You found me

10. F e j e z e t

Travis: Áll még a fogadás?

Mosolyogva néztem a telefonomra, majd pötyögni kezdtem.

Brianna: Még szép.

Az egész pár napja kezdődött...

Az, hogy Travis-szel konkrétan a nap 24 óráját együtt töltöttük, sok mindent megváltoztatott köztünk. Ez a fogadás is azzal, kezdődött, hogy kijelentette, egy napot se bírnék ki nélküle. Persze rögtön ellenkezni kezdtem, és a kis szó csatánkból egy fogadás lett, mi szerint az veszít aki előbb beadja a derekát. Mindkettőnknek voltak érzései a másik iránt ez nem volt titok, de egyikünk büszkesége sem engedte, hogy átlépjük azt a bizonyos határt.

Travis: Nem jössz át?

Érkezett pár perc múlva az újabb sms.

Brianna: Ha akarsz valamit gyere te.

Travis: Téged akarlak😉

Travis: Mindjárt indulok.

Amikor elolvastam az első üzenetet akaratlanul is felnevettem, de aztán észbe kaptam, hogy egy kicsit össze kéne kapnom magam mire ide ér.

A felfüggesztésnek köszönhetően, tizenegykor még mindig az ágyban feküdtem, mivel csak tesire kellett bemennünk, fél kettőig meg még rengeteg időm volt.

Még csak a farmeromat sikerült felvennem, amikor hallottam, hogy nyitódik a bejárati ajtó. A felsőmmel a kezemben, indultam meg lefelé.

-Hamar ide értél. -állapítottam meg, amikor megpillantottam Travis-t.

-Ha tudtam volna, hogy így vársz jobban sietek. -vigyorgott.

-Zene füleimnek. -forgattam a szemem, miközben belebújtam a felsőmbe.

Nem ez volt az első alkalom, hogy így látott, az évek során a szégyenlősség minden határát átléptük egymás előtt.

-Minek ez a felső? -lépett közelebb és a felsőm alatt végig simította a meztelen bőrömet, amitől végig futott rajtam a hideg.

-Fogalmam sincs. -vontam meg a vállam kihívóan, csak hogy húzzam az agyát.

-Ilyen könnyen beadod a derekad? -érezte a győzelmét.

Egy kicsit közelebb hajoltam, a szánk már majdnem összeért. Meglepetten, de mégis határozottan nézett rám, bízott benne, hogy én vesztem a fogadást.

-Soha. -suttogtam az ajkaira önelégült vigyorral, majd pár lépést hátráltam, ő pedig pár másodpercig lefagyva nézett utánam, majd a hajába túrt és hitetlenkedve elnevette magát. -Szóval, miért is jöttél? -kérdeztem a konyhából.

-Láttam valamit, de mielőtt elmondom a többieknek veled akartam beszélni. -jött utánam és leült az asztalhoz.

-Miről van szó? -kérdeztem ijedten.

-Tegnap mikor mentem haza, láttam Sabrinát beszélgetni valakivel. Valakinek nagyon magyarázott, kíváncsi voltam ki az. -mesélte.

-Travis! Mi a francot csináltál? -csattantam fel.

-Leparkoltam a másik utcában és feléjük sétáltam. Chris-szel beszélt. -mondta végül.

-Chris-szel? -kérdeztem vissza, mintha nem hallottam volna jól. -Hogy jön a képbe ő?

-Ezt szeretném én is tudni.

-Ugye ez nem Chris-ről és rólam szól? Mondtam, hogy nincs köztünk semmi, nem is beszélek vele azóta. -sóhajtottam.