Because Of Me - Miattam [Suga ff.] ~ Gyorsan Befejezett

6.

...So your neatly brushed hair can get tangled...

-Otthon édes otthon. -léptem be a házba és szippantottam be a kissé áporodott levegőt.
-Hjáj! Kéne szellőztetni. -néztem körül, majd mit sem törődve Yoongival futottam körbe, hogy kinyitogassak pár ablakot.
-Olyan tíz perc elég lesz. -bólintottam magamnak, majd tekintetem megakadt a konyhában lévő szilánkokon, melyeket azóta sem szedtem össze. Mondjuk lehet azért mert nem is voltam itthon. Gyorsan előkerítettem a seprűt, majd gondosan összesöpörtem a szilánk darabokat.

-Így ni! -csaptam össze a tenyereimet mikor már kész voltam, s körbe fordulva tengelyem körül igyekeztem megtalálni a szememmel Yoongit. Meglepetésemre, az egyik fotelban ült és bámulta a tévét. Ezzel minden okés lett volna, ha be is lett volna kapcsolva a készülék.

Szomorúan néztem a fehérséget, ki teljesen reményt vesztve ült, s megsajnálva inkább ledobtam én is magamat a fotelbe, hogy utána be tudjak kapcsolni valami unalmas műsort. Haja, mely általában ki volt vésūlve, akkor összeborzolva állt a négy égtájnak megfelelõen, mindenirányba. Sokkal rosszabbúl nézett ki úgy, még a szeme alatti karikák is jobban észrevehetõek lettek.
Szinte mindegyik csatornán valamilyen főző műsor ment, így kénytelen voltam látásból megtanulni azokat az ételeket megcsinálni, ha már más nem nagyon volt egy talkshown kívül. Yoongit nem izgatta, hogy már nem a fekete képernyőt kellett bámulnia, ugyanolyan mozdulatlanul nézte, ahogy a szakácsok különféle garnélából készült dolgokat alkotnak meg, majd fogyasztják el amikor kész lesz.

-Végig bent voltál? -kérdezte egyszer csak halkan, de eleinte azt hittem csak hallucinálok. Feléfordítva a fejemet néztem egy kis ideig, de nem mozdult. Sóhajtva csúsztam egy kicsivel lejjebb a kanapén, majd hagytam egy kis szünetet, mielőtt megszólaltam volna.

-Leszámítva azt, mikor elmentem pisilni, szerintem végig bent voltam. -mondtam az ujjaimat piszkálva.
-Úgy kellett behozniuk nekem az ételt az ápolóknak, mert én ugyan el nem mozdultam volna arról a hót kényelmetlen székről, mégha én is infúzión kötök ki melletted. -mosolyodtam el az emlékek hatására, mire ő is szusszantott egyet. Olyan hatást keltett ezzel, mintha nevetett volna, de annyira még nem voltam hatásos ramaty lelkiállapotára.

-Juj akkor le kéne fürödnöm. -néztem magamra kétségbeesett arccal.
-Büdös vagyok? Szagolj meg! -ugrottam mellé és nyomtam oda a ruhámat az arca alá, mire összeszorított szemekkel próbált eltolni magától.
-Nah? Virág vagy utcai kuka szagom van? -ültem fel, s így pont az ölében ültem.

-Inkább menj mosakodni. -mondta rekedt hangon.

-Téged is megfürdesselek? -kérdeztem szemöldök vonogatva, miközben lekászálódtam róla.

-Azért annyira nem vagyok még rosszul. -mosolygott, bár kicsit sem volt igazi, de megtette valamennyire.

-Legalább van humorérzéked. -mondtam fejcsóválva.
-De hozzá kéne szoknod nem? -kérdeztem egy kicsit szomorúbb hangon.

-Azért még nincs olyan közel. -sóhajtott az orrnyergét masszírozva.

-Jobb felkészülni, nem? -kérdeztem a lépcső alján visszafordulva, majd elindultam fel, hogy kivegyek valami itthoni ruhát és utána mehessek fürdeni.

Hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy szomorúnak mutattam magamat? Még nem halt meg! Elég lesz csak akkor szomorkodni....

Dühösen dobáltam le magamról a ruháimat, s szinte beugrottam a zuhanykabinba. Megengedtem a vizet, majd egy kis ideig a fejemre folyattam, egyenlőre még csak hidegen, majd állítottam rajta, s így már enyhén forró víz folyt a fejemre. Erősen dörzsöltem bőrömet a málna illatú túsfürdőmmel, ezzel is kifejezve dühömet saját magam iránt. Hála heves mozdulataimnak, hamar kész lettem a fürdéssel, s már teljes díszszerelésben (mely egy mackónadrág és egy top volt) mentem le a nappaliba, hátha ott találom még Yoongit és fel tudom valahogy vidítani az előző kis magánakcióm után.

-Mi lenne, ha csinálnánk olyan garnélás bigyuszt? -csaptam össze a tenyeremet, mikor még mindig ott gubbasztott abban a fotelban.
Kicsit megugrott a hirtelen hangok miatt, majd kérdőn nézett rám.

-Szerintem meg tudnánk csinálni. -mondtam vállat vonva, s lépdeltem a konyhába, hogy felmérjem a terepet hozzávalók terén. Ha ő nem akar én akkor is csinálok.

-O...oké. -mondta, cseppet sem meggyőzően, mire tengelyem körül megpördültem és odarohanva hozzá ragadtam meg a karját.

-Akkor rohanj öltözni, mert megyünk vásárolni. -mondtam, mire lefagyott.

-MinJi... é.. én nem hiszem, hogy ez jó ötlet. -mondta ismét komor arccal, de lehajtott fejjel, tisztán hasonlított egy sebzett kiskutyához.

-Szerintem meg, de. Szívsz egy kis friss levegőt, találkozol emberekkel és nem aszalódsz az ablakodban. -mondtam, majd nemes egyszerűséggel felrántottam a fotelből.

-De most jöttem ki a kórházból. -makogta, igyekezve valami kifogást találni, mely arra késztetett volna engem, hogy hagyjam őt itthon punnyadni és szépen elsüllyedni a rák fertőjében.

-Pontosan. De előtte négy napig aludtál, így most kipihent lehetsz és van elég energiád arra, hogy elkísérj. -tettem csípőre a kezemet.

-De... -próbált ellenkezni, de én ismét közbevágtam.

-Nem ismerem a környéket és eltévednék egyedül. Ha meg nem, akkor sok időbe telne a vásárlás és kitudja rosszul leszel-e még egyszer. -hadartam le, mire meg sem tudott már mukkanni.

Mivel látta, hogy én bizony nem fogok tágítani amellől, hogy ő is velem fog tartani, ezért csak sóhajtva egyet indult meg az emeletre, hogy átöltözzön. Szinte körül ugráltam, amiért sikeredett rávennem a kimozdulásra. Sajnos nekem is fel kellett másznom az emeletre, mert hiába öltöztem át, az benti volt és max a mackónadrágom lett volna elfogadható kint.

-Milyen messze van? -kérdeztem kinézve a szekrény részemből, mire az éppen öltözködő Yoongi is felém fordult. Pont lemaradtam arról, hogy lássam póló nélkül, de sebaj. Ráér még..haha.

-Egy saroknyira. -mondta egyhangúan, mire határozottan bólintottam, s vissza bújtam a szekrénybe, csak már nem az én részembe, hanem Yoongiéba.

-Mit csinálsz? -kérdezte gyanakodva, de el is halkult mikor meglátta rajtam az egyik, rám vagy két számmal nagyobb pulcsiját.

-Te ilyen duci voltál régen? -kérdeztem, végig nézve magamon, mire csak sóhajtott egyet hitetlenkedve.

-Szerettem a nagyobb cuccokat. -mondta, mire olyan "Jaaa" fejet vágva tettem mancsaim a pulcsi zsebeibe.

-Mehetünk. -ugrottam Yoongi elé, mire ő lassan végignézett rajtam és felvonta a szemöldökét.

-Így akarsz jönni? -kérdezte, mire én is végig néztem rajta.

-Te is úgy jössz! Mi bajod ezzel itt? -kérdeztem végig mutatva magamon. Végül csak megrázta a fejét és leindult. Én mint szófogadó kiskutya követtem őt, bár amilyen lajhár tempóban közlekedett, azzal az életben nem értünk volna le.

-Ne legyél már ilyen lassú! Olyan vagy mint egy öregember! -morgolódtam.
-Yah! Menjél már mert lerúglak! -mondtam, de majdnem sikeredett lenyomnom a spárgát, mikor Yoongi hirtelen begyorsított én meg pont megakartam ismerkedni a hátával a lábamon keresztül. Szerencsére nem estem nagyot, s csak 5 lépcsőfokot gurultam le, de az se fájt annyira.

-Megérkezteeem!! -rikkantottam, miközben fel tettem a kezeimet. Yoongi csak fejcsóválva nézett engem, majd mielőtt még feltápászkodtam volna, ő inkább megindult a bejárati ajtó felé, anélkül, hogy segített volna.

Chh! Pedig én még kedves is vagyok vele...

----gondoltam nem húzom tovább. Sajnálom, ha találtok benne hibákat, igyekeztem rövididõ alatt kijavítani. Ha van itt még valaki, az eltudja esetleg nekem mondani, hogy mit gondol?.. (・o・)(｡ŏ﹏ŏ)
xXSunnyXx