Csak egy utazás -2-

1.

A s h l e e
---------------

Egy hónap telt el azóta. Már egy hónap és én azóta sem tudok ránézni arra a seggfejre. Hogy mi történt?

Szombat este volt. Charlie-ék házában ültünk, én a fiú ölében és vártuk, hogy megérkezzenek a vendégek. Fél hétkor betoppant az első csapat. Onnantól kezdve nem volt megállás. A zene dübörgött, a lányok elég hiányos öltözetben ugráltak vagy éppen sört öntöttek egymásra. Ez egy jó játéknak bizonyult, mert rövid idő elteltével egymás szájába öntötték a sört a vendégek. Charlie önfeledten bulizott. Én éppen a teraszon beszélgettem Broke-kal és Tinával, mert nem bírtam elviselni a kő kemény alkohol szagot ráadásul, idióta részegek vettek mindenhol körül. Nem voltam a legjobb állapotomba, mert szörnyen fájt a fejem és hányingerem volt. Csak bámultam a hátsó kertet, ahol ugráltak a medencébe, csöveken keresztül öntötték magukba az alkoholt, vagy éppen idegenek önfeledten csókolóztak egymással, tudomást sem véve egy esetleges barátnőről vagy barátról.
Borzalmas buli volt. Alig táncoltak, vagy beszélgettek. Túl sok volt az ital. Mindenki teljesen elengedte magát, és vadállat ként szórakozott. Lesiettem a konyhába, hogy magamhoz vegyek egy flakon ásványvizet és az akkor még számomra a világot jelentő fiúba botlottam bele.

-Ash! - hajolt oda hozzám Charlie, majd belemarkolt a fenekembe, csókolni kezdett. Nem keveset ivott. Éreztem az erős alkohol ízét. - Gyönyörű vagy. - szakította meg az elég nyálas csókunkat, majd kábán nézett rám.

-Lehet, hogy már nem kéne többet inni, nem gondolod? - kérdeztem.

-Ugyan már Ashy! Buli van! Szórakozz egy kicsit velem. - mosolygott rám perverzen. Józan állapotában elájultam volna ettől a mosolytól, de így részegen cseppet sem tetszett.
A fiú megfogta a derakamat, és felültetett a konyhapultra, majd olyan erőteljesen húzott magához, hogy minimum egy gerinc törésre számítottam. Ujjai a nyakamon időztek, majd lecsúsztak a hátamra, végül már ismét a fenekemet markolászta. Ennek az egésznek nem lettem volna ellenére, ha nem ittas, és nem tömegben csinálja. De így...tiltakoztam. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült. Egy csók közben sikerül elkapnom a fejem, így tudtam vele beszélni.

-Charlie, kérlek ne. Inkább menjünk fel. - vetettem be az ötletet. Persze eszem ágában sem volt most bármit kezdeményezni vele.

A fiú csak bólintott idióta mosollyal a fején, majd megragadta a kezemet és felvitt a szobájába. Bár a lépcsőn elég instabilan állt, azért sikerült. Bezártam magunk mögött az ajtót, majd komolyan ránéztem.

-Charlie... sokat ittál. Tényleg. Én most ezt nem akarom, mert az nem lenne ugyan olyan.

-Ajj Ashy ne csináld! Miért nem tudsz kikapcsolni? - nézett rám hatalmas szemekkel. - Nah, annyira szeretném. Akarlak. Most. Itt.

-Maradj itt, hozok vizet. - sóhajtottam keserű mosollyal. Nem akartam neki megmondani, hogy most nem akarom őt. Féltem a reakciótól. De én... tényleg nem akartam ilyen állapotban.

Lesiettem a lépcsőn, majd átfurakodtam a konyhába. Kivettem a hűtőből egy szénsavmentes vizet, majd indultam is vissza. Ismét átverekedtem magam a tömegen és bár próbáltak megakadályozni, de undorodtam minden egyes alkohol szagú embertől.
Benyitottam a barátom szobájába.

-Meghoztam a... - kezdtem, de rájöttem, hogy a semminek beszélek. Charlie nem volt a szobába. - Bazdmeg! - kiáltottam idegesen, majd a földhöz vágtam a palackot.

Hol lehet az az idióta?

Értetlenül forogtam a szobában, amikor megpillantottam, a nyitott erkélyajtót. Biztos, hogy ez az előbb zárva volt.

-Hát itt vagy. - léptem ki a teraszra, de ismét rá kellett döbbenem, hogy itt bizony nincs senki.

Elindultam a másik szoba felé, ami régebben az enyém volt ideiglenesen, és valami hirtelen ötlettől vezérelve benyitottam.
Na amit ott láttam, azt egyszerűen nem tudom feldolgozni.
Charlie feküdt az ágyon és ami ebben a legrosszabb, hogy nem egyedül... egy szőke hajú, vékony lány feküdt Charlie csupasz mellkasán és hevesen csókolóztak. A döbbenettől beszorult a levegőm, és a torkomban ragadt minden amit mondani akartam. Csak álltam ott, mint valami sík hülye. Egy pillanat alatt végig futott minden közös emlékünk. Az első csók, az első nap, milyen gyengéd és aranyos volt velem mindig. A legrosszabb az egészben, hogy én komolyan elhittem. Elhittem, hogy egy ilyen fiúnak mint Charlie én kellek. Most pedig hatalmasat koppantam. Emlékszem, még amikor sajnáltam őt, amiért ilyen élete van. De ezt magának köszönheti. Talán ha tisztelt volna egy lányt is, minden más lett volna. Azt hittem, hogy ő más mint a többi fiú. De nem. Ugyan olyan állat, mint minden fiú, a farka irányítja az összeset. Bár mit is vártam volna egy ekkora sztártól. Hát, benéztem. Összeszedtem minden erőmet, majd nehez, de kinyödtem egy mondatot.

-Amúgy... nem zavarok? - kérdeztem borzalmasan dühösen, szomorúan, elkeseredetten. Az a düh, amit akkor éreztem... leírhatatlan. Legszivesebben kiheréltem volna Charliet, hogy észhez térjen. De nem volt rá szükség.

-Ashlee! - mondta Charlie úgy, mint akit pofon vágott a felismerés, és mintha egyből kijózanodott volna. Lelökte magáról a lányt, majd felém sietett.

-Ha hozzám érsz, nagyon megbánod. De most komolyan Charlie. Ne merj hozzám érni! - mondtam tettetett higgadsággal, aztán hátrálni kezdtem.

-Ashlee! Kérlek várj! - ez volt az utolsó, amit Charlie-tól hallottam.

Azóta nem hallottam a hangját. A buliból egyenesen hazamentem. Otthon aztán kitört belőlem minden, aminek ki kellett jönnie. Olyan erőteljesen én még soha nem sírtam. A zokogástól három napig olyan érzésem volt mintha a mellkasomon ülnének. Charlie akkor amit megcsinált velem... azt az érzést senkinek nem kívánom. Földbe tiporta a becsületemet. Mindenemet, amim volt. Persze, keresett, próbálkozott üzenni, de egy hónap után belátta, hogy felesleges.

Bevágtam a bőröndöm tetejét, mintha csak az tehetne mindenről. A francba is azza a puhapöcs Chralie Puth-al! Holnap elmegyek a Maldív - szigetekre, és ha tönkre meri baszni a nyaralásomat, én esküszöm beverem azt a perverz képét! Már csak egy dologra vagyok cseszettül kíváncsi. Hol fog aludni? Mert, hogy velem egy ágyon nem, az is biztos. Bár különösebben nem érdekel. Tőlem akár még valami fán is aludhat.

Baszódjon meg Charlie Puth!

Sziasztok! Nos igen, itt van a Csak egy hívás folytatása. Őszintén szólva, nem akartam folytatni, mert azt gonoldtam, hogy annak a történetnek az jó befejezése lenne, de aztán egyszer csak beugrott az utazás ötlete, és akkor már úgy éreztem, hogy még ez a ,,könyv" kell neki ahhoz, hogy teljes legyen. És igen, az utolsó rész végén (Csak egy hívás- köszönetnyilvánítás) említettem, hogy vége a trilógia első részének. Szóval igen, trilógia lesz. 😊 Remélem, hogy ez is tetszeni fog annyira, mint az eslő. Jó olvasást. 💛