Út az útvesztőbe [TMR fic]

V. fejezet

Bent voltunk, nem volt sehol semmi, minden üres volt..

Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem érdeklődve

Nagyon bonyolult ez nekem.. -válaszolt Newt

Mégis mi? Miről beszélsz? -kérdeztem újból

Ez a helyzet, kettőnk helyzete.. -mondta

Láttam a szemében,hogy akart volna mondani valamit,de félt,nagyon félt, lehet mondott neki valamit rólam Thomas vagy nem tudom. Elfordultam ,mikor a fejemet visszaszegeztem, Newt nem volt sehol, eltűnt mintha a föld nyerte volna el.

Newt??? Ez mégis hova tűnt? 

Elszomorodtam,az egész testemet átjárta az üresség. Mikor kimentem,láttam őt, agresszív volt és feszült.

Newt, mi a baj-kérdeztem tőle

Az,hogy nem tudom mit érzek, eddig abban a tudatban éltem,hogy nincsenek érzéseim , de amikor megismertelek téged minden megváltozott, úgy érzem mostmár tudok szeretni,megtanultam szeretni..

Egyszer csak egy nagy zajra lettünk figyelmesek. Három helikopter szállt le a Tisztásra.

Mi a szent bökött????- mondta ámulva Newt

Az összes tisztárs odagyűlt a helikopterekhez és csak bámultak, értetlenkedtek mikor egy kb 55 éves hölgy szállt ki a gépből.

Üdv,én Ava Paige vagyok és sajnálattal jelentem be de az útvesztőpróba sikertelennek bizonyult,nem miattatok kisebb-nagyobb problémák miatt. Most pedig elviszünk titeket egy biztonságos helyre, persze nem mindenkit.

Mi a fenéről beszél ez a hölgy?-kérdeztem magamtól

Newt a tekintetét egyszer jobbra,egyszer balra szegezte,közben összekulcsolta az ujjainkat és erősen megszorította . A hölgy rám szegezte a tekinteté s elindult felém,nem hátráltam ahhoz túl kíváncsi voltam.

Ohh,Fanni de rég láttalak , nem változtál semmit még mindig egészségesnek tűnsz mondjuk miért csodálkozok hiszen te ...mindegy , hiszen tudod és megölelt. Nagyon fontos vagy a számunkra és örülünk hogy nem történt semmi baj veled! Ekkor odalépett a hölgy mellé egy férfi, úgy nézett ki mint egy patkány,eskü.

-Elkezdtük a vizsgálatokat, a kapukat hamarabb zárják majd be Teresáék.   

Ekkor Newtba egy emlék tört fel. A patkányember egy tűt szúrt Newtba. 

B negatív.-mondta Ava-nak

Jelentéktelen,itt hagyjuk.-válaszolt Ava

Mi? Nem, nem marad itt!-válaszoltam

Furcsán néztek rám,azzal a mégis mit képzelsz nézéssel.

Úgy tudom,hogy fontos vagyok a számukra, és nem szeretnék,hogy bajom essen.

Ha ő itt marad,én is maradok vele, és szerintem önök ezt nem akarják!-mondtam fenyegetően

Kezd feltörni a régi éned.-mondta patkányember

Már megbocsájtson, maga mégis ki a fene?

A nevem Janson, kedves.-válaszolt

Oké, legyen jöhet , most az egyszer kivételt teszünk.-mondta Ava

Köszönöm!-mondta Newt

Nincs mit koszonnod.-válaszoltam 

Megölelt szorosan magához tartott és nem akart elengedni,ekkor Janson megszólalt:

Mindjárt indulunk,legyetek készen!

Éppen indultunk volna,mikor rájöttem,hogy valamit el kell hozzak. Ez az a tárgy volt amit még Thomas szedett ki a siratóból. Meg van! Most már mehetünk!.mondtam

Én Serpenyő,Thomas és Newt társaságában utaztam. Remegtünk,nagyon féltünk ugyanazok a gondolatok jártak a fejemben: Vajon most már biztonságban vagyunk? Vagy csak most következik a nagyja? Értetlenkedtem a fejemben,odamentem Thomashoz és a fejemet a vállára hajtottam és bealudtam. Mikor észbe kaptam egy nagy teremben keltem fel,körbe néztem kezemben a tűszerűnek kinéző valamit tartottam.

 Hol van Newt?-kérdeztem 

Nem válaszolt senki.

HOL VAN NEWT?-most már felemeltem a hangomat

Hiszen ő itt az egyetlen olyan ember aki nem immunis,ezért kiküldtük őt a perzselt földre.

Hitetlenkedtem,nem akartam felfogni..

Rápillantottam a kezemben lévő "fegyverre"(nem szó szerint fegyver :D csak na, nem tudtam hogyan nevezzem xD) és fenyegetve mondtam:

Ha nem hozzák vissza,magamba szúrom ezt a valamit és kétlem ,hogy valami finom nyálcsorgató lötty lenne benne ami nem okoz bennem kárt!-szintén fenyegetően mondtam

Nem mered!-válaszolt Ava

Azt hiszi? És abban a pillanatban magamba szúrtam. Már csak arra emlékszek,hogy egy ágyon fekszem. Newt az ágyam mellett áll és könnyekkel küszköd. Mikor "életrekaptam" Nem haboztam,avval a lendülettel felkeltem és magamhoz öleltem Newtot.

Te nagyon bökött vagy!-mondta

Nem vagyok bökött,csak egy gondoskodó barát aki mindent megtenne,hogy megmentse a legjobb "barátját".

Na persze,csak barát ugye ezt te se mondtad komolyan?-kérdezte mosolyogva

Mi? És abban a pillanatban mikor kimondtam,egy apró csókkal elhallgattatott. 

______________________________________