kifelé.

- Young Soo! - szólt utánam.

- Tessék?

- Ha bármi baj van, gyere nyugodtan - mosolygott.

- Mindenképp - csuktam be magam után az ajtót.