within 7 days ~ jikook | ✔

1. nap

Sziasztok!
Fucking_serious kihívott egy remek kihívásra, aminek a lényege, hogy írni kell egy történetet, ami hét részből áll. Úgy gondoltam, hogy élek a lehetőséggel és megcsinálom. Szokásomhoz híven Jikookról fog szólni ez a rövidke történet, amiről előljáróban annyit, hogy fluff minden mennyiségben. Remélem elnyeri tetszéseteket és végigkíséritek Jimin és Jungkook kalandját Japánban. 😉

~~¤~~¤~~¤~~¤~~

Izgatottan pakoltam be a bőröndömet a kocsi csomagtartójába, hiszen egyhetes kiruccanásra megyek Jungkookkal, akivel már egészen kiskorunk óta ismerjük egymást. Sikeresen elvégeztük az egyetemet mindketten, ezért a szüleink úgy döntöttek, hogy meglepnek minket valami "aprósággal". Nos, ez az apróság egy hét napra szóló nyaralás Miyakojima-ba, Japán egyik leghíresebb tengerpartjára. Közös álmunk volt eljutni ide, szóval amikor megtudtam, hogy mit is kapunk, elsírtam magamat. Nagyon sokat jelent ez nekem, szóval már fél éve számolgatom vissza a napokat, hogy mikor megyünk már végre. Most viszont elérkezett a várva várt nap, én pedig az indulás előtti pillanatokban egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal.

- Na mehetünk? - mosolygott apa, miután lecsuktam a csomagtartót.

- Menjünk - vigyorogtam izgatottan és már csak az utazás gondolatától is összeszűkült a gyomrom.

Egyszer sem repültem korábban, szóval egyrészt amiatt is izgultam, plusz erre a nyaralásra terveztem a nagy vallomást. Jungkook egészen a középiskola első éve óta bejön nekem, sőt, ahogy telik az idő, egyre erősebb érzéseket táplálok iránta. Eddig azonban nem volt bátorságom bevallani neki, hogy mit is érzek valójában. Úgy tervezem, hogy hazaindulás előtti este mondok el neki mindent, hiszen, ha nagyon kiakad majd, akkor már nem sokat kell kibírnia velem. Nagyon félek attól, hogy végleg megutál és a barátságunknak is annyi lesz, de nem tudom már tovább magamba tartani az érzéseimet. Fogalmam sincs, hogy hogyan lesz annyi bátorságom, hogy mindent elmondjak neki, de egyenlőre nem szeretnék ezzel foglalkozni. Jól szeretném érezni magam vele és új, felejthetetlen élményeket szeretnék szerezni, amiket majd mesélhetek az unokáimnak is, ha egyáltalán lesznek olyanjaim.

Ahogy lelassult a kocsi, a szívem ismét hevesen kezdett verni és legszívesebben kiszálltam volna, hogy egészen a repülőig rohanjak, de sajnos ezt nem tehettem meg. Tíz perc tekergés után végre találtunk parkolóhelyet, ami szerencsére a reptér közelében volt, szóval nem kellett sokat sétálni. Apa húzta a bőröndömet, anya pedig nagyban magyarázta, hogy mit hova pakolt, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ő pakoljon be, ne én, mert szerinte biztos otthon hagytam volna valamit.

- Anya, huszonhárom vagyok, nem egy kisgyerek - forgattam meg a szemeimet, amikor a lift használatáról kezdett beszélni.

- Tudom, csak izgulok. Azért még is csak ez az első külföldi nyaralásod, ahol én nem leszek ott. - sóhajtott fel, aztán drámaian a homlokához kapott.

- Esetleg nem akarod neki elmondani, hogy Japánban milyen nyelven beszélnek? - nevetett fel apa, mire én is hasonlóképpen cselekedtem. - Hagyd már élni szerencsétlen gyereket. Ott lesz vele Jungkook, csak nem fognak leugrani a szállodai szobájukból vagy kiugrani egy busz elé szórakozásból - védett meg apa, mire heves bólogatásba kezdtem.

- Tudjátok milyen egy anya, na. Aggódik az egyszem fiáért.

- Így szeretlek - öleltem szorosan magamhoz, majd a telefonomért nyúltam, hogy megcsörgessem Jungkookot, mert időközben megérkeztünk a reptérre.