Az én hősöm |BNHA FF|

4. Rész

Mikor hazaértem rögtön indulnom kellett a következő megbízásomra. Két férfit kell megölnöm, ez egyszerű lesz.
A cím amit megadtak egy régi raktár épületé volt, csak egy bejáratot találtam, azt is legelöl. A nagy vas ajtónak lenyomtam a kilincsét, mire az hangosan nyikorogva kinyílt. Odabent sötét volt, de egy két helyen világított egy kisebb lámpa. Lassan beljebb nyomultam, mikor egy golyó süvített el mellettem, bele a betonba.
Behúzódtam az egyik oszlop mögé, de tovább tüzelt. A sötétség miatt nem tudtam őt pontosan bemérni, de azt tudtam hogy valahol felül volt. Az egyik tőrömet óvatosan kicsúsztattam a kezembe, majd kipillantottam az oszlop mögül. Abban a pillanatban egy újabb golyó csapódott be mellém.

-Szóval tudod hogy hol vagyok..

Ha közelebb akarok kerülni hozzá, akkor használnom kell a képességemet. Megharaptam a hüvelykujjamat, majd átváltoztam Kurogiri alakjába. Ha jól emlékszem a képessége az, hogy létre tud hozni és manipulálni egy fekete ködöt. Ez pont jól jön most. Létrehozom a ködöt, majd koncentrálok, hogy a célpont mögé kerüljek. Észre sem veszi, de én már ott vagyok mögötte. A tőrt a torkához szegezem, mire megdermed és nevetni kezd. A hanga betölti az egész termet, csak az visszhangzik mindenhol.

-Átmentél -hallom meg a nagyon ismerős hangot magam elől.

A lámpák felkapcsolódnak, mire megértem az egészet. Leengedem a kezemet, majd elrakom a tőrt.

-Mi ez az egész? -kérdezem meg az öregembert, aki előttem áll.

-Átmentél a vizsgán -ismétli meg újra.

-Milyen vizsgán? -nézek rá értetlenül.

Száját nyitja már válaszolni akar, de ekkor megjelenik mögöttünk két újabb ismerős arc.

-Már mindent értek - sóhajtok.

-Úgy döntöttünk szükség van rád, ezért szeretnénk ha csatlakoznál -állt előrébb Kurogiri.

-Kurogiri! Nem akarom bevenni! -méltatlankodott mellette valaki, aki utána előbújt az árnyékból.

Ez a "kedves" idegen jött nekem a bárban, szóval ő a főnökük.

-Nyugodj meg, nem akarok csatlakozni -ismertettem vele a szándékaimat.

-Nem is kellesz! -emelte meg a hangját.

-Nekem jó -rántottam vállat mosolyogva.

-Shigaraki Tomura, de hiszen szükségünk van rá! -kérlelte, majd hozzám fordult -Kérlek várj egy percet!

-Ha az ostoba legyőz, akkor csatlakozom-dobtam fel az ötletet, mire felkapták a fejüket -De erre csak 0,1% esélye van.

-Már miért is? -kérdezte idegesen.

-Mert gyenge vagy -mosolyogtam rá, mire teljesen elvesztette az önuralmát és megtámadt.

Lassan kerülgettem a támadásait. Teljesen felhúztam, így nem is védekezett, hanem csak a támadásra koncentrált. Ez hülye. A következő támadásánál megfogtam az alkarját és elhúztam magam mellett. Eddig csak hátráltam, ezért már a felső szint korlátjánál voltam. Átlendítettem a korlát felett, majd megtartottam fél kézzel.

-Ha csak a támadásra koncentrálsz, a védelmed gyenge marad -mondtam neki, majd felhúztam.

-Csatlakozom -mondtam ki a végső döntésem Kurogirinek.

-Dehát vesztettem -bosszankodott Tomura és látszott rajta, hogy most tényleg elvesztette a fonalat.

-Pont azért fogok csatlakozni -sóhajtottam fáradtan és kikerültem a vénség vigyorgó tekintetét.

Sosem értettem meg miért jó neki, ha mások életébe sőt döntéseibe beleavatkozik, most is ezt tette, manipulált engem. Tudtam, hogyha nem fogadom el az ajánlatukat, akkor ez csak tovább fajult volna odáig, hogy később azonnal igent mondtam volna nekik. Hogy én mennyire utálom ezt az öregembert! Bőven elég volt mára belőle..