Until die [LASSÚ FRISSÍTÉSEK]

Arthur

Ahogy látom, sikerüt ráijesztenem Rose-ra. Igen, rettentően beleszerettem, de sajnos ő ezt eddig nem vette észre. És ha ahhoz, hogy észre vegye az érzéseim iránta, az kell, hogy megfagyasszam benne a vért, akkor legyen. De Rose az enyém. Csakis az enyém...

> ADATLAP

Név: Arthur Roberts
Kor: 17
Nem: Férfi
Kinézet: Feketére festett haj zöld szemek. Előszerettel zöld és fekete ruhákat
Magasság: 181cm
Jellemzés: Nagyon vidám fiú, általában Rose társaságát keresi. Rose szeret vele beszélni, sokszor viccelődnek egymással. Kifejezetten jó a humora

Mindenki beszélgetni kezdett a szobában. Én Rose-al beszélgettem:

- Bátor vagy Rose, simán le tudod ezt a pár órát! - néztem a szemébe

- Uhm... Kicsit azért beparáztam Lilly "csak az a lényeg hogy életben maradj" szövegétől... - mondta halkan

A szemembe nézett, mire én elmosolyodtam. Rose is elmosolyodott, majd elkapta a tekintetét. Abban a pillanatban sikítást hallottunk a földszintről. Mindenki megijedt aki velem egy szobában volt, és egymásra pillantottunk, mivel senki sem volt benne biztos, hogy ez most komoly, vagy a terv része. Talán meg kellett volna beszélni, vagy már előbb letervezni te észlény...

- Menjünk le, remélhetőleg nem komoly - indult meg az ajtóhoz Rose - Tuti csak valaki ijesztget minket a fogadás miatt! - nyitotta ki lassan

- Dee... Nem ment ki senki innen... Nem? - nézett körül Jess értetlenül

- De, Alice meg Zoé - ráncolta össze a homlokát Mike

Mindenki megindult a földszintre, Rose ment elől. A lépcső alján megállt, mire mindenki suttogni kezdett mögötte, hogy vajon mi történt oda lent. Rose lassan lelépett az utolsó lépcsőfokról, majd körülnézett a földszinten. A bejárati ajtó nyitva volt, a szél megállás nélkül befújt rajta, amitől nagyon hideg volt a lakásban. Azonban a házba rajtunk kívül senki nem volt már. Rose felnézett ránk, mire mindenki hol az egyikre hol a másikra nézett aggódva

- Valaki most vagy szivatni akar, vagy itt tényleg nincs rendben valami - mondta Rose halkan

- Ha az utóbbi, akkor kurva gyorsan meg kell keresnünk Johnt, és szednünk a sátorfánk - mondtam kicsit bizonytalanul

Pedig azt hittem hogy majd jó lesz ez az egész rémisztgetősdi. De ez már nem tűnik játéknak...