You found me

19. F e j e z e t

-Mit mondasz, velem jössz Londonba szilveszterezni? -villantotta rám azt a szívdöglesztő mosolyát Travis.

-Londonba? -nevettem fel. -Ez most, hogy jött? -néztem rá hitetlenkedve.

A nappalink kanapéján elnyúlva élveztük a téli szünetet, amikor előrukkolt ezzel az ötletével.

-Nem viccelek. -nézett rám komolyan. -Jackson és Kenzie mondták, hogy utazzunk el négyen pár napra. -mesélte.

-Szilveszterezni, ha jól értem. -bámultam rá még mindig értetlenül.

-Pontosan. -bólintott. -Van kedved? -kérdezte.

-Kedvem az van, de van egy édesanyám is akit elég nehéz lesz meggyőzni. -húztam el a számat.

-Nyugi, majd én meggyőzöm. -legyintett.

És valóban sikerült meggyőznie, ugyanis négy nappal később már egy repülőgépen ültünk, úton Londonba.

A hirtelen jött utazás felrázta az életünket. Nem is lehetett volna jobb időpontot választani, pont jókor jött, hogy kiszakadtunk egy kicsit a megszokottból. Kenzie-vel már régóta nyaggattuk a fiúkat, hogy csináljunk valamit négyesben, de sosem gondoltam, hogy Londonban kötünk ki.

-Maradjatok itt bent, amíg mi fogunk egy taxit. Nem akarom, hogy megfázzatok. -mondta Jackson.

-Igazán udvarias vagy, Szívem. -nyomott egy puszit az arcára Kenzie szórakozottan.

-London már csak ilyen gavallérrá változtat minket. -forgatta a szemét Travis.

-Élvezzük ki amíg lehet. -néztem nevetve Kenzie-re.

A bőröndjeink mellett álltunk, míg a fiúk kimentek a reptérről.

-Mennyire van innen a szállás? -érdeklődtem.

-Nem tudom pontosan. Jackson foglalta. -vonta meg a vállát.

-Tessék? -kérdeztem vissza hitetlenkedve. -Hagytad, hogy Jackson foglaljon szállást? Tőle aztán az utcán is alhatnánk három napig.

-Nyugi, azt azért ellenőriztem, hogy nem valami patkánylyukba foglalt-e helyet. -nevetett fel. -Elég király helyet talált. -tette hozzá.

-Trav, nagyon titokzatosan viselkedik. Semmi konkrétat nem tudok erről az útról. -meséltem.

-Hááát. -vigyorgott. -Sajnos én sem tudok semmit. -mondta, de persze átláttam rajta.

-Kenzie! -rivaltam rá. -Mit tudsz? -kérdeztem.

-Semmit! -tiltakozott nevetve.

-Ez nem ér! Miről nem tudhatok? -kíváncsiskodtam.

-Hú, de jó, hogy itt vagytok! -pillantott a hátam mögé. -Találtatok taxit? -kérdezte a fiúkat.

-Aha, kint vár. Gyertek. -vette át a barátnőjétől a bőröndöt Jackson.

-Kenzie, még nem végeztünk! -kiáltottam utánuk dühösen, de csak nevetve faképnél hagyott.

-Minden oké? -kérdezte Travis szórakozottan.

-Titkoltok valamit előlem, de rá fogok jönni! -figyelmeztettem és a bőröndömmel megindultam a többiek után, Travis pedig nevetve jött utánam a többi csomagunkkal.

Hiába teltek a napok, nem tudtam rájönni mit titkolnak előlem. Nem akartam ezzel foglalkozni, inkább csak élveztem, hogy velük tölthetem az időmet.

Az eltelt idő alatt megmutatkozott, hogy mennyire különbözünk Jackson-tól és Kenzie-től. Ők simán elvoltak a szobájukban egész nap, míg mi szinte egész nap a várost jártuk. Így volt ez az év utolsó napján is. Megbeszéltük, hogy este kimozdulunk, elmegyünk egy buliba és éjfélkor megnézzük a tüzijátékot. Jacksonék az egész napot a szállodában töltötték, filmeztek, mi viszont délután megnéztük a London Eye-t.