A Szelíd Vérfarkas

4

Sirius szemszögéből:

Nem érdekelt, hogy már első nap rossz pontokat szereztem az egész házamnak. Ágas végre nyugton maradt mellettem. Fejem támasztva figyeltem az előttem ülő személyt, akinek rövid karamell barna tincsein kívül nem láttam semmit, csak hátát. Szorgosan jegyzetelte a fontos szavakat és láthatóan figyelt az órai tananyagra. Ő mindig jobb tanuló volt, mint mi. Ha így figyelnénk, talán mi is jobbak lehetnénk. Nem érdekelt.
Kedvem lett volna ujjaim közé csavarni a fényes tincseket, és addig játszani velük, amíg el nem alszik a karjaim közt a kicsit vékonyka, magas fiú. Hogy mióta érzek így iránta... azt nem tudom. Talán harmadik óta.
Nem tudtam biztosra, hogy ez szerelem vagy csak fontos barát számomra. Csak akkor tudtam volna megmondani ezt, ha lehetőségem lett volna közelebb kerülni hozzá.

Délután a tó partján baszélgettünk és megmutattuk egymásnak, hogy haladunk az átalakulás témával. James állt mellettem, mire szarvassá változott és fellökött hatalmas izmos testével. Remus jót nevetett rajtam, majd kezét nyújtva felsegített a földről.
- Szép munka, Ágas. - paskolta meg Remus a hátát az agancsos barátunknak, aki újra emberi alakot öltött.
Ekkor Peter összement és egy rágcsálóvá változott. A patkány valóban illik hozzá, elvégre hatalmas fogai közt rés tántorgott.
- Illik hozzá. - nézett a földre Holdsáp, kicsit undorral az arcán. A rágcsáló cincogó hangokat adott ki, enyhe csámcsogás társaságában.
Egymásra néztünk, és nevettünk. Ismét a szőke fiú állt előttünk.
- Nos... - szólaltam meg.
- Te jössz. - nézett rám csillogó szemekkel, mire én kifújtam a levegőt, hosszasan.
- Szerencsére én normálisabb állat vagyok, mint Féregfark. - nevettem idegesen.
Fekete hajam nem csak fejem fedte mostmár. Testem sötét szőr borította. Számban sok hegyes fog volt és hosszú farkam csóváltam szelíden.
Remus leguggolt hozzám és megsimogatta fülem tövét. Erre én lihegve csóváltam tovább farkam. Alkarját megnyaltam párszor lelkesen, mire ő nevetett.
- Na ki a jó kutya? - gügyögött nekem édesen. Kedvem lett volna ráugrani és letaglózni a földre, hogy arcát is nyalogassam. Végül azért fogtam magam vissza, mert nem csak kettesben voltunk.
Felállt és én emberként álltam vele szembe. Még mindig mosolygott. Nem tudom mi járt a fejében, de úgy gondoltam, ez is sokkal közelebb hozott minket. A farkas az farkas. Még ha háziasítva is, kutyaként.

Az ő ágyában feküdtünk. Én mellette, kutya alakot öltve. Fejemtől egészen hátamig simított, sokadszorra is. Feltápászkodtam, és ráfeküdtem mellkasára. Fülem tövét simogatta, és én arcát nyalogattam. Moslygott és nem szólt semmit. Hirtelen emberként feküdtem rajta és arcát hintettem lágy csókokkal. Elpirult és egymás szemébe néztünk. Szeme olyan kék volt, mint egy tó, ami tükrözi a kék eget. Egyik tenyeremmel végig simítottam arcán. Állkapcsán támasztottam hüvelykujjam. Mutató és középső ujjam arcbőrén pihent, míg gyűrűs és kisujjam füle mögött. Kicsit közelebb emeltem és feljebb a fejét, majd odahajoltam, hogy megcsókoljam. Forró és puha ajkai olyanok voltak, mint a legpuhább párna. Óvatosan ráharaptam az alsó ajkára, aztán elváltam tőle. Vágyakozva nézett felém, hogy ne hagyjam abba. Két kezével fejem fogta, hogy el ne váljak tőle ismét. Most ő csókolt engem. Észbe kaptam és visszacsókoltam. A lassú tempó öt perc után egyre vadabbra váltott át. Alig kaptam levegőt. Mikor felkönyököltem, fulldokolva lélegeztem fel.

Felriadtam és felültem ágyamban. A takaró leesett arcomról, ami eddig rajtam volt. Talán emiatt nem kaptam levegőt álmomban.
Már reggel volt, ami nem lett volna gond, ha nekem nem lett volna szemmel látható a fénytől azon testrészem, ami lüktetve tartotta a takarót, mint valami sátrat. Kipirultam, éreztem, mivel égett az arcom. Hirtelen hasamra fordulva vágódtam vissza az ágyba, magamra rántva nyakig a takarót. Mindez pár másodperc alatt zajlott csak le, de James épp ott állt az ágyamnál.
- Oké, akkor hagyok még időt neked, hogy lenyugodj. Meg ott is. - jelentette ki, persze nem furcsállva. Tovább ment, és a többieket ébresztgette.
Összeszorítottam szemeim, de csak az álmom beli történteket láttam. Nem bírtam. Kinyitottam szemem, de ez sem segített, mivel egy álmos és kócos Remus topogott pizsamában a szobában. Ásított és nyújtózkodott egyet. Megdörzsölte szemeit. Rámosolyogtam, mire ő viszonozta ezt.
- Jó reggelt. - mondta rekedt hangon, erre persze végig futott rajtam a hideg, és sajgó fájdalommal lüktetni kezdett megint odalent egy nemesebb részem.
- Ühüm... - nyögdécseltem kínosan, majd villámgyorsan rontottam be a fürdőszobába, ahonnan Pottert kituszkoltam. Először nem értette, miért, majd mikor az ajtóban állt, láttam, hogy leesett neki, bár ekkor rácsaptam az ajtót.
- Hát ezzel meg mi van? - hallottam halkan beszűrődni a társalgásukat.
- Azt hiszem szépet álmodott. - válaszolt James, Remus kérdésére.