Út az útvesztőbe [TMR fic]

IV. Fejezet

Mikor beértem volt még pár másodperc,mielőtt bezarultak volna a kapuk, hátra fordultam és láttam Newtot aggodsággal a szemében, szegény fel se fogta, hogy ő a  Tisztáson én pedig a Siratokkal teli Útvesztőbe vagyok. Rohant volna be értem, de Gally időbe visszarántotta.

Mit csinálsz tökfej?- kérdezte Gally
Éppen megmentettem volna az egyetlen lányt!-vágta vissza Newt
Nem lesz semmi baja, tud magára vigyázni ne aggódj!-nyugtatta Chuck
Hogy ne aggódnék ti bököttek?-vágta vissza Newt és idegesen elrohant a Tisztás másik végébe.

Én addig csak össze-vissza mentem a végtelennek tűnő labirintusban mikor lépteket hallottam.

Thomas!?!?-mondtam halkan

Mikor közelebb jött azt hittem,hogy a szívem most fog kiugorni a helyéről.

EGY SIRATÓÓ -húztam el a szót,és rohantam ahogy csak tudtam

Felmásztam az indára,hogy ne vegyen észre ez a bökött lény, nem is vett észre addig,ameddig a lábam meg nem csúszott.

A plottyba már!-dühöngtem

Szerencsére a Sirató nem tudott falat màszni, eltelhetett kb 2 perc de a Sirató még mindig rám várt. Egyszer csak a Sirató ordított egyet és hátra esett. A Sirató mögűl Thomas lépett előre, el se hittem,hogy tényleg ő az.

Úr Isten, te élsz!-mondtam hitetlenkedve
Igen, de nem sokáig ha nem tűnük el kb most.

Segített lemászni, én még mindig nem hittem a szememnek.

Mit bámulsz -vágta oda hozzám
Én..csak fel se birom fogni,hogy eletben maradtal..- válaszoltam
Mondom, Igen de nem sokaig ha most nem lépünk le!
Várj! Egy kérdés, mi a plottynak jöttél be ide, ebbe a bökött nem tudom mibe????- vágtam a fejének
Kíváncsi voltam,hogy hiszel-e nekem, meg ezért.

Kivett valamit a Siratóból és megragadta a karom.

Gyere!!-mondta
De várj,te most komolyan azért jöttél be ide,hogy biztosramenj ,hogy tényleg hiszek-e neked?
Igen, na meg persze ezért -mutatott a kezébe lévő nyálkás rúdszerűségre
Ez mi??-kerdeztem
Nem tudom,fogalmam sincs de kiderítem.
Na de mostmár mehetünk?-kérdezte
Bólintottam.

Pár sarok után megérkeztünk egy újabb falhoz,nem tudtam,hogy mit akar,ötletem se volt én csak követtem.

Hogyan fogjuk túlélni az estét?-kérdeztem tudatlanúl
Egyszerű és rà mutatott egy nagy résre a falba.
Búj be!-mondta
És ez biztonságos?- kérdeztem aggódóan
Tutira! Na de siess mert ha jól hallom jönnek ezek a bököttek!

Kicsit szűk volt kettőnk számára de ezt az estét muszáj volt kibírnunk.

Holnap korán indulunk vissza.-mondta
Jólvan , Jó éjt!-mondtam
Neked is!

Reggel volt,indultunk volna vissza a Tisztásra,mikor Thomas észre vette,hogy az Útvesztő az este során változott, de ő igyis tudta az odavezető utat. A kapu előtt Chuck, Gally, Clint és Newt állt. Clint megveregette Newt hátát és indult vissza dolgozni. Gally se vàrt tovább, ő is csatlakozott Clinthez. Newt maradt még , de mikor az összes remény elpárolgót belőle ő is indult vissza.
Chuck látott minket, egyből szólt hátra a többieknek.

JÖNNEK!! -kiabálta

Hirtelen mindenki oda özömlött, Newt nem hitt a szemének, mikor beértünk egyből odarohant hozzám és szorosan megölelt.

Úgy aggódtam érted..-sugta a fülembe
Én csak mosolyogtam.
Nyugi! Vigyáztam rá! -mondta neki Thomas

Newt csak intett neki köszönete jelképűl. Rám nézett és mégegyszer szorosan magához ölelt. Nem akart elengedni, nem érdekelte,hogy a háta mögött mindenki minket néz.

Jólvan öregem, elég lesz a romantikázásból!-vágta oda neki Gally
Hallgass már el!-vágta vissza Newt
Gally csak nevetett
Nagyon aggódtunk értetek,taknyos!-mondta mosolyogva Gally

Newt eközben Thomassal fecserészett.

Főleg Newt, ha jól láttam könnyezett is , 3 év alatt először..
Nagyon fontos lettél a számára,és ha jól nézem ő is neked

Én csak hallgattam. Gally megölelt és mondta:

Ha legközelebb ilyet csinálsz, te fogod kitakarítani az istálót!-mondta fenyegetően
Rendben-mondtam nevetve
Na még látjuk egymást a mai napon, csá taknyos!-köszönt el

Láttam Newton,hogy valamit akar mondani,csak fogalmam se volt,hogy mit.

Gyere!-mondta
Ah itt nem tudod mondani?-válaszoltam
Nem,mert bizalmas, kettönkről van szó!

Én csak követtem, megint a kunyhóban voltunk, de most egy teljesen üres kunyhóban..