Változtass! (RM F.F)

🌹Rózsa csokor🌹

- Yoongi! - sétált közelebb hozzá. - Szeretlek. - állt meg előtte.
- Én is. - mondta a bátyám és felemelte Lena-t, majd megcsókolta.
- Young Soo! - állt meg mellettem a töri tanárom.
- Tessék Mr. Collins? - néztem rá.
- Kérem a beadandóját, vagy talán nem készítette el? - mosolygott diadalittasan.
- Ó tanár úr! Nincs olyan nagy szerencséje, hogy tőlem megszabaduljon. - nevettem.
- Akkor kérem! - nyújtotta a kezét.
- Jeff! - kiabáltam a falnál támaszkodó fiúnak.
- Mi az? - sétált oda.
- Nálad van a házim. - kacsintottam.
-Ó! - kiáltott fel. - Itt is van. - kotorta elő a táskájából.
- Rendben, holnapra kijavítom. - kapta ki kezéből Mr. Collins.
- Viszlát! - kiabáltam és hevesen integettem.
- Köszönöm. - fordultam legjobb barátomhoz és szorosan megöleltem.
- Ugyan, a bátyámnak már úgysem kell. - legyint.
- Sziasztok. - int a Yoongiék felé. - Hát ő meg kicsoda? - suttogja a lányt nézve.
- Lena. - mondtam érzelemmentesen..
- Az a Lena? - kapott a szája elé.
- Igen. - sóhajtottam.
- Young Soo. - állt meg előttem az emlegetett szamár. - Én annyira - nem tudta befejezni, mert közbevágtam.
- Sajnálod. - nevettem szánalmasan. - Hmm, annyira unalmas már ez a szó nem gondolod? - néztem rá.
- Kérlek. - fogta meg a karom.
- Nem. - kaptam ki és megfordultam. - Jeff, gyere. - indultam el az ajtó felé.
- Megyek. - csatlakozott.
- Hugi! - halottam meg bátyám hangját.
Megálltam, de nem fordultam meg.
- Boldog vagyok. - nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog.
Vettem egy mély levegőt és bemenetem. A folyosón minden diák egy nagy kupacot alkotott a hirdető tábla előtt.
- Mi történt? - néztem barátomra.
- Az idei bál időpontja és programjai kikerültek. - rántja meg a vállát.
- Mikor lesz? - sétáltunk közelebb.
- Vasárnap, este nyolckor kezdődik. - olvastuk le a tábláról.
- Kivel mész? - fordulok barátomhoz.
- Szerinted? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Nem is tudom. - nevettem.
- Te? - kérdezte miközben bementünk a terembe és helyet foglaltunk.
- Egyedül. - könyököltem a padra.
- Na ne már, tuti el fog hívni. - ugrált a széken állva.
- Fejezd már be! - rántottam le és elcsitítottam.
- Te is ezt akarod, ismerlek. - kacsintott.
- Lehet. - nyögtem ki nagy nehezen és fejem a padra hajtottam.
- Byul. - lökdöste meg a kezem Jeff.
- Mi van? - mordultam fel.
Ő csak mellém mutatott fülig érő mosollyal. Lassan oldalra pillantottam és szám elé kaptam a kezem.
- Young Soo, eljönnél velem a bálba? - térdelt előttem egy csokor vörös rózsával Namjoon.
- I...Igen. - ugrottam nyakába.
Szorosan magához ölelt és átadta a virágot.
- De mégis mikor, vagy hogyan? - kérdezősködtem.
- A fiúk mindig hamarabb tudjátok az időpontot, pont amiatt, hogy felkészüljenek a felkérésekre. - mondta okoskodóan Jeff.
- Pontosan. - mosolygott mellettem a most már helyén ülő fiú.
- Szóval, akkor te már... - mutattam rá.
- Igen, már az első napom óta felfigyeltem rád. Yoongitól is mindig kérdezősködtem. - nevetett.
- Hé, a magánéletem nem publikus. - csaptam karjára.
- De én tudhatom. - kacsint.
- Miért? - értetlenkedem.
- Mert a jövőben közös lesz. - fordult be a padba.
Nem jutottam szóhoz. Mire valamit kiakartam nyögni, addigra megjelent a tanár. Az egész órát azzal töltöttem, hogy a mellettem ülő fiú arcát néztem.
- Milyen gyönyörű a szeme. - gondoltam magamban.
Arra lettem figyelmes, hogy kicsengetnek. Gyorsan összeszedtem a cuccom és mentem az udvarra. Ez volt az utolsó órám. Fülesemet bedugva, a rózsát a kosaramba rakva indultam haza biciklivel. A kapuba érve kinyitottam és hátravittem a biciklim. A ház előtt megálltam egy pillanatra és elmosolyodtam Bementem az ajtón és köszöntem anyáéknak.
- Nahát, de szép virágcsokor! - vette el anya és beletetette egy vázába.