Mardekár Szörnyetege

Vacsora

Arra eszméltem fel, hogy veszettül rázzák a vállamat. Pontosabban Eddie. Mögötte aggódó arccal áll Izzy és egy csomó más utas.
- Hú! Jól vagy? - fel kellett nézzek ahhoz hogy a kérdező szemébe tudjak nézni. Daniel tornyosúlt fölém. És elkezdtem visítani.

- Gyere! Lesegítelek -mondta Eddie - megérkeztünk!

A rohamaim nem voltak ritkák, de azért már a vonaton kiütni magam...
Miután sikerült lenyugtatnom magam, és megbizonyosodtam magamban hogy semmi sem mehetett félre előző héten, persze ráeszméltem, hogy Daniel nyilván nincs itt. Fred volt. Vagy George.
Roxmorts faluban voltunk. Vártuk a kocsikat. Lavender és Hermione nem jöhetett velünk hiszen ők még elsősök. Ők megbűvölt csónakokkal mennek roxfortig a A Vadőrrel, Rubeus Hagriddal. A bűvös kocsik, amikre vártunk, állítólag nem is olyan bűvösek, thesztrállok húzzák. Csak azokat az ember általában nem látja. Azt hogy ennek pontosan mi a kulcsa, nem tudom.
Meg is érkeztek az első kocsik, a harmadikra fel is pattantunk. Én, Eddie, Izzy, Alicia és Angelina.
Elég hideg volt. Szerencsére az eső nem esett.
Alig vártam hogy Roxfortba érjünk.
Eddie megkérdezte, hogy pontosan mi történt velem. Mivel eszem ágában sem volt elmondani, hogy kik a felmenőim ezért tovább titkolóztam... A legtöbben azt hiszik még mindig nem gyógyultam ki a 'betegségemből'.
- Nem nagyon emlékszem ... miért ti mit láttatok? Ki szólt nektek?
- Nekünk a Malfoy gyerek szólt. Állítólag Granger kiakadt és segítségért kiabált. Malfoy meg, aki a mellettetek lévő kabinban volt, benyitott egy - két fülkébe. Pár felsős szólt nekem, mert tudták, hogy jóban vagyunk.
- Várjunk!? Most mindenki erről beszél?
- Nem. Mindenkinek szóltam, hogy semmi bajod. Így a legtöbben visszavonulót fújtak. Alicia, Angelina, Cho, Izzy, Fred, George és Percy maradt. Ja és baglyot küldtek Madam Poppynak.
- Oh... - nyögtem. Szuper, megint zaklathat.
- De, mondjuk nem meglepő. - A többek furán néztek rá. - Most mért? Levert a verejték... és a semmibe bámultál! Egyértelműen roham... én is szeretném ha megnézne egy orvos.
Elhúztam a szám. Aranyos, de erre semmi szükségem nem volt most.
- Nézzétek! Már látszik a kastély! - visitott fel Izzy. Mindenkinek tátva maradt a szája. Szuper, akkor rólam remelhetőleg ennyi.
Amikor odaértünk Madam Poppy már várt rám.
Mondtam hogy jól vagyok, de nem nagyon érdekelte. Mindenféleképpen le akar kezelni. Flitwick professzor amint hírt szerzett odajött hozzám:
- Jól van kisasszony?
- Igen, jól.
- Én azt meghiszem! - Madam Poppy elém lépett és a pálcájával belevilágított a szemembe. Rosszallóan hümmögött. Nem súgott túl sok jót a tekintete. Istenem csak ne vigyen Dumbledorehoz.
-Jól van... semmi komoly... csak megijedtem.
- Egészen biztos Poppy? - kérdezte Flitwick.
- Igen, igen biztos. A kisasszony egyen rendesen! Nem csak édességet!
- Rendben.

Eddie a gyengélkedő előtt várt.
- Jobban vagy?
- Igen.
- Jó. - mosolyodott el - Gyere menjünk a nagyterembe. Még semmiről sem maradtunk le.

Pont az elsősök előtt surrantunk be.
Eddievel leültünk a Hollóhát asztalához. Mivel már csak elől maradt hely ezért mindenki mellett végig kellett mennünk. Sorban lepacsiztunk mindenkivel. Aztán leültünk. Egyik oldalamon Nanette Desford ült a másikon Eddie. Nanettel szemben pedig Roger Davies. Velem szemben senki. Egyenlőre.
Az elsősök bevonultak. Pont a szellemek után. A szürke hölgy (Hollóháti Heléna) is itt lebegett fölöttünk .
A süveg neki kezdett idei mondókájába:

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!