Until die [LASSÚ FRISSÍTÉSEK]

Hideg zuhany

Rose szemszöge

Senki sem volt az alsó szinten, így gondoltam kinézek a ház elé. Kifutottam az ajtóhoz, mire Arthur és Mike is kifutottak velem

- Szerintem ez nem jó ötlet! - mondta Jessica magas hangon - Mike, legalább neked lehetne eszed, és itt maradhatnál a házban! - fonta össze a kezeit maga előtt

- Fogd már be Jessica! Zoé és John valószínüleg odakint vannak, és ki tudja mi történt velük! Nem fogom hagyani, hogy bajuk essen! - kiabálta Mike idegesen

Jessica szemei erre elkerekedtek, majd hisztisen megfordult, és beviharzott a másik szobába, azonban azalatt még hallani lehetett, ahogy nem pont halkan megjegyzi hogy: "Akkor basszátok meg!"

- Egyet kell értenem a barbi babával, ez nem valami jó ötlet! - jött ki Lilly hozzánk, a szokásos, rezzenéstelen arcával - Tudom, hogy a barátainkról van szó, de mé-

Abban a pillanatban ordítást lehetett hallani kintről. Mike, Lilly, Arthur és én összenéztünk, majd befutottunk a házba, és magunkra kaptuk a kabátainkat. Én és Arthur pont kiléptünk a házból, amikor a hátam mögött becsapódott az ajtó. Arthurral egymásra néztünk, majd odamentem az ajtóhoz, és megpróbáltam kinyitni azt, ami persze nem sikerült. Elkezdtem aztán rázni, de ígysem történt semmi. Belülről azonban hallottam, ahogy Lilly beleüt párat:

- Francba, beragadt! - mondta dühösen - Rose, ott vagy?

- Igen, itt! - kiáltottam - Minden rendben?

- Igen, minden okés. Szerintem ezt egy közelben lévő lélek okozza, mivel nincs rá magyarázat!

Nem tudtam, hogy higgyek-e Lillynek vagy sem, de ezt inkább rá hagytam mint eddig is. Biztos csak a szélnek sikerült ennyire becsapnia ezt az öreg fa ajtót... Attól függetlenül elég para

- És most, hogyan tovább? - kérdezte Arthur mögülem

- Szerintem keressük meg Johnékat. Nem gondolom, hogy annyira messze lennének! - mondtam, majd határozottan megindultam az erdő irányába

(...)

Egy hídon mentünk át, valami kis patak felett. Én érdeklődve körülnéztem az erődben, mivel eddig még nemigen jártam itt. A nézelődésemet azonban megszakította egy sikítás

- Hallottad!? - kaptam fel a fejem - Azthiszem onnan jött! - mutattam az irányba ahonnan hallottam. Abban a pillanatban mégegyszer lehetett hallani - Nyomás! - indultam meg

Amikor azonban odafutottam a helyre, ahonnan tippeltem hogy a hang jött, körülnézve senkit sem találtam. Arthur is nemsokkal odaért, majd szintúgy körülnézett

- Biztos vagy benne, hogy innen-

Arthur kérdését félbeszakította egy hatalmas ordítás, majd nemsokkal utána valaki kiugrott az egyik bokorból mellőlünk. Zoé volt az, és egyértelműen semmi baja sem volt

- A francba Zoé, nagyon megijesztettél! - kiáltottam méltatlankodva - Azt hittem, hogy már valami bajod van!

- Bedőltééél! - nevetett Zoé jókedvűen

Én csak a szememet forgattam. Egy bizonyos szinten tudtam, hogy csak szivat engem valaki, de azért mégis... szornyű lenne ha Zoéval történne valami!

- Johnék hol van? - kérdezte Arthur

- Uhm... - pillantott maga mögé Zoé - Nem veletek voltak a házban?

- Zoé! Mostmár nem dőlök be ennek! Mondd meg hol vannak! - mondtam idegesen - Ott vannak a bokor mögött? - indultam meg

- Nem! - kiáltotta Zoé - Nincs ott senki!

Én azonban nem hittem neki, így a bokor fölött áthajolva benéztem a növény mögé, viszont nem találtam ott senkit. Hátrafordultam, és a többiekre pillantottam, de értetlen tekinteteknél többet nem kaptam válaszul

- Hol vannak? - kérdeztem halkan

- Nem tudom. Nem is jöttek ki velem! Én már rég kijöttem - mondta Zoé - Történt valami? - nézett rám, majd Arthurra aggódva

- Hatalmas sikításokat hallottunk odalentről, majd amikor lementünk, senki sem volt ott. Rose és én kijöttünk, mire a bejárati ajtó becsapódott magától, és utána már nem lehetett kinyitni - válaszolt Arthur helyettem

Zoé rám pillantott, mire én biccentettem, jelezve, hogy Arthur igazat mond. Zoé leült egy kőre, majd a fejét a kezébe támasztotta

- Ezt nem így terveztem... Ez már egyáltalán nem vicces! - mondta magának - Arthur, biztos vagyok benne, hogy valami történt a bátyámmal! - nézett fel könnyes szemekkel

- Én is érzem, hogy valami nincs rendben - léptem előrébb a bokortól - Meg kéne őket keresnünk!

- De már túl sötét van ahhoz! - nézett fel az égre Arthur hunyorogva

- Nyugalom, azthiszem... azthiszem innen nem messze van egy kis raktár. Ott biztosan találunk majd egy használható zseblámpát! - állt fel Zoé, majd körülnézett, hogy merre is indulhatnánk el - Arra! Kövessetek! - indult meg, mire én és Arthur elkezdtünk utána menni eleget téve a kérésének