Mardekár Szörnyetege

Piton

A tűz tényleg nem volt komoly, és hamar megoldották a tanárok. Én meg két hétig titokban feküdtem eszméletlenül a gyengélkedőn. Egy hete újra járok rendesen órákra... és ma lesz az első külön órám. De ne szaladjunk előre!
Izzyvel mostanában elhidegültünk egymástól. Maradt Eddie akinek a fejébe szált a lassan elmúló hírnév (ő látta a szörnyeteget). Dumbledoret most is kerülöm. Aminek köze van ahhoz hogy a 'szörnyet' azzal magyarázta, hogy egy mumus szabadult el. És mivel Eddie nek rémálmai vannak azt látta amitől a legjobban félt. Legalább is Dumbledore ezt modja. Ez a magyarázat úgy tűnik már nem olyan érdekes, mert már nem olyan sokan jönnek oda Eddiehez szünetben és kérdezgetik:
-És pontosan milyen színű volt a haja?
- Milyen magas volt?
- Tényleg láttad?
- Meg akart harapni?
- Hogyan védtedd meg magad?
- Nagyon hősies hogy ott maradtál és nem hagytad egyedül a tanárokat! - idő után egy kicsikét rá untam és már gondolkoztam azon hogy... de végül nem így döntöttem.
A tananyagtól fényévekre vagyok. Próbálok odafigyelni de nem sok a siker élmény. Angelinat megkértem és sokszor segít nekem. Piton Professzor Úr minden nap odajött hozzám, hogy emlékeztessen a mai külön óránkra. Nem értem milyen külön órákra lehet szükségem Pitontól...
Péntek lévén kihasználom a lyukas órát és olvasgatom a tankönyveket. Közben Bogoly Berti drazséját eszegettem. Persze zsebkendők és víz társaságában. A klubhelyiségben nincsenek sokan. Elővettem a bájital könyvet. Öt perc elteltével, épp mikor kiöklendeztem egy kelkáposztás drazsét, Roger berontott. Ez mostanság nem lepett meg senkit. A kviddics miatt sokat idegeskedet. Visszafordultam a könyvhöz és elkezdtem olvasni a bezoár kőről szóló részt.
A bezoár a kecske gyomrából származó...
- Cami!
- Pill! - intettem le valakit
...kő. Különlegessége...
- Most...
- Pill!
...hogy a legtöbb méreg ellen kitűnően hat...
- Most kell beszélnünk!
- Jó! - és olvastam tovább
- Most!
- Oké - csattantam fel és ránéztem zaklatómra. - Roger!? - elképesztően meglepődtem. Azóta nem beszéltünk, hogy közölte, nem tud akalmazni a csapatban.
- Harry Potter a Griffendél új fogója.
- Tessék!?
- Jah...
- De hát ilyen legalább 100 éve nem volt! Ő elsős!
- Igen és ezért frissítem a csapatot... szóval szükségünk van egy jobb őrzőre... Nem mintha Ella nem lenne elég jó... de most ő inkább fogó lesz.
- Gabriella? Mint fogó?
- Igen. Nincs más választásom.
- Értem. - ez nem pont így volt - de hogy jövök én ehhez?
- Úgy, hogy jelentkeztél őrzőnek. Tessék, itt a poszt.
- Komolyan! - és felpattantam majd ugyanazon mozdulattal levertem az üres poharat. Mindenki rám nézett. Oké... tudom a varázsigét... de eddig még soha se ment! - Reparo! - semmi - Reparo! - semmi .
- Reparo! - Izzy lépett oda. Neki egyből sikerült. Ez nem ér. - Majd segítsek gyakorolni? - nem válaszoltam - csak mert látom...
- Igen, köszi! - és felrohantam.

Nem akartam vele beszélni. Mostanában olyan fura. Nekem pedig semmi szükségem fura dolgokra! Ránéztem az órámra 9 : 40. Elmosolyodtam. Tegnap ebben az időpontban kaptam egy levelet miszerint találkozzunk a kapu előtt, 19 órakor. Az aláírás: F.W.
Ki az az F.W. ? Körbenéztem és találtam Francesca Wingset, Flóra Wattot, Fred Weasleyt, Ferdinánd Wellt és Federikó Weiszt. Bár kétlem hogy bármelyik küldte volna a levelet.
Az órák, gyorsan és egyben keservesen lassan teltek mivel alig értettem valamit. Úgyhogy életemben először lapultam. Ha Piton óráját eddig egy kicsit is vártam, hát az a nap végére teljesen mértékben eltűnt.
Nem nagy kedvel indultam el a pince terembe.
Kopp kopp.
- Jöhet!
Benyitottam. Piton az asztalánál ült. A helyiség borzalmasan ronda volt. Tele volt minden féle színes valamivel, amik üvegekbe voltak zárva és egy polcon sorakoztak. Legalább 500 volt. Piton bizonyára észrevette, hogy nem jövök be, mert a jegyzeteiből fel sem nézve így szólt:
- Nyugodtan bejöhet. Amíg be vannak zárva nem harapnak. - ezen el mosolyodtam de nem könnyebbültem meg. Végül vigyázva, hogy véletlenül se nyúljak olyan dologhoz amihez nem kell feltétlenül, bementem. Egy asztal elő volt készítve. Minden bizonnyal számomra. Leültem. A táskám borzalmasan nehéz volt, mert nem tudván hogy mit hozzak, minden könyvemet elhoztam.
- Tudja hogy miről fogunk tanulni?
- Öhm... nem igazán. - Piton rám nézett. Egyből rávágtam: Professzor úr!
- Nos, itt azt fogja meg tanulni hogyan szabályozza a viselkedését...
- Hogy mit csináljak?! - egy pillanat alatt bedühödtem - Már nem azért de én három évig...
- Úgy gondolom, az hogy eddig nem történt nagyobb baj, csupán a szerencsének és nem annak köszönhető hogy maga... annyira jól fékezné magát!
Össze húztam a szemem. Egyáltalán nem értettem egyett.
- Szóval - folytatta Piton - itt megtanulhatja mérsékelni magát és...
- Semmit sem kell tanulnom! Főleg nem magától! Nem tudj...
- Professzor vagyok! NEM ENGEDHETI MEG MAGÁNAK HOGY ÍGY BESZÉLJEN VELEM!
Már ott tartottam hogy felkelek és kimegyek... de mikor újra Pitonra néztem kirobbant belőlem az amit annyi ideje őriztem.
- Magától én semmit sem kell tanuljak! Nem tud rólam semmit! Én már mindent megtanultam amit csak kellett! MINDENT! Mégha...
- Ó igen?
- IGEN!
- És mégis kitől? Ha szabad kérdeznem!?
Gonosz mosolyra húztam a számat. Már kilenc hónapja nem találkoztam vele. Az utolsó alkalommal megtisztelt azzal, hogy elmondja mennyire undorodik a Hollóhátitól. Akkor a szemébe mondtam, hogy én meg tőle... Ez semmi féle képpen nem jó arra hogy kibéküljünk... (úgyanis én ezért akartam találkozni vele)
Piton afajta 'na lássuk' arckifejezést vett fel. Suttogva mondtam de mégis jól érthetően:
- Az...
- Piton professzor! - jött be Pansy Parkinson egy mardekáros lány.
- Igen?! - csattant fel Piton. Biztosan érdekelte hogy mit akarok mondani.
- A Mardekár klubhelyiségében tűz ütött ki!
Piton egyből felpattant. Rám nézett.
- Maga itt marad!
És elment. Körbe néztem. Most vettem észre hogy felkeltem a székről. A hajam égnek állt. Ez bizonyitotta hogy nagyon kiakadtam. A hajam majdnem hófehér volt. Le kellett nyugodnom. Megvártam amíg arany barnára változott a hajam, aztán leléptem.

A könyveimet előszedtem, és megállapítom, hogy a 15 cm-es pergamen beadandó, Hétfőre, Bimbának, még várhat.
Ott tartok, hogy ma este találkozom valakivel... azért mert... valamiért. A lelkesedésem csúcsponton van.
Már csak fél óra. Hmm, be kell valljam magamnak, egy kicsit izgatott vagyok.

Mrs. Norristól nem félve indulok meg (undorodik tőlem) és szerencsémre el is tévedek. Körülbelül 5 perc késéssel érkezem, majd meglátom.
- Hey, Francesca! - leesett az állam, lehet mégis számítottam valakire...
- Helo - mosolygott kedvesen.
- Miért kerestél?
- Tessék? - zavarba jött.
- Tudod, a levél...
- Ó! Biztosan elkeveredett, nem neked irtam...
- De akkor hogy került az íróasztalomra?
- Mindegy, akkor nyilván fölöslegesen jöttünk ide...
- Figyelj, ha megmondod ki az, szólok neki. - ajánlottam fel.
- Nem, nem. Nem kell, köszi. Úgyse jött volna el...
- Honnan tudo... - de a mondatot nem tudtam befejezni, elrohant. Na, ez gyors volt. Hát nekem így is jó.
Nem gondolkodtam a történeteken sokat.
Visszaérve a klubhelyiségbe nem találtam senkit. Leültem egy kanapéra, gondolataimba merültem. Fájdalom, félelem, vágyakozás.
Azt hiszem ez a három érzelem van bennem jelenleg.
És felkavarnak mindent amiben biztos voltam.
Holnaptól változás lesz. Beszélek Izzyvel, rendbe hozzuk, ha még van mit.

A vacsorára nem mentem le, nem volt étvágyam. Folytogattak a gondolataim. Gondoltam Izzyre, Eddiere, Francescára és... igen, és apámra. Az vigasztalt vele kapcsolatban, hogy még van időm. Eddig mindig a húsvét előtti héten tette tiszteletét nálam. Mindig ugyanazok a kérdések voltak. Mindig. És a végén mindig ugyanazt a megválaszolatlan kérdést hagyta: Anyám miért nincs itt?
Persze, ő nem azonos 'anyu' val. Anyu egy mugli aki kivett az árvaházbol, 3 évesen. Az egész varázs világról azóta tud, hogy megkaptam a Roxfortba hívó levelem.
Biológiai anyámról legendák akadnak, vannak történetek. Kitalációk, valóság alapúak. Én tőle akarom hallani.
Talán arra gondoltok most, hogy ha nem viselem büszkén nevét, nem mentem roxforti házába, ha ellene vagyok, miért jön vissza, újra meg újra?
Eleinte erre én sem tudtam a választ. Aztán Dumbledore elszólta magát. Egy jóslat, e mögött is egy jóslat áll. A halott és az örökkön élő.
Azt mondják, anyám szájából hangzott el, év ezredekkel ezelőtt. Nevetséges, hogy csak ennyit tudok róla: jósnő.
Se név, se kor, se hajszín.
Azt hiszem lassan be kell ismernem magamnak. Csak irigy vagyok. Irigy vagyok, mert ő megkapta amire én a legjobban vágytam.
Catia kapta anyámat.
Catia, az ikertestvérem.

Forgolódtam, felpattant a szemem. Hirtelen nem tudtam mikor mentem fel a szobámba.
Csalódottam konstatáltam, hogy megszegtem a magamnak tett ígéretet, megint a családomra gondoltam.
Az én életem itt van, ezzel kell foglalkoznom.
Igy elkezdtem gondolkodni, mit tehetnék, romokban hever mind a szerelmi, mind a tanulmányi életem. Izzyről nem beszélve.
Francesca megihletett, a levél írás nem is hülyeség.
Ez valami amire régóta várok, miért ne vegyem kezembe az irányítást?
Hisz évekig gyakoroltam, kizárni másokat az életemből, mert mind irányítani akartak.
Sikertelenül.
Változást akarok, nem?
Jó esélyeim vannak. Gondolom.
Neki is láttam az írásnak. Hogyan kezdjem? Drága Eddie... Nem, túl csöpögős.
Ahj, hogyan kell szerelmes levelet írni? Hmm.

Két órával később, teljes tanácstalanságomban a földhöz vágtam mindent, amit a közelemben találtam. Ez egyik szobatársamnak sem tetszett, szóval a végére cica harc lett az egészből.
Egy mást túl visítva hajtogattuk a magunkét. Chot zavarta h felébresztettem, és hogy mégis miért próbálom átrendezni (?) a szobát hajnali egykor. Nanettet az zavarta, hogy állítása szerint, én eltörtem a kabala tollát. Én azzal próbáltam védeni magam, hogy ők is szoktak kettő kor divat bemutatót tartani, én olyankor nem nyavalygok. Akkor erre ők elkezdték magyarázni, hogy az teljesen más, ezek után Cho neki esett Nanette nek. Én rajtuk nevettem. Marietta pedig végig aludt.

A fordulópont az volt, amikor Izzy belépett a szobába. Én kiakadtam, hogy az miért nem baj hogy ő az éjszaka közepén érkezik meg, és az miért igen, hogy én földhöz vágtam egy tollat. Izzy elkezdett engem szidni, mert megint belekötöttem. Aztán Eddieről beszélt. A végén meg Luna lépett be, és cincogva mondta, hogy felébresztettük az egész házat, és szerinte pillanatok kérdése, hogy egy tanár is megjelenjen.
Na ettől befogtuk a szánkat.

Kösz , hogy elolvastad :)