Megjövendölt-Két tűz között

Prológus

2004.szeptember 3.

   A játszótéren voltunk Apuval játszani amikor ez az egész elkezdődött.
   Mosolyogva rohangáltam egy Jonathan nevű gyerekkel amikor megbotlottam. Élőredőltem a frissen vágott füvön, de olyan volt mintha csak valami pihe lennék.
   Olyan könnyedséggel estem el, hogy észre sem vettem volna, ha nem látom a fűszálakat a szemem előtt. Gyorsan feltámaszkodtam majd láttam ahogyan valaki a kezét nyújtja nekem.
   A naptól nem láttam az arcát, de arra rájöttem, hogy a fejébe volt húzva a kapucnija szóval ígyse-úgyse figyelhettem volna meg.
   Megfogtam a kezét ő pedig felemelt a földről. Ekkor vettem észre, hogy körülöttünk senki sem mozgott.
   Furcsálva néztem körbe miközben a titokzatos ember karjaiba vett.
   -Máskor jobban vigyázz- hallottam mély hangját.
   -R-rendben...-mondtam, még mindig zavartan forgolódva.
   -Felejtsd el, hogy itt láttál. Nem szeretnéd, hogy megismerj-szólalt meg ismét én pedig furcsán néztem fel rá de ekkor már nem láttam senkit, csak aput aki fölém hajolva vizslatott.
   Viszont már nem a játszótéren voltunk. Körbenézve jöttem rá csak, hogy hol vagyok. Egy kórterem fehérre festett falai vettek körül.
   -Végre, tudod, hogy aggódtunk?-hajolt fölém anyu is és pedig felültem.
   -Hol van az az ember?-néztem körbe még mindig keresve az idegent.
   -Kiről beszélsz, életem?-kérdezte anyu.
   -Hát az a furcsa bácsi. Nem láttam az arcát de annyira fura volt. Amikor elestem felsegített. De valami mégfurább volt. Amikor a karjaiban voltam olyan mintha lefagyott volna a levegő. Senki nem mozgott-meséltem miközben a nővér hozott nekem egy pohár narancslevet, sütivel.
   Láttam, hogy anyu arcizmai megmerevednek. Gyanakodva apura nézett ő viszont csak megrázta a fejét.
   -Mi az? Ismeritek?-néztem felváltva rájuk.
   -Nem, és szerintem csak beképzelt magadnak. Vagy álmodtad. Valamelyik ezek közül-simogatta a hajam Apu.
   -Kár. Pedig olyan valóságosnak tűnt-húztam el a számat.
   -Most inkább pihenjen. Jót fog tenni-ajánlotta fel a nővér. Anyuék azonnal bólintottak én pedig visszafeküdtem és lehunyt szemekkel szinte azonnal elvittek az álmaim.

Sziasztok, itt az író. Elkezdtem az 1.könyvem, remélem eddig tetszik, bár nincsen olyan sok ami tetszen, hiszen ez az 1.rész. Na ennyi elég is volt belőlem. További szép napot °v°