You found me

15. F e j e z e t

Miután Travis nálam aludt, természetesen késéssel indítottuk a napot. Egyikünk sem akart kimászni az ágyból időben. Mire lezuhanyoztam és elkészülődtem, Travis már rég lent várt a nappaliban. Egyszerűen nem értem, hogy képes ennyi idő alatt elkészülni.

-10 perc és becsengetnek. -nézte meg a telefonján az időt, miközben mentem le a lépcsőn.

-Francba! -mérgelődtem miközben gyorsan belebújtam a cipőmbe és a vállamra kaptam a táskám.

-Jó igazából 20, de gondoltam motivállak egy kicsit, hogy végre elinduljunk. -nevetett fel, mire bosszúsan néztem rá.

-De szemét vagy! -nevettem el magam én is végül miközben meglöktem a vállát.

-Ha rajtad múlik, még most is a tükör előtt állva nézed magad és azon gondolkozol, hogy átöltözz-e. -vigyorgott.

-Nem igaz! -vágtam rá, de aztán elgondolkodtam és rá kellett jönnöm, hogy igaza van. -Tök mindegy. -forgattam a szemem, majd kinyitottam az ajtót.

-Mindenhogy jó vagy, bébi! -húzott magához mosolyogva és egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam.

Ahogy kiléptünk az ajtón szembesülnünk kellett azzal, hogy bizony szakad az eső. Elszörnyedve néztem Travis autója felé. Akárhogy is néztem nem láttam esélyt arra, hogy ne ázzunk el.

Miután bezártam az ajtót, mindketten futva indultunk a kocsihoz. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz. Legszívesebben otthon maradtam volna és egész nap ki sem másztam volna az ágyból.

A suliba érve sietnünk kellett az osztályba, mert már becsengettek. Katie-t sehol sem láttam. Leültem a helyünkre, de még csak a cuccai sem voltak ott. Hiába néztem meg a telefonomat, nem írt, hogy nem jön ma iskolába. Eltekintve a körülményektől gyorsan írtam neki egy sms-t, hogy hol van, bízva abban, hogy egyáltalán válaszol majd. Hát nem válaszolt. Hiába vártam egész nap az sms-t még csak ennyire sem méltatott, ami már csak azért is vicces, mert elvileg nekem van okom haragudni rá és nem pedig fordítva. Az egész helyzet elrontotta a kedvemet és egész nap csak unottan ültem a helyemen. Travis pár órára odaült mellém, és szünetekben is odaült hozzám, ahogy Mia és Nick is.

Végtelenül lassan telt az egész nap, nem tudtam semmire koncentrálni, a gondolataim mindig máshol jártak. Az utolsó óránk tesi volt, ahol a tanárnő kisebb ideg összeroppanást kapott amikor meglátta mennyien hiányoznak ma, így nem tudtuk normálisan gyakorolni a keringőt.

-Mit tervezel? -kérdezte Travis, amikor közöltem, hogy nem kell hazavinnie busszal megyek.

-Semmit. -sütöttem le a szemem.

-Bri, ismerlek. Nem tudsz hazudni nekem. -emlékeztetett.

-Jó. -adtam fel. -Akarok beszélni Katie-vel. -ismertem be. -Elmegyek hozzá.

-Nem feltétlenül tartom jó ötletnek, de megértem. -bólintott.

-Mia is jön velem, nyugi.

-Elviszlek titeket. -mondta.

-Akkor nem haragszol? -néztem rá.

-Nem haragszok, csak féltelek. Nem akarom, hogy még jobban összevesszetek és aztán szomorú legyél Katie hülyeségei miatt. -ölelt magához.

-Muszáj beszélnem vele. -húztam el a számat.

-Tudom. -nyomott egy puszit a homlokomra. -Szólj Mia-nak és menjünk.

Az út nem tartott sokáig, de a kocsiban vágni lehetett a feszültséget. Travis miattam idegeskedett, mert nem akarta, hogy még jobban megbántódjak, Mia szimplán Katie miatt volt ideges, csak úgy mint én. Fogalmam sem volt mi vár majd ránk mikor odaérünk. Sok minden megfordult a fejemben, de ami valójában történt minden elképzelésemet felülmúlta.