Egyszer majd | BINWOO

sunday

❝ Váratlan történések teszik szebbé az életet,
Te voltál, ki megváltoztattad az egész életem. ❞

|...|

Olyan érzés ez, mint egy váratlan fordulat egy filmben, vagy egy könyvben. Mintha nem is velem történt volna.

Vasárnap reggel alig vártam, hogy odaérjek a kávézóba, és elmondhassam Dongminnek, mennyire fontossá vált nekem az elmúlt napokban. Készen álltam rá, hogy közöljem vele, milyen érzéseket keltett bennem.

Leültem a szokásos helyemre, Chaeyoung pedig mosolyogva szolgálta fel nekem a tejeskávémat, ám egy levelet is társított mellé.
- Oh, Chaeyoung... - kezdtem volna bele, ugyanis azt gondoltam, hogy a boríték tartalma Tőle van.
- Dongmin hagyta itt kora reggel, amikor jöttem, hogy készüljek a nyitásra. Azt mondta, adjam oda neked - mondta mosolyogva, majd otthagyott.
Kicsit megijesztett a dolog, hogy Ő nincs sehol, de közben izgatott lettem, hogy vajon mit rejt a csomagolás, ezért azonnal neki is ugrottam a levélnek.
Kibontottam, útközben pedig kortyolgattam a tejeskávémat.
Amikor kihalásztam a papírlapot, már éreztem, hogy nem jó dolgokkal van teleírva.
Letetettem a kiürült bögrét, és széthajtva a lapot, olvasni kezdtem.

Drága Bin!
Köszönöm neked, hogy csodálatossá varázsoltad a hetem! Tudod, azért mentem be hétfő reggel abba a kávézóba, mert valami azt súgta, még vár rám egy utolsó emlék.
És várt is.
Te.
Éreztem, hogy Miattad kell ott lennem. Az a valaki, aki fentről irányítja a sorsunkat, még egy utolsó esélyt adott nekem arra, hogy megmásítsam a döntésem.
Kicsit el is bizonytalanítottál, de rájöttem, hogy jobb ezt most lezárni.
El is magyarázom, hogy hogyan értem.
Rákos vagyok, Bin.
Mikor ezt megtudtam, elutasítottam a kemoterápiát, mert nem volt semmi, ami miatt megérte volna.
Bejelentkeztem egy intézetbe, ahol eutanáziát hajtanak végre.
Amikor ezt olvasod, valószínűleg úton leszek. Az utolsó utamon.
Tudom, hogy szomorú vagy, de hidd el, nincs miért. Nálad csodálatosabb emberrel sosem találkoztam, szóval jól jegyezd meg, Moonbin azt, hogy jót cselekedtél. JÓT, csupa nagy betűvel.
Szebbé tetted egy beteg, elkeseredett ember utolsó napjait.
Hálás vagyok!
Kérlek, törj ki a ketrecedből, menj oda Chaeyounghoz, vagy ahhoz az alacsony sráchoz, aki le sem tudja venni rólad a szemeit. Csak... élj már végre! Az élet rövid, hidd el nekem. Vége lesz, mielőtt feleszmélnél.
Élj, Moonbin, élj helyettem is!

A legnagyobb szeretettel,
Lee Dongmin.

|...|

Olyan érzés ez, mint egy váratlan fordulat egy filmben, vagy egy könyvben. Mintha nem is velem történt volna.
Azóta is rengeteget gondolok rá. Igazából minden nap eszembe jut. Megtanította nekem, mennyire fontos az, hogy nyissak a világ felé, hiszen a jó dolgok a kalitkámon kívül várnak rám.

Sok dolog megváltozott azóta, már több év eltelt, én pedig rájöttem, mi számít igazán.
Nélküle nem akartam élni, de tudtam, csalódott lenne, ha látna engem olyan állapotban, ezért összekaptam magam, elköltöztem, új életet kezdtem.
És milyen jól tettem.
Hálás vagyok neki. Mindenért.
És őszintén remélem, hogy egyszer majd talán lesz valaki, akit úgy fogok szeretni, mint Lee Dongmint.