Paece Between Hyungs (Meanie ff.)

Part 2

A világ legunalmasabb órája fog elkezdődni perceken belül. Nyelvtan óra lesz a nyelvi laborban, mellettünk az évfolyam leghangosabb osztálya fog helyet foglalni informatika óra képében. Még mindig nem kezdődött az óra de Wonwoo-ék még ide sem tolták a képüket pedig egy perc és becsöngetnek, az infó tanár beírja a fél perces késést is. A lépcső felől hangos kacagásra lettem figyelmes és még annál is hangosabb trappolásra.

-Hihetetlen, ma mivel basszuk fel az agyát? -nevetett az egyik miközben a mondatot próbálta ki szenvedni mosolygó ajkai közül.

-Kitaláltam! Késsünk 15 másodpercet, annyit nem fog tudni beírni és töröljük ki a rendszer mappáját! -milyen okos testvérem van... természetesen ez is az ő ötlete.

Jihoon hyung csak rosszallóan nézte azt a társaságot amibe ő is tartozik. Mögöttük ment és csak fejét csóválta, amikor észre vett villantott egy eszelős mosolyt felém és ment tovább. Woozi nem szokott mosolyogni... mit tud amit én nem?

Nagy nehezen végig szenvedtem magamat a nyelvi hibák kijavítása című feladaton és az ablakon bámultam ki miközben fél füllel a tanár rikácsolását hallgattam a szomszéd teremből. Jól kikészíthették, már csak arra lettem figyelmes, hogy a mi tanárunk fogja magát és átmegy hozzá.

Pár perc múlva vissza jött, nem is egyedül. Nem is értem mit vártam, természetesen Wonu álldogált az ajtóban kicsit sem megbánó arckifejezéssel.

-Gyerekek! Jeon Wonwoo a mai napon veletek fogja tölteni a tanítási órákat. -várt egy kicsit, hogy fel tudjuk/tudjam dolgozni amit mond- Ülj le valahova! -utasította és már indult is vissza a katedra felé.

Valaki csodálkozni fog ha azt mondom, hogy felém tartott a jövevény és nem kellett csalódnom benne... leült mellém.

-Szia. -köszöntem neki halkan és igyekeztem úgy tenni mintha éppen még mindig csinálnám a feladatot.

-Azon még mit akarsz csinálni? Készen van, nem? -mosolygott rajtam gúnyosan.

-Én a helyedben nem szólnék bele. Azután, hogy kiraktak az infó óráról. -forgattam meg a szemeimet és fejemet a padra hajtottam.

-Igazából úgy döntöttem ha jó lesz itt akkor átjövök ebbe az osztályba és ezt csak így tudtam elintézni. -jegyezte meg úgy mintha úgy gondolná, hogy engem nem érdekel.

-Hogy mi? -kaptam fel hirtelen a fejemet és idegesen, értetlenül pislogtam rá.

-Mingyu! Valami baj van? Hozzá szeretnél valamit fűzni a tananyaghoz? -fordult felém a tanár.

-N-nem tanárnő. -bizonytalanul hajtottam vissza fejemet a füzetem fölé.

-Kár, így meg fogsz bukni. -jegyezte meg az idősödő nő majd írta tovább a táblára az értelmetlenebbnél értelmetlenebb szövegeket.

-Bukásra állsz? -ciccegett halkan bátyám.

Hát igen. Nem nagyon szoktam kiteregetni a jegyeimet, anyám is csak félévkor és évvégén szembesül a ténnyel, hogy nem én vagyok az osztály éltanulója.

-Szállj már le rólam. Biztos neked is van olyan tantárgy ami nem megy. -morgolódtam a nem létező bajszom alatt.

-Az legyen az én bajom. Nem akarod, hogy korrepetáljalak? Nem úgy tűnik, hogy a többieknek is sokkal jobban menne csak ők legalább figyelnek. -mosolygott rajtam tovább.

-Nem, kössz. Inkább kihagyom, megoldom máshogy. -és kicsengettek.

Hála égnek! Már azt hittem sosem lesz vége. Olyan kínos. Egész délelőtt a nyakamon lógott, kerdezgetett az osztálytársainkról, a tanárokról és minden hülyeségéről. Legfőbbképpen Minghao-ról. Minghao szerintem egy borzalmas személyiséggel megáldott angyal arcú hülye gyerek.

Éppen földrajza mentünk, amikor arra lettem figyelmes, hogy csönd van. Hova lett? Mindegy, legalább egy kis nyugalmam lesz tőle. Sajnos ezt nem sokáig tudtam élvezni.

-Ming~ milyen az új fiú? -ugrott a nyakamba drága barátom, Hansol.

-Kell neked akkor hiányozni az első két órában amikor egy ilyen kis pióca mászik a nyakamra. -utaltam a fiatalabb késésére.

-Hm... tetszel neki? -huzogatta perverzen a szemöldökét.

Attól még, hogy Hansol és Woozi egy lakásban élnek csodák csodájára a fiatalabbhoz a titkunk nem jutott el.

-Te meg hol voltál? -próbáltam terelni a témát.

-Tudod, Seungkwan-nal volt egy kisebb vitám amit végül ő nyert... és be kellett vinnem az egyetemre. -magyarázta a mostanában rutinjává vált programját.

Vernonnak nem rég meg lett a motoros vizsgája és ezért kapott a szüleitől egy menci járgányt. Úgy néz ki ezt Boo is kihasználja, ugyanis a srác egyeteme rohadt messze van az isten háta mögött amit csak egy busz járat köt össze a várossal és az is két óránként.

-Aham, engem is hazavihetnél. -mosolyogtam rá gúnyosan.

-Azt várhatod, miután haza kísérted az új fiút. Jah nem, akkor sem. Megfogadtam magamnak, hogy csak Seungkwannak engedem, hogy mögém üljön. -húzta ki magát büszkén.

-Nem kell mögéd üljek. Vezethetnék én is. -viccelődtem el.

-Még akkor sem ha lenne jogsid. -nyújtotta ki rám a nyelvét.

Csak a szememet forgatva ültem le a helyemre és dőltem hátra a széken várva, hogy Hansol leüljön mellém ami nem következett be. Körül néztem és arra lettem figyelmes, hogy ő bizony letelepedett Jun nevű osztálytársunk mellé.

-Vernon! Azonnal gyere ide. -mutattam a mellettem levő székre.

-Bocs, haver. Most szocializálódom. -intett egyet majd visszafordult Jun felé.

Há' milyen dolog ez? Engem itt hagy?

Sziasztok!
Szeretnék bocsánatot kérni a The8 fanoktól, sajnos nem tehetek mindenkit jó szerepbe és jah... sorry!