You found me

5. F e j e z e t

Először a telefonom csörgött. Travis és Katie folyamatosan hívogattak és smsekkel bombáztak. Miután kikapcsoltam a telefonom, az ajtónkon csengetett valaki. Anya persze azonnal kinyitotta, és tárt karokkal fogadta Travis-t. Fogalma sem volt róla, hogy nem véletlen gubbasztok a szobámban, hanem mert semmi kedvem bulizni.

-Ne csináld már, múltkor is jól érezted magad. -kérlelt.

-Trav. Fél tíz van, itthon ülök a laptopom előtt pizsamában, nutellát eszek és sorozatot nézek... -soroltam. -Tényleg úgy nézek ki mint akinek van kedve bulizni? -vontam fel a szemöldököm.

-De ma van Jackson szülinapja, számít rád. -motyogta.

-Ma van Jackson szülinapja? -pattantak ki a szemeim rögtön, mire bólintott. -A fenébe! Totál elfelejtettem. -pattantam fel az ágyamról. -Elmegyek a buliba, de max egy óra és hazajövök.

-Oké, majd hazahozlak. -egyezett bele.

Győztes vigyorral követte a mozdulataimat amíg kerestem valami ruhát a szekrényemben.

-Mindjárt jövök. -hadartam, majd megindultam a fürdőszobába.

Gyorsan belebújtam a kiválasztott felsőbe és szoknyába, majd kibontottam az eddig copfba fogott hajamat. A fésűvel meggyűlt a bajom, mire az összes gubancot sikerült kifésülnöm. Már csak a sminkemet tökéletesítettem, és közben azon töprengtem, hogy hogy a fenébe felejthettem el Jackson szülinapját. Mintha most lett volna az előző. Hát persze...

Dühösen, lesütött szemekkel szorítottam össze a fogaimat egy pillanatra.

-Travis! -kiáltottam miközben indultam vissza a szobámba. Az említett hatalmas vigyorral az arcán, nevetve várt rám. -Akkora egy szemét vagy! -löktem meg a vállát. -Nem is ma van Jackson szülinapja. Hiszen ott voltam az előzőn! Idén márciusban... -ütlegeltem a vállát továbbra is, de ő csak egyre jobban nevetett.

-Kíváncsi voltam mikor jössz rá. -vigyorgott.

-Én annyira utállak! -dühöngtem.

-Ugyan már bébi, dehogy utálsz. -mondta magabiztosan és átszelte a köztünk lévő távolságot. -De a helyedben befejezném a sminket a másik szemeden is, mert így olyan mintha monoklid lenne. -suttogta a fülembe, majd el lépett mellőlem.

-Neked lesz hamarosan monoklid! -dünnyögtem mérgesen, majd visszamentem a fürdőbe.

Gyorsan húztam egy tusvonalat a másik szememre is, majd fújtam magamra pár csepp parfümöt.

A szobámban pár dolgot beledobáltam az egyik táskámba majd indultunk is.

-Komolyan mondom Travis, max egy óra! -figyelmeztettem miközben belebújtam a magassarkúmba.

-Persze, oké. -bólintott hanyagul.

A buli már a tetőfokára hágott mire mi odaértünk. Még csak fél tizenegy volt, de az emberek ötven százaléka a világáról se tudott. Travis kezét fogva követtem a tömegben, az emberek között furakodva.

-Na végreeee! -ugrott a nyakamba Katie. -Azt hittem már sose jöttök. -szorongatott.

-Hogy lehettél biztos benne, hogy jövök? -vontam fel a szemöldököm.

-Ugyan már. -legyintett. -Tudtam, hogy Travis úgyis meg tud győzni. -nevetett fel.

-Na mesélj öcskös, mivel sikerült idecsalnod? -ért oda Katie mondata végére Jackson is.

-Azért ne túlozzunk. Nem a kivégzésére cibáltam el, nem volt olyan nehéz meggyőzni. -vigyorgott az említett.

-A drágalátos öcséd kitalálta, hogy ma van a szülinapod, és pipa leszel, ha nem jövök. -forgattam a szemem, mire Jackson felnevetett és pacsizott Travis-szel.