Egyszer majd | BINWOO

tuesday

❝ Gombóc a torokban,
Méreg a borodban.❞

|...|

Különleges személy volt. Nála különlegesebbel azóta sem találkoztam, hogy őszinte legyek. Már akkor tudtam ezt, amikor a tekintetével elérte, hogy késztetést érezzek arra, hogy megszólítsam.
Én, aki nem vagyok híve az emberi kapcsolatoknak.

Az ismeretlen fiú másnap is betért a kávézóba, én pedig nem tudtam levenni róla a szemem. Folyamatosan valamiféle földöntúli késztetést éreztem arra, hogy odasétáljak, leüljek mellé, és megkérdezzem elsősorban a nevét. Viszont a gátlásaim, és az, hogy valószínűleg zavartam volna Őt az olvasásban, megállított.
Miért akarnék beszélgetni egy idegennel? Hülyeség - vélekedtem ekképpen.

Megittam a szokásos reggeli tejeskávémat, de ezúttal nem lógtam a telefonomon közben, hanem a fiút bámultam.
Képes vagy felismerni azt, ami szép, de Őt valahogy mindennél szebbnek találtam. Hollófekte haja a tegnapihoz hasonlóan tökéletesen volt belőve, szemeiben nem véltem felfedezni semmiféle érzelmet, viszont arcvonásai olyan lágyak voltak, hogy szinte sugározta azt, hogy jó lelke van.
Teljességgel elragadó jelenségnek számított a kávézóban, ugyanis nem csak én bámultam folyamatosan, hanem még jópár ember.

Bizonyítani akartam. Elsősorban magamnak szerettem volna bebizonyítani, hogy nem vagyok képtelen létrehozni emberi kapcsolatokat, s én is tudok beszédes lenni. Az volt ebben az egyedüli bökkenő, hogy nem tudtam, mit tegyek.

Lábaim azonban maguktól keltek életre, és vittek a fiú asztala felé, aki egyik kezében a könyvet, másikban az innivalóját tartotta.
Hát akkor, most vagy soha - biztattam magam fejben, közben feljebb toltam orromon a szemüvegemet.

Nagy levegőt véve ültem le a fiú mellé, aki szépen vágott szemeivel szinte azonnal rám pillantott.
- Szia, segíthetek? - kérdezte, hangjától pedig remegés futott végig rajtam.
És mosolygott.
Elbűvölően bájos mosolya miatt a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, ami megakadályozta, hogy bármit mondjak.
Ez viszont Őt nem zavarta, hiszen az a görbület nem tűnt el arcáról, amiből tudtam, hogy más, mint a többiek.