Az én hősöm |BNHA FF|

5. Rész

Értem én, hogy csatlakoztam hozzájuk, de miért az én házamban kell ezeknek bandázniuk?!

-Lehetőleg semmit se törjetek szét -sóhajtottam, mikor leültek a nappaliban.

-Túl izgulod Kana -huppant le a kanapéra Giran.

-Giran-san ha így folytatod megutállak -támaszkodtam meg a falnál, mert semmi kedvem nem volt velük vegyülni.

-Majd vigyázok -lengette meg a kezét lustán, majd beleszívott a cigarettájába.

Körülnéztem a szobában lévőkön, akik néma csendben ültek, mintha azt sem tudnák hol vannak. Egy egyszerű kérdéssel próbálkoztam meg, amit talán még sikerül is megválaszolniuk.

-Csak ennyien vagytok? -kérdeztem unottan, mire Kurogiri lelkesen válaszolt nekem.

-Még csak ennyien, de Giran-san majd gondoskodik erről -pillantott az öregemberre.

-Tehát vállaltad a feladatot, hogy furcsábbnál furcsább alakokat gyűjtesz össze nekik -értettem meg a helyzetet azonnal.

-Én csak toborzok -emelte fel védekezőn a kezeit.

-Hát persze -mosolyogtam rá gúnyosan.

A mi kis beszélgetésünkbe egy harmadik személy szólt bele, aminek egy cseppet sem örültem.

-Nem válthatnánk témát?! -szólalt fel idegesen.

Düh kezelési problémái vannak, az is biztos.

-Váltsunk -bólintott Giran.

Itt a szót újra Kurogiri vette át, aki mindenről részletesen beszámolt. Én csak hallgattam, de a többieket valószínűleg nem túlságosan foglalkoztatta. Ez aztán a csapat. Most komolyan ilyen emberekhez csatlakoztam? Nem lehet ezt valahogyan visszavonni? Ezt az egészet a telefonom csörgése zavarta meg, amit gyorsan a kezeim közé is kaptam, majd felvettem.

-Igen? -szóltam bele.

A telefonból az egyik gyakori ügyfelem hangját hallottam, aki most újabb munkát ajánlott nekem. Kérdőn Giranra néztem, aki megvonta a vállát, miszerint az én kezemben van a döntés. Remek.

-Azonnal megyek -értesítettem -Nekem mennem kell -néztem feléjük és látszott hogy ez egyáltalán nem tetszik nekik.

-Hova raktad a fegyveremet? -sandítottam a bagós felé.

-A szekrénybe -vont vállat.

Intettem egyet köszönet gyanánt, majd kiszedtem a cuccaimat a nagy szekrényből, ami az emeleten volt. Amint megvolt minden úgy suhantam ki a házból, mint egy árnyék. Igaz hogy még nappal volt, de a munka az munka, ha az ügyfelem azt akarja akkor az utcán is ölök ha kell. Csak így lehet pénzem, hogy elérjek bizonyos dolgokat.

Utcáról utcára vágtam át keresve a megfelelő épületet. Az egyik hatalmas irodaház volt kijelölve nekem, vagyis erről beszélt a telefonban. Körülbelül tizenkét emeletes lehet, ez sok megnézendő helyet és rengeteg időt jelent. Adhatott volna még több információt azonkívűl, hogy kaptam egy címet és egy nevet. Hogy találhatnám meg? Talán ha vezetnek adatbázist akkor sikerülne megkeresnem, de anélkül kicsit nehézkes a dolog.

Megkerültem az épülettömböt és hátulról másztam felfelé a tűzlétrán. Elölről drágának és fényűzőnek néz ki, de hátulról ez már nem mondható el róla. A létra egy ablak előtt végződött, ezért csak ott tudtam bemenni. Kívülről nem nyitható csakis belülről, ez most zajos lesz. Elfordítottam a fejemet és könyökkel törtem be az ablakot. Vigyázva hogy még véletlenül se vágjam meg magam és hagyjak nyomot, másztam be az ablakon. Szinte azonnal lebuktam ahogy bejutottam és egy kis tükröt elővéve kerestem a kamerákat. Az egyik elöl volt a másik pedig balra mellettem. A kapucnit a fejemre hajtva kezdtem el futni egyenesen az üres folyosón. Mindkét oldalon ablakok nyíltak fél méterenként, de én a lifthez mentem, hogy minél messzebb kerüljek a betörés helyszínétől. A liftet magamra zártam és két szint között megállítottam, majd egy késsel kezdtem szétszedni a lift felső csapóajtóját, amit vészhelyzet esetére szerelnek rá. Nekem ez most pont kapóra jött. Amint leszedtem felkapaszkodtam a két szélére és felhúztam magam. A lift aknában jóval sötétebb volt, mint előbb, de azért még lehetett látni valamit. Szemeim cikáztak szerte szét és mikor megtalálták amit kerestek boldogan csillantak fel. Egy újabb létra, még több mászás, bár ez még az egésznek a könnyebbik fele. Gyorsan felkapaszkodtam ezen is, majd találva egy szellőző nyílást, most azt kezdtem babrálni. Nem volt nagy, de ha összehúzom magamat akkor beférek.