Because Of Me - Miattam [Suga ff.] ~ Gyorsan Befejezett

15.

Az egész utcát az én röhögésem töltötte be. Mindenen nevettem. A fákon, a bokrokon és még a szemeteskukákon is.

- Tudod Yoongi. Utállak. - vigyorogtam rá az engem támogató srácra teljesen őszintén. Meglepetten nézett rám és látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni ezt a kirohanásom.

- Olyan... zárkózott és bunkó vagy. Pedig én minden ilyet levedlettem magamról, csak hogy könnyítsek az életeden. Pedig tudnék ám én is bunkó lenni. - hajtottam hátra a fejem és úgy néztem rá. - Akarod, hogy én is olyan legyek mint te? - kérdeztem nagyokat pislogva rá, holott valahol mélyen ajózanabbik énem tisztában volt a saját igazságtalanságommal.

- Miért milyen vagyok? - kérdezte halkan, miközben lassan a házához értünk.

- Mint mondtam, bunkó. Meg olyan mogorva és depressziós. Nagyon hangulat romboló vagy sokszor, tudod-e. - biccentettem felé a fejem.

- Tisztában vagyok vele. - köszörülte meg a torkát.

- Az jóóó. - ringatóztam egy jót, igaz majdnem eldőltem. - Akkor miért vagy ilyen? - kérdeztem visszatérve ismét a kíváncsi kislány énemhez.

- Am.. nem is tudom. Mert meg fogok halni? - kérdezte az égre nézve és hisztérikusan felnevetve.

- Az nem mentség. - mondtam előre bámulva.  

- Mi? - kérdezte értetlenül miközben beterelt a kertjébe.

- Ha én haldokolnék... akkor minden utolsó percet kiélveznék abból, ami maradt nekem. - biccentettem félre a fejem, majd lassan néztem rá a mellettem ácsorgó srácra. Nagyon elgondolkodhatott, mert még a kulcs is félúton maradt a zártól.
- Mármint. Persze le lennék hangolva. De minden vágyam be akarnám teljesíteni. - gondolkodtam hangosan. Kezdett kiszállni belőlem az alkohol és a kijózanodásomra a friss levegő is rásegített.

- Igazad van. - mondta alig hallhatóan, majd illesztette a zárba a kulcsot és nyitott be a házba.

- Tényleg? - mentem utána a konyhába, miután ledobtam az előszobába a cipőm.

- Igen. - mosolygott rám hamiskásan, majd levett egy poharat az egyik polcról.
Felugorva a konyhapultra néztem, ahogy tevékenykedik.

- Neked mi az álmod? - kérdezte rám pillantva és folytatta is valaminek a keresését.

- Jelen pillanatban? - kérdeztem, mire csak bólintott. - Huh. Jelen pillanatban az, hogy felvegyenek egy magazinhoz. - mondtam a lábamat lóbálva.

- Ezt idd meg. - nyújtott nekem oda egy pohár narancslevet, amit kézségesen el is fogadtam és el kezdtem inni.
- És melyikre gondoltál? - támaszkodott meg előttem.

- Hm.. az itteni Elle nagyon megtetszett. Valahogy a koncepciója az egésznek olyan.. Más... - gondolkodtam el.
- Nagyon szerettem kicsiként annak az oldalait lapozgatni. Tudom, hogy nagyjából elérhetetlen számomra, de ez a lényeg az álmokban, nem? - kérdeztem egy szomorkás mosolyra húzva az ajkaimat.

- Nem akarok már anyán lógni. Amennyire tesznek arra, hogy hogy vagyok/unk nem akarok tőlük függeni. - hajtottam le a fejemet és fikszíroztam Yoongi kezeit, amik mellettem támaszkodtak meg.

- Mi lenne ha.. - szólalt meg hirtelen a fiú, mire azonnal felkaptam a fejemet és ránéztem kíváncsian. -. ..ha mostantól változna a kapcsolatunk. - mondta, mire kikerekedtek a szemeim.

- Yoongi... én. Tudom, hogy alig egy papírnyi rokonság van köztünk és ne értsd félre, baromi helyes vagy. De nem akarok veled lefeküdni. - mondtam teljesen lesokkolva, mire enyhén hátra hőkölt.