Eredet

18.

18.

A félmeztelen, poros arcú, szakadt ruhás szolga az utolsó két méteren kúszva tette meg a két, csúcsos fejű, gyöngyházfényű amulettet viselő pap felé az utat.

A porból tar fején sár képződött a végigcsorduló izzadságcsíkoktól. Tüdeje zihált, ajka remegett, ahogy fejét leszegve négykézláb beszélt a papokhoz, a palota előterének kövezetét bámulva.

– Támadni fognak, uram! Uaszet papjai... támadásra készülnek őfelsége ellen! – A két csúcsos fejű pap összenézett, aztán a valamivel magasabb belerúgott a szolgába, aki minden erejét elvesztve a hátára terült.

– Mi történt?! – förmedt rá. – Beszélj nyomorult! – A szolga, rettentő nehézségek árán visszaküzdötte magát négykézlábas helyzetébe.

– Van ott két idegen – nyögte. – Nagyon... nagy idegenek, uram.

– Mifélék?

– Hatalmasak. Olyanok, mint hajdanán az őseink voltak. Legalább négy rőf magasak, uram. Hatalmas, fehér lepelbe vannak burkolva, és fehér lepel takarja a fejüket is. – A két pap csodálkozva nézett össze. – Az arcukat nem láttam, de kihallgattam mit beszélnek, uram – folytatta a kimerült szolga. – Su isten jóvoltából felém szállt minden szavuk.

– Akkor hát mondd, mit beszéltek? – kérdezte most a másik pap.

– Azt, hogy őfelsége, és a tanítói rossz irányba vezetik a népet. Hogy gonosz szándékkal teszik, amit tesznek, s Kemet népét a pusztulásba fogják taszítani. Hogy uralkodni akarnak felettük a sötétség istenei, nyomorba szándékoznak dönteni mindent és mindenkit. Ezt pedig nem szabad hagyni. Tenni kell ellene. Felajánlották a segítségüket Uaszet lakóinak. Felajánlották, hogy átköltöztetik a népet Khús földjére, ahol békességben élhetnek. Ők pedig gondoskodnak majd arról, hogy a tanítók, és követői ne tehessék be a lábukat oda sohasem.

– Ennyit hallottál?

– Nem, uram – rázta meg a fejét a szolga, még mindig a kövezetet bámulva. – Amon papjai nem kértek az idegenek segítségéből. Azt mondták, nem hagyják el Kemet földjét, ha meg kell halniuk, akkor sem. Minden embert maguk mellé állítanak, még a vezíreket is. Megtámadják a palotát, ha Ré bárkája Atumként elhagyta az eget, és leszállt Ozirisz birodalmába, hogy aztán legyőzve Apepet, reggel ismét megifjodva térhessen vissza. Ők pedig akkor már ünnepelni fognak. – A kissé magasabb pap arca most még jobban megkeményedett, mint eddig. A másik pappal egyszerre fordultak meg, és hagyták ott a kifulladt, vízért esedező szolgát a tűző napon. Mindketten a palotába igyekeztek, hogy közöljék Aton gyermekével a rossz hírt.