Csak egy utazás -2-

5.

A s h l e e
----------------

Az ülésem támlájának dőlve nyitottam ki álmosan, az összetapadt szememet. A gépen viszonylag sötét volt, így arra következtettem, hogy este van. Oldalra fordultam, majd óvatosan felemelve az apró függönyt az ablaktól, kinéztem a mélységbe. Beigazolódott a gondolatom, tényleg sötét volt kint. A közelről apró, de igazából illúziórombolóan nagy csillagok sziporkázva csillogtak az égen. Minden egyes darab tökéletesen látszódott.

Megpillantottam az égen egy nagyon különös jelenséget. Két óriási csillag állt egymás mellett, közrefogva egy apró égitestet. Akárcsak anyu, apu és Kate húgom. Davidot és az újdonsült barátnőjét Sharon-t is felfedeztem két fényforrás képében. Tőlük valamivel távolabb két kis pont pislákolt, Lilihez és a vőlegényéhez Ienhez hasonlóan. Egy csillagot láttam, hasonló távolságra a ,,szüleimtől" mint Lili. Ez akár én is lehetnék. Volt még valami. Eléggé közel állt mellettem egy viszonylag nagy fénypont. Mint Charlie.

Nem, az nem lehet. Biztosan nem ő az. Talán azt jelzi, hogy hamarosan találkozok valakivel aki fontos szerepet fog betölteni az életemben. Esetleg már jelen is van, csak nem tudok róla. Feloldottam a telefonomat. Gondoltam átfutom a névjegyzéket, hátha találok valami érdekeset.

Alice, Broke, David, Donna, Dorothy, Apa, Gerald Earl Gillum, Ien, Kate, Lili, Maya, Anya, Sam, Sharon, Tina, Tom.

Ennyi. Egy kivételével az összes embert ismertem. Ki lehet az Gerald... akárki. Még Charlie adta meg a számát. Talán találkoztam is vele, csak nem emlékszem rá. Nem volt beállítva hozzá kép. Apropó. Ez az összes telefonszám a készülékemen, így mint említettem, nincs elmentve Charlie.

Még valamikor réges rég kitöröltem. Bár, ha azt nézzük, hogy nagyjából egy hónapja szakítottunk, azért annyira nem lehetett régen. Tény, hogy ha álmomból felköltenek, akkor is kívülről tudom a számsort ami a telefonszámát alkotja.
Volt idő, amikor körülbelül egy nap hússzor csörrent meg a telefonom, mindig egy személy miatt. Akadt alkalmam megjegyezni.

Visszatérve, fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a Gerald Earl Gillum. Kitörlöm. De... mi van, ha ismerem. Az úgy elég ciki lenne. Talán rá kéne írnom, valami semmitmondó üzenetet, háha eszembe jutna. Végül is... miért ne?

Megnyitottam a kontaktot és pötyögni kezdtem. Mikor kész voltam, kitöröltem az egész eddigi üzenetet. Ismét beírtam, de megint nem küldtem el. Végül a legegyszerűbb változatot választottam.

Ashlee Banks: Szia.

Borzalmasan kreatív vagyok. Óvatosan felemeltem a fejem és Charliera vezettem a tekintetem. Aludt. Pontosan tudtam, hogy ő eresztette le a köztünk lévő választékot, hiszen fent voltam. Szinte éreztem ahogy felperzsel a pillantása. Fáj bevallani, de valmiért még mindig hajt valami megmagyarázhatatlan vágy iránta. Pedig amúgy nagyon nem kéne.

A fiú látványa önmagában megmozgat, de ráadásnak éreztem arcomon a lágy szuszogását is. Volt egy pillanat. Egy gyenge pillanat, amikor majdnem végigsimítottam az arcán, és egy lágy csókot lehelltem a szájára, de mégsem tettem. Amikor meg akartam tenni, egy kép lebegett a szemem előtt. Amikor azon a lányon feküdt, aznap este. Nem, azt nem tudom elfogadni. Erre nem mondhatja, hogy részeg volt, mert akkor is kell, hogy legyen benne ennyi tartás. Ha meg tényleg úgy van, ahogy azt ő mondta, hogy belekevertek valami az italába, akkor bár tényleg nem tehet róla, nem változtat semmin a jelenlegi állást tekintve.

Az órámra tekintettem, és örömmel vettem tudomásul, hogy öt óra múlva már a biztonságot nyújtó talajon leszek. Nem igazán jön be nekem ez a repülés dolog.