Csábító szerelem/ Dramione ship

Élet vagy halál?

-Jajj Granger... Hogy te mindenre gondolsz.- Elnevettem magam azon, hogy a lány mennyire furfangos tud lenni.

Egy láncot fogtam meg, melynek a közepén egy medál lógott. egy időnyerőt tartottam a kezemben. Még soha nem láttam ilyen kütyüt, szóval gondolhatjátok mennyit használtam. Hosszas nézegetés után egy huhogás zavarta meg a gondolatmenetemet. Egy ismeretlen bagoly volt. Nem ismertem, de teljesen biztos voltam benne, hogy figyelmeztetni akar valamire. Jól gondoltam mert a torony melletti lépcsőn Frics álldogált a maga búskomor arcával. Tuti megint diákokat keres, hogy megbüntesse őket. Visszafordultam Grangerhez, hogy elvihessem onnan.

-Mit kerestek ti itt?- A hirtelen jött hangtól összerezzentem. Oda kaptam a fejem ahol az öreg ácsorgott. Zambinivel és Pansyvel találtam magam szemben. A két tanuló megilletődve álltak ott. Parkinsonon látszódott a megbánás és a bűntudat jele.

-Kérdeztem valamit!- a gondnok felemelte a hangját, ettől még ijesztőbb lett. A háztársaim próbáltak takarni engem és a halott lányt, mert nagy bajba kerülnénk ha kiderülne mit csináltunk.

-Mi.. Mi csak gondoltuk... jó ötlet lenne megnézni milyen este a bagolyház...- Blaise hangja rekedt volt. Látszott rajta, hogy fél.

-I-Igen..- Hogy még hitelesebb legyen Zambini megfogta Pansy kezét aki először nem tudta, hogy mit is akar, majd miután rájött, az ujjait a fiúéval összekulcsolta.

-Nagyon rosszul gondoltátok.- Frics a szemét az egyik fiatalról a másikra gyerekre vezette.

-Mars vissza az iskolába, különben még nagyobb bajotok lesz ebből a kis kiruccanásból!- Mutatott a gondnok a Roxfort fele.

-Máris.- Mondták szinte teljesen egyszerre.

Miután elmentek visszafordultam, és egy rejtekhelyet kerestem ahova elbújtathatom addig a földön fekvő lányt. A nagy sötétségben alig lehetett látni valamit, de nem akartam a pálcámmal világítani mert az úgy túl feltűnő lenne. Egy bemélyedést véltem felfedezni a torony oldalán amit pontosan annyi bokor takart, hogy a lány holtestét kellően elfedje. Miután elrejtettem Grangert, felálltam és az időnyerőre pillantottam. Vajon honnan szerezhette, és minek kell neki? Gondoltam magamban. Kinézem belőle, hogy tanulásra használja...

Megforgattam egyszer mivel csak egy órát akartam visszamenni az időben. Feketeségben találtam magam. Hát ez sem lesz a legkellemesebb utazásaim között... Miután földet ért a lábam muszáj voltam megkapaszkodni mert nagyon megszédültem. Ugyan ott álltam mint mielőtt időt ugrottam volna. Annyi különbség volt csak, hogy most alkonyodik és a holtest nincs sehol.

-Még időben vagyok.- Suttogtam magamnak. A nyakamban lógó időnyerőt a ruháim alá rejtettem, hogy ne zavarjon a mozgásban, valamint, hogy senki se vegye észre. A lépcsősor mellé elbújtam és figyeltem ahogy a múltbéli énem Zambinivel az oldalán felmegy a toronyba. Miután kellő távolságban voltak, a talárom kapucniját felcsaptam a fejemre és elindultam utánunk. (Jesszus de hülyén hangzik -szerk.)

Néztem ahogy felbaktatunk a lépcsőn. Merlinre tényleg ilyen hülyén nézek ki hátulról? Hajstílust kéne váltanom..... Gondolkoztam magamban mire megvakartam a tarkómat.

Miután eltűnt a két ember a toronyban, odarohantam benézni az ablakon. Ahogy gondoltam még mindig lent vagyunk. Ekkor zajok hallatszottak le az emeletről. A két gyerek felszaladt megnézni, mi is lehet az. Gondoltam hogy nem lenne a legjobb ha utánuk mennék ezért egy másik megoldáshoz kellett folyamodnom. Felmászom a torony tetejére, ha jól tudom van fent egy erkély.

Megkerültem az épületet és a kiálló téglákon megpróbáltam felmászni. Körülbelül 5 méter magasan járhattam amikor egy kiálló fokon a lábam megcsúszott. Ha nem Kapaszkodom már tuti a földön lennék kilapulva. Egy másodpercere lepillantottam és elfogott az émelygés. Megráztam a fejem, hogy még véletlenül se jusson eszembe, hogy visszafordulok. Egyik kezem tettem a másik után így fél perc elteltével már fent álltam egy ajtó előtt. Egy halk Alohomora (ajtónyitó) hagyta el a számat ám amikor ki akartam nyitni az ajtót az bezárva maradt.