Egy hatalmas ásítás kíséretében ébredtem fel másnap. Olyan éjfél körül érhettünk vissza a szállodába, majd gyorsan lezuhanyoztunk és már dőltünk is az ágyba. Hosszú nap volt, szóval kellőképpen kifáradtunk a sok utazástól és a mozizástól. Mivel kettőnk közül én kelek általában hamarabb, így most is volt lehetőségem a mellettem alvó Jungkookot tanulmányozni. Annyira gyönyörű volt, hogy azonnal gondok támadtak odalent. Ajkai résnyire el voltak nyílva, néhány tincse az arcába lógott, nyugodt és békés arcot vágott. Egy kisfiúra emlékeztetett, mert a párnáját szorosan magához ölelte, mintha valakitől védeni akarná. Ahogy lejjebb vándorolt a tekintetem, megpillantottam a csupasz, izmos felkarját, amit képzeletben már annyiszor megsimítottam és a nyakát, ami fulladásos halált okozott nekem főleg, ha erei is megmutatkoztak. Jobbnak láttam, ha magára hagyom, mivel éreztem, hogy az alsóm kellemetlenül szorítani kezd a szokásos reggeli merevedésem következtében. Kivánszorogtam a nappaliba, majd csináltam magamnak egy kávét és úgy döntöttem, hogy kávézásom közben a tájat fogom csodálni.
Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem el a távolba merengve, de Jungkook izmos karjai riasztottak ki a bámulásomból, a vállaimat kezdte masszírozni. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, mire egy kicsit még kómás fejű Jungkookal találtam szembe magam.
- Jó reggelt - szólalt meg rekedtes hangon, amitől az egész testem libabőrös lett.
- Neked is - mosolyogtam, majd megpaskoltam a mellettem lévő széket, jelezve, hogy üljön le.
- Jól aludtál? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Legszívesebben egész nap fetrengenék az ágyban, de már farkas éhes vagyok. Mikortól lehet menni ebédelni?
- Fél tizenkettő, azt hiszem.
- Akkor elkészülök és lemegyünk? - kérdezte, de meg sem várva a válaszom, már fel is pattant mellőlem és a szobába rohant.
Kuncogva ráztam meg a fejem, imádtam, amikor így viselkedett, akárcsak egy kisgyerek. Sóhajtottam egyet, aztán lehörpintettem az utolsó korty kávémat és én is visszamentem a hálóba, hogy rendezzem vonásaim és természetesen felöltözzek.
~~¤~~
- Na, mit választottál magadnak? - foglalt helyet velem szemben Jungkook egy teljesen telepakolt tálcával.- Amikor azt mondtad, hogy éhes vagy, akkor nem gondoltam, hogy megeszed az egész konyhát - nevettem fel, majd az én kis adagomra pillantottam. - Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen íze van a yakitorinak, szóval azt eszek. És te miket hoztál?
- Először is rament, majd szemet szúrt nekem a tempora és desszertnek pedig hoztam egy kis daifuku mochit - csillogtak a szemei, ahogy felsorolta az általa választott fogásokat.
- Szerintem együnk akkor, mert nem szeretném, ha a nyaralásunk második napján éhen halnál - nevettem, aztán gyorsan készítettem egy fotót az ételekről, mielőtt hozzáláttam a falatozásnak.
- Oké Jimin, ezt nagyon meg kell, hogy kóstold - tartotta felém a rizssütiből készült édességet, aminek a belsejében egy darab eper volt. Még a nyál is összeszaladt a számban.
Megnyaltam az ajkaimat, aztán eltátottam a számat, jelezve, hogy szeretném, ha a számba adná a desszertet. Jóleső sóhajjal díjaztam a falatot, hiszen az eper a kedvenc gyümölcsöm, plusz ez a szósz kifejezetten sokat dobott az ízén.
YOU ARE READING
within 7 days ~ jikook | ✔
Fanfiction" - Remélem összegyűjtöm a bátorságom és szerelmet vallok neki a nyaralásunk alatt - pillantottam barátomra, aki csak mosollyal díjazott engem. - Hét nap nem kevés idő. Én drukkolok neked, menni fog. - veregette meg a vállam, majd biccentett egyet...