Változtass! (RM F.F)

❤Milyen érzés a szerelem?❤

Ezzel párhuzamosan belépett a matek tanár.
- Itt is lennének az ígért dolgozatok! - tette le táskáját és felmutatta a lapokat.
- Tanultál? - nézett rám Jeff.
- Nem. - nevettem.
- Ms. Young Soo! - kiabált a tanár.
- Tessék? - kaptam felé a tekintettem.
- Csendet kérek! Jöjjön és ossza ki! Mindenkinek egy feladatlapot és egy táblázatot adjon. - hadarta el miközben kezembe adta a lapokat és helyet foglalt az asztala mögött.
Végig mentem az osztályon és helyet foglaltam a saját dolgozatommal a kezemben. Az óra felénél jártunk, amikor valaki kopogott.
- Szabad! - nézett az ajtóra a tanár.
- Jó napot! - lépett be Namjoon.
- Hát ez meg? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Gyerekek, lesz egy új osztálytársatok. - sétált mellé a banya és megsimogatta a hátát.
Ezt a mozzanatot nem néztem valami jó szemmel, ami barátomnak is feltűnt.
- Most komolyan féltékeny vagy? - nevetett a hasát fogva. - A banyára?
- Én? Dehogyis. - löktem meg, aminek következtében a földre esett.
Mindenki minket nézett, de ez nem nagyon hatott meg.
- De tanárnő, nem úgy volt, hogy Namjoon fölénk jár? - kérdeztem.
- Nem. - nézett rám szúrós szemmel. - Valami kavarodás volt, és a fiatal úr papírjai felcserélődtek. - tette le szemüvegét.
- Értem. - válaszoltam.
- De, ha már ennyire kedves volt, hogy helyet csinált maga mellett - intézte nekem a mondatot. - üljön Young Soo mellé. - mutatott az üres székre.
Rémülten néztem Jeff-re akit viszont egyáltalán nem zavart a helyzet, sőt egész jót mulatott a szerencsétlenségemen. Felállt és leült a mögöttem lévő padba, a lúzer csaj Mi Young mellé.
- Rég találkoztunk. - ült le mellém Namjoon.
- Most komoly? - néztem rá.
Ő csak megrántotta a vállát és ledőlt a padra.
- Folytathatják! - ült le a tanár és tovább olvasgatta a heti suli újságot.
Ceruzám a kezembe véve kezdtem neki az utolsó feladatnak. Már a felénél jártam, amikor valaki tekintetét éreztem magamon. Tudtam, hogy a mellettem ülőé, ezért úgy döntöttem egy kicsit húzom az agyát. Lassan végignyaltam alsó ajkamon, majd beharaptam. Csendben figyelte mozdulataim, amin egész jót szórakoztam.
- Vége az órának, hozza ide mindenki a feladatlapokat és távozhatnak. - mutatott az asztal sarkára.
Elpakoltam és táskám a hátamra véve kerülte meg padtársam. Ahogy elhaladtam mellette belemarkolt a fenekembe. Hirtelen hátrafordultam, de Namjoon-nak már hűlt helye volt. Kapkodtam a fejem körbe az osztályba, de sehol nem láttam. Kicsit szomorúan mentem a tanári asztalhoz és letettem a dolgozatot. Lassan kisétáltam a folyosóra, majd táskám a szekrényembe téve mentem le az udvarra. Beleszippantottam a levegőbe és óvatosan kifújtam. Hajamba belefújt a tavaszi szellő. Lassan sétáltam az udvaron és az érzéseimen gondolkoztam.
- Hé hugi! - halottam meg bátyám hangját.
Rá emeltem tekintetem ő pedig intett, hogy menjek oda hozzájuk. Bátor léptekkel indultam el, de mikor oda értem torkomon akadt a szó. Hogy miért? Clay egy lánnyal csókolózott és közben fogdosta. Mérges voltam-e? Nem. Sőt, jó érzés volt látni, hogy csak játék voltam neki. Nem éreztem iránta semmit. Csak azért akartam elmenni vele bulizni, hogy kicsit ellazuljak, hogy elfelejtsem az érzéseim.
- Yoongi! - ültem bele ölébe.
- Mi a baj? - ölelt át hátulról.
A fiúk kicsit furán néztek ránk, de aztán megértettük velük, hogy testvérek vagyunk és nálunk ez megszokott.
- Voltál már szerelmes? - néztem a távolba sétáló új osztálytársamra.
- Te is tudod. - nevetett keservesen.
- Lena. - sóhajtottam.
- Pontosan. Miért? - kérdezte.
- Milyen érzés? - figyelmen kívül hagytam kérdését.
- A szerelem?
- Igen. - néztem rá.
- Felkavaró. Egyszerre vagy boldog, mert van, akiért nap mint nap felkelj és élj. De szomorú is vagy, mert nem mindig lehet a tiéd, és van, hogy fel kell adnod érte mindent. De, ha ott van melletted egy olyan személy, aki tényleg szeret, akkor könnyebben átvészeled a nehéz időszakokat.
- Szóval ez a szerelem. - sóhajtottam.
- Igen. - mondta szomorkásan. - Csak nem szerelmes vagy? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.
- Nem tudom. - néztem a szemébe.
- Idővel rájössz.
- Lena... - néztem vissza a távolba. - szeret téged. - mondtam és egy könnycseppet hullajtottam az emlékek miatt.
- Tudom. - mondta.
- Akkor miért vagy szomorú? - fordultam meg ölében.
Yoongi csak halványan elmosolyodott és lehajtotta a fejét.
- Mert nem lehet az enyém. - kezdett el sírni.
A fiúk ezt az egészet nem látták és nem is hallották, mivel mindenki az újdonsült párral volt elfoglalva.
- Ne sírj - töröltem le könnyeit. - mert akkor én is sírni fogok. - görbült le a szám.
- Nem szabad. - mosolygott.
- Gyere. - álltam fel és felhúztam a padról.
- Hova megyünk? - kérdezte.
- Sétálni. - mosolyogtam.
- Csatlakozhatok? - állt előttünk egy kisírt szemű lány.
- Lena? - nézett rá bátyám felcsillant szemekkel.