Because Of Me - Miattam [Suga ff.] ~ Gyorsan Befejezett

16.

- Hova üljünk fel előszőr? - kérdezte Yoongi, miközben nagyon igyekezett jó arcot vágni a dolgokhoz.

Elgondolkodva néztem körül a hatalmas parkban, miközben sorra végig vettem a választékot. Volt hullámvasút, kísértet kastély, olyan sárkányos izé ami hintázik, óriáskerék és még sok sok dolog, amire én mind fel akartam ülni. Ilyen az, ha az embernek nincs gyerekkora, mert akkor túl érett, majd mikor megnő hirtelen lesz gyerek belőle.

- Hm.. nem tudom. Neked van valami ötleted? - kérdeztem a mellettem fehérem virító fiúra. Igaz nem nagy kedvvel, de lassan körülnézett, hogy valamit válasszon nekem és magának is.

- Az? -mutatott egyből a kísértet kastélyre. Homlokráncolva néztem hol rá, hol az épületre.

- Azzal nem kezdünk. Nem adja meg a kellő hangulatot az egészhez. -mondtam neki és néztem úgy rá, mint egy középkori pap az analfabétákra.

- Akkor... mivel szeretnéd kezdeni? - tette fel ismét a kérdést, hátha végre válaszolok. Sajnálom Yoongi. Most szivatós kedvemben vagyok.

- Hm... nem tudom. Te mit szeretnél? - néztem rá ismét egy kis elgondolkodás után, amit egy nagy levegővétel követett részéről.

- Akkor... tükörház vagy mi a franc? - kérdezte az épület felé bökve. Gyorsan termettem előtte és tapasztottam kezemet a szájára, miközben majdnem elsodortam egy kisfiút a lendületemmel.

- Shh!! Még meghallják az idősek. - suttogtam neki, mintha csak egy államtitkot osztottam volna meg vele.
- Menjünk először célba lőni. - mondtam meg sem várva a reakcióját, s azzal tovább ugráltam a bódék között.

- Ji! Ne hagyj itt! - kiáltott utánam ijedten a szőke, s szinte tizedmásodpercek alatt ért utol. Szorosan hozzám lapult, s megmertem volna rá esküdni, hogy félt a gyerektömegben, mely körülvett minket. A törpeseregnek hála, csak nagyon lassan értünk oda a célbódéig.

Mikor viszont ez sikerült, szembesülnünk kellett azzal, hogy nem csak mi akarunk – vagyis én –, lövöldözni egy jót, valamiféle ócska nyereményért. Vagy húsz ember állt előttünk ugyanannyira eltökélten mint én.
De Yoongi már három perc múlva feladta.

- MinJi... nem lehetne, hogy inkább máshova megyünk? Ez baromi hosszú. - rogyasztott kicsit a tartásán és ejtette hátra 36° szögben a fejét, amivel még fáradtabb kifejezése lett.
Mivel eddig teljesen háttal álltunk a napnak ezért a mozdulata miatt már semmi akadálya sem volt annak, hogy a fényes sugarak az arcának egyik részét is megvilágítsák a hátán kívül.

Haja már teljes egészében csillogott. Arca furcsa kontrasztot kapott, köszönhetően annak, hogy nem teljesen érte a napfény, de amelyik része még is érintkezett vele, az valósággal világított.
Szerintem ezt a lélegzetelállító jelenséget ráfoghatjuk makulátlan bőrére és arra a fehérszínre, amit mind tudjuk, hogy miért produkált.
Igazából még így is leírhatatlannak éreztem őt.

- ..Ji... -jutott el tudattomig nagy nehezen a nevem utolsó szótagja, ezért feleszmélve az arcának elemzését ráztam meg a fejem és próbáltam a jelenre koncentrálni.

- Hm..? - pislogtam rá a szemeimmel  kérve, hogy ismételje meg, amit mondott, mert én bizony nem figyeltem.

- Mozdítsd már meg magad. - mutatott elém. Akkor vettem csak észre, hogy már vagy hármat haladt a sor. Behúzott nyakkal csoszogtam előrébb, mert tudtam, hogy a Yoongi mögött lévő emberek dühösek rám.

- Min gondolkoztál el ennyire? - hallottam meg hirtelen a fiú hangját a fülemnél, de megugrás helyett valami furcsaság miatt csak megborzongtam Lehet azért mert egy pillanatra mélyebb és rekedtebb lett a hangja, ami miatt meg is köszörülte a torkát.