Werewolves (Szünetel)

All the legends are true.

New York mindig gyönyörű volt hajnalban, mikor a nap sugarai már csiklandozták a horizontot, de a város még halvány sötétségbe burkolózott. Elizabeth ezt a napszakot imádta a legjobban, ilyenkor az emberek többsége aludt, így szinte csak egyedül bolyongott az utcán és élvezte ahogy a hűvös szél az arcát csiklandozza. Ilyenkor gondtalanul eljuthatott a New York határában húzódó mezőre. Ott senkit nem zavart, addig rohanhatott farkasbőrben amíg csak akart, olyankor érezte ,hogy igazán szabad. Minden gondja elszállt, a feje teljesen kiürült, a szíve hevesen vert, és vér száguldott az ereiben.Az adrenalin átjárta az egész testét. Emlékezett arra a napra amikor Luke megmutatta neki ezt a helyet.A harmadik telihold után történt, olyan elhagyatottnak érezte magát, magányosnak. Mikor belenézett a tükörbe csak egy szörnyeteget látott, Luke segített neki ,hogy elfogadja magát és azt amivé vált. Azt mondta neki, hogy itt mindig önmaga lehet. És tényleg így volt, amikor a mezőn teljes erejéből rohant, kitisztult a feje. Minden gondja elszállt, csak rohant és rohant. Mára már teljesen uralni tudta az erejét, az átváltozásokat, teliholdkor is minden sokkal könnyebb volt. De ez minden vérfarkasnál így van, az első átváltozások a legnehezebbek. Pontosan emlékezett amikor Luke elmondta ezt neki , amikor mesélt az alvilágról.

***vissza emlékezés***
-Nem tudom elhinni ezt az egészet. Hogy tényleg léteznek vérfarkasok.- mondta, egy asztalnál ült a Jáde farkasban.
-Nem csak vérfarkasok- jelentette ki Luke.
- Tudom....meg boszorkánymesterek vagy hogy is hívják őket.- bólogatott, találkozott már egy boszorkánymesterrel, Magnus Bane-el. Segített neki miután megtámadta az a farkas, ha ő nem lenne valószínüleg bele halt volna a sérülésbe.
- Igen, de nem ilyen egyszerű ez az egész.- mondta Luke. Arcáról pillanatnyi bizonytalanságot lehetett leolvasni. Azt mérlegelte vajon elmondjon-e mindent a lánynak, de végülis nem volt értelme titkolózni, Elizabeth mostmár közéjük tartozott. "Muszáj mindent megtudnia erről a világról" gondolta Luke.
-Ezt ,hogy érted?- kérdezte Elizabeth.
- A világunk nem olyan ,mint ahogy azt a mondének hiszik.- mondta Luke.
-Mondének?- nézett értetlenül.
- Igen, mondének. Így hívjuk az embereket. Ők azt hiszik a világukban nincsenek szörnyek és ,hogy biztonságos. De minden legenda igaz. Vérfarkasok, vámpírok, tündérek, boszorkánymesterek, mind léteznek. Sőt démonok is, veszélyes, undorító teremtmények akik csak pusztulást hagynak maguk utánn.
- Démonok?- kérdezte Elizabeth. Nem tehetett róla a szavak csak úgy kibuktak a száján.
- Igen.-bólintott Luke- De léteznek árnyvadászok, félig angyalok félig emberek.
Az a feladatuk ,hogy távol tartsák a démonokat a világunktól.- fejezte be Luke.
- Te jó ég- sóhajtott Elizabeth.
-Tudom, hogy ez sok így egyszerre. De idővel megérted a világot aminek a része lettél. - mondta Luke.
-Remélem.- dőlt hátra. Az agyán ezer féle kérdés és gondolat száguldott végig.
*** vissza emlékezés vége***

Azóta tényleg sokkal több dolgot tudott a világról. Találkozott már tündérekkel akik ugyan gyönyörűek, de ravaszak és rosszindulatúak, és mindig igazat kell mondaniuk, de úgy tudják manipulálni az igazságot ahogy csak akarják. Találkozott vámpírokkal, némelyiküket gyűlölte vagy undorodott tőllük. Az egyetlen boszorkánymester akivel találkozott Magnus volt, rengeteget segített neki.És ezért nagyon hálás volt a férfinak. És találkozott már árnyvadásszal is, gyönyörűek, gyorsak, erősek ,de arrogánsak és azt hiszik ,hogy mindenkinél jobbak. Sok mindent megtudott a világról. Látott már mondént akivel egy démon végzett, olyan dühöt érzett mint még soha életében. Mindig ezt érezte mikor démonnal találkozott, dühöt, undort. Olyankor az ösztönei hajtották, nem tudott mit tenni ellene. Most viszont nem gondolt semmire, nem érzett semmit ,csak futott.Érezte a lába alatt a kemény talajt, a füvet ami kellemesen csiklandozta a talpát.Végül azt vette észre,hogy már egy erdőben jár, a napsugarai beszűrődtek a fák között. Érezte a növények illatát, az embereket, a város szagát és.......vért. Hirtelen megtorpant, beleszagolt a levegőbe, tényleg vérszag volt. Követte a fémes szagot, ami egyre csak erősödött. Végül megtalálta a helyet ahonnan a szag eredt egy fenyő mellett hatalmas vértócsa áztatta a talajt ,valaki feküdt a vértócsában. Janet volt az, a falka egyik tagja.Tele volt sebekkel, de még lélegzett. Halk szörcsögő hangot hallatott, ahogy levegőt próbált venni, a szája tiszta vér volt az arcán hatalmas mély seb éktelenkedett .El azonnal átalakult és oda sietett hozzá.
- Janet. Úristen.- térdelt le mellé.- Mi történt? Ki tette ezt veled?
- Ne..Nep..Nephilim.- nyögte ki a szavakat. Alig lehetett hallani amit mond, a száján kibuggyanó vértől , de Elizabeth így is tökéletesen értette. Janet teste elernyedt, a szeme lecsukódott és többé nem lélegzett. El döbbenten nézett le rá és egy könycsepp gördült le az arcán. Kedvelte Janet-et, ő mindig kedves volt vele. Egy vicces, kedves , szeretetre méltó lány, sosem ártott senkinek és valaki megölte. Szőke haját vér áztatta, fehér ingét szintén, alig lehetett megállapítani, hogy valaha fehér volt. Elizabeth, azonnal felállt és futásnak eredt, minnél hamarabb a Jáde farkasba kellett érnie, szólnia kell Luke-nak. Minden erejét összeszedte és rohant, mivel ilyenkor már rengeteg ember van az utcán nagyon óvatosnak kellett lennie. Olyan utcákon rohant végig, ahol tudta ,hogy kevesen vagy szinte egyáltalán nem járnak emberek. Mikor végre megpillantotta az ismerős konténereket gyorsabb tempóra kapcsolt, be fordult az egyiknél és meg is pillantotta a kínai éttermet ,ami a farkasok relytek helye volt.