within 7 days ~ jikook | ✔

6. nap

Ma töltjük az utolsó esténket itt. Kicsit szomorú vagyok, hiszen nagyon hamar eltelt ez a hét, de legalább értelmes dolgokat csináltunk. Még most sem tudom nagyon felfogni, hogy komolyan együtt vagyok Jungkookkal, néha még mindig meglepődök azon, ha néha csak úgy megcsókol, bár egyáltalán nincsen ellenemre. Mára nem volt semmi tervünk, hiszen már mindenhol voltunk, ahova el szerettünk volna jutni. Megbeszéltük, hogy a délelőttöt a szobánkba töltjük, ebéd után pedig elmegyünk sétálni egyet a városba. Nem is bántam igazából, hogy nincs sűrű programunk, hiszen számomra az ágyban fekvés és beszélgetés volt a legjobb. Ismét előbb keltem fel, mint Jungkook, ezért szokásomhoz híven megint ától cettig végig tanulmányozhattam. Szerencsémre, - vagy inkább balszerencsémre-, csak egy alsót viselt, a takaró pedig alig takart el belőle valamit, ezért éreztem, hogy a vérem ismét dél felé tart. Vettem egy mély levegőt, majd tekintetem levezettem a mellkasára, majd az izmos combjaira, de rá kellett jönnöm, hogy ez kicsit sem volt jó ötlet. Miért ilyen tökéletes? Ezt annyiszor megkérdeztem már magamtól, de tőle is meg szerettem volna már, sőt a szüleitől is, hogy még is hogyan lehet ilyen perfekt fiúk, de egyelőre nem szerettem volna előttük is elárulni, hogy mit is érzek a fiuk iránt. Még abba sem merek belegondolni, hogy anyáék mit fognak ehhez szólni, de ezekkel nem is szeretnék addig törődni, amíg itt vagyunk. Az tartozzon az ottani életemhez, ne az ittenihez.

A nap további részében semmi izgalmas nem történt, azon kívül, hogy ismét telezabáltuk magunkat, mivel ez volt az utolsó ebédünk és a vacsoránk itt. Isteni kaják voltak, ahogy ezt már megszokhattuk, de most valahogy sokkal jobban estek, mint az előző napokban.

Szokásunkhoz híven, most is órákat feküdtünk az ágyban, mert egyikünknek sem volt ereje felkelni a kényelmes ágyról, amit mindketten haza szerettünk volna vinni. Gyengéden simogatni kezdte a felkaromat, mire elmosolyodtam, majd közelebb csúsztam hozzá, hogy ne legyen olyan nagy távolság közöttünk. Megragadta az államat, majd közelebb hajolt az arcomhoz és birtokba vette ajkaimat. Sóhajtottam egyet, majd jobb kezemmel beletúrtam a hajába, ami belőle kiváltott egy jóleső sóhajt, így már most gondom támadt odalent. Ez érdekes lesz így. Elhajolt tőlem, de nem sokáig, ugyanis a nyakamat vette azután birtokba és apró puszikkal lepte be az egészet, amitől gyengéden megmarkoltam a haját, de hátra hajtottam a fejem, hogy jobban hozzám férhessen. Ért is a helyzettel, ugyanis egyre bátrabban csókolgatta mindenhol a nyakamat, néhol meg is szívva a fehér, érintetlen bőrfelületet. Eszem ágában sem volt őt leállítani, hiszen olyan rég óta vágyom erre, hogy felőlem most azonnal le is feküdhetnénk egymással. Bal kezével gyengéden simogatni kezdte az oldalamat, amit én morgásokkal és apró sóhajokkal díjaztam, ugyanis nagyon élveztem. Felpillantott rám, majd vissza a mellkasomra, de értettem, hogy mit szeretne, ezért egy határozott mozdulattal levettem magamról a pólómat és a földre dobtam. Jungkook beharapta alsó ajkát, majd lecsapott a számra és megcsókolt. Közben ismét cirógatni kezdte a felhevült testemet, egészen az csípőcsontomig, mire én akaratlanul is feltoltam a csípőmet.

- Basszus Jimin - sóhajtotta Jungkook az ajkaimra, majd a kulcscsontomat kezdte apró csókokkal belepni.

Éreztem, hogy egyre jobban kezdem elveszíteni a fejem főleg, ha így halad és ilyen gyengén ér hozzám.

Sosem voltam együtt senkivel, de egyszerűen túl akartam rajta esni, méghozzá Jungkookkal. Azt hiszem, hogy a testemben áramló adrenalin túlszárnyalta a félelmet és el is nyomta az érzést. Jungkook pólójához nyúltam, majd jeleztem neki, hogy szeretném, ha megszabadulna tőle, hiszen zavart a sok ruhadarab. Már rég elveszítettem a fejem, ez abban is kimutatkozott, hogy konkrétan letéptem magamról a nadrágom, az alsómmal együtt és a szoba másik felébe hajítottam. Jungkook nyelt egy aprót, ahogy végignézett az egész testemen, de értette a célzást és ő is a földre dobta a nadrágját, így már mindketten teljesen meztelenek voltunk. Most én hajoltam a szájára és csókoltam meg őt, majd nyelvem segítségével elmélyítettem azt. Kezeimet összefontam Jungkook tarkójánál, ezzel szinte összesimult a testem. Jungkook legurult rólam, majd a farmerzsebében kezdett turkálni. Elővett egy óvszert, én pedig megnyaltam az alsó ajkam. Szóval ő is akarja, pont annyira, mint ahogyan én vágyom rá. Felhúztam a lábam, hogy jobban hozzám férjen majd, amíg ő magára görgette a gumit. Elhelyezkedett, majd egy utolsó csókot lehelt ajkaimra és lassan belém vezette magát. Próbáltam halk lenni, hiszen egy szállodában vagyunk, de azért némán nem tudtam végigcsinálni. Megmarkoltam Jungkook vállait és szorosan behunytam a szemeimet, hiszen először nem volt olyan kellemes érzés, de utána kezdtem megszokni és, ahogy mozgatni kezdte magát, már nem feszültem be annyira.

Amikor elindultam erre a nyaralásra, kicsit sem gondoltam volna, hogy itt fogom elveszíteni a szüzességem, méghozzá velem. Már beletörődtem, hogy egyedül fogok meghalni, macskás bácsiként, de lehet, hogy mégsem? Nagyon remélem, hogy Jungkook komolyan gondolja, ami most közöttünk van, mert én nagyon úgy gondolom.

**

- Elmegyünk fürödni? - puszilt a hajamba Jungkook, miután rendeztük a vonásainkat.

- Együtt? - mosolyogtam, mire ő csak egyet bólintott. - Menjünk. - pusziltam meg az álla hegyét, majd kikászálódtam az ágyból.

Engedett vizet, de nem túl meleget, hiszen mindkettőnk teste lángolt az előbb történtek miatt. Még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént, de egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy megtörtént. Behunytam a szemeimet, ahogy elfeküdtem a vízben, Jungkook pedig mögém ült, így már a mellkasának dőlve feküdtem.

- Szerinted nem volt korai, hogy lefeküdtünk? - kérdezte pár perc csend után.

- Ha azt vesszük, hogy még csak tegnap jöttünk össze, akkor korai, de ha azt vesszük, hogy én már hét, te meg három éve vágysz erre, akkor szerintem még későiek is vagyunk. - mondtam ki őszintén, hogy mit gondolok, mire ő hümmögött egy aprót. - Megbántad? - pillantottam rá, mire azonnal megrázta a fejét, aminek köszönhetően egy kicsit megkönnyebbültem.

- Én sem bántam meg Jungkook - mosolyogtam, majd ismét behunytam a szemeimet.

- És szerinted ezt el kellene mondanunk a szüleinknek?

- Nem tudom. Ezen már én is agyaltam, de szerintem egyelőre nem kellene. Egy idő után úgyis rájönnek szerintem maguktól, de ha szeretnéd, akkor elmondhatjuk nekik. - simítottam végig az alkarján, amivel a hasamat ölelte.

- Nem szeretném még elmondani. Szerintem egyelőre legyünk biztosak abban, hogy komolyan gondoljuk mindketten ezt az egészet. - mondta ki a gondolataimat, amiken a mai nap folyamán már agyaltam.

- Teljes mértékben egyetértek veled - adtam egy apró puszit a kezére, mire ő szorosabban ölelt át. - Holnapra van valami terved? Három előtt indul haza a gépünk.

- Igazából lenne itt valami - mosolygott, mire kérdőn néztem rá, hogy engem is avasson be.

- Elmehetnénk hajókázni. Láttam, hogy lehet kibérelni kisebb csónakokat egy vagy két órára. Megreggelizünk itt, aztán elmehetnénk. Úgy is lesz pár szabad óránk utána. - ajánlotta fel, mire szemeim rögtön felcsillantak.

- Oké - mondtam izgatottan, mire ő csak felnevetett.

- Tudtam, hogy valami ilyesmi reakciód lesz.

- Jól ismersz már Jungkook - mosolyogtam, mire biccentett egy aprót.

- Remélem ennél is jobban meg foglak majd ismerni most, hogy együtt vagyunk Jimin. - puszilt bele ismét a hajamba, mire mosolyogva ráztam meg azt.

Én is nagyon remélem, hogy jobban meg fogsz engem ismerni Jungkook és, hogy tényleg komolyan gondolod ezt az egészet.