$$$20$$$

5.2K 154 14
                                    

Május van szünet ugyanis a tanároknak egy hónapos képezésre kellett menni ország szerte. Így Jack kell és az anyukájával és a új pasijával igen lett egy pasi akit Jack nem nagyon szeret  és az én szüleimmel elmentünk kirándulni Párizsba. Most ippen egy kórházba ülőnk, hogy miért, hát nem másért mint az én kicsike szerelmem miatt, ugyanis össze eset. Az orvosok szerint a szervezete legyengült. Nah de most jön a z orvsos.

-Már, fel kelt be lehet hozzá-még mondód valamit de én már mentem be hozzá. Mikor,be ment a szeme csukva volt, bőre sápadt, amikor be csuktam az ajtót, akkor kinyitotta szemeit, azt a gyönyörű szemei most csal fáradtam csillogtak, az arcán egy mosoly terült el, ajj az a mosoly ami eddig huncut volt most szinte már grimasz volt. Oda sétáltam hozzá, majd az ágyhoz húztam egy fotelt, amikor leültem,Jack a kezem után nyúlt, mint egy szomjas ember a vízért. Amikor megfogta érezhető volt hogy megnyugodt és így én is, én csak rámosolyogtam.

-Jól vagy,hozzak valamit,szükséged van valamire??-kérődésekkel bombáztam, szegényt alig hagytam megszólalni. De mikor fel akart még jobban ülni, a vállánál fogva vissza nyomtam, az ágyra.-hé, nem kelhetsz fel, az ágyról, mit szeretnél??

-Szívem ez a rohadt ágy nagyon kényelmetlen, és csak egy csókot, ugyanis mióta bejöttél, még csak egy arcra puszit se kaptam-mikor ezt így végig mondtam, felálltam és megcsókoltam, hagytam hogy ő irányítson, mert ő jobban  szeret irányítani. Mikor levegő hiány miatt elváltunk-Belefeküdtsz mellém??

-Persze, csak menny arrébb- arrább csúszót, én meg oda felküldtem mellé, ő lentebb csúszót, így a fejét a hasamra hajtotta, és így pihent tovább, be csukta a szemét. Majd még közelebb bújt hozzám.

-Te sokkal kényelmesebb párna vagy-motyogta a hasamba, én közbe s haját simogattam néha bele is túrtam. Ő közbe a hasam vagy a combom belső részét simogata, majd mikor már majdnem elaludt be jöttek a szülők és az orvos. Én felakartam kelni de Jack nem hagyta csak ő is felült mint én. Majd átölelte a derekam. Az orvossal egy nővér jött be aki ha tippelnem kéne gyakornok volt, mikor meglátta Jacket az ruhája két felső gombját, kigombolta és meg igazítóta a melleit. Majd "véletlenül" leejtette a tollát, és szépen megfordult és bepucsitot nekünk. Jack csak a nyakamba furta a fejét és egy puszit nyomót, rá  éreztem hogy próbálja nem elnevetni magát. Mikor a kur... vagyis a nővér felállt, ránk nézet de mikor látta hogy Jack nem is rá figyelt, a feje úgy nézett ki mintha mindjárt felrobban, én csak hogy tetézem megpusziltam a feje búbját, Jack csak még jobban belém bújt. A szülők még mindig beszéltek az orvossal. Én addig oda hajoltam a füléhez és bele súgtam.

-Jól vagy-Ő csak megrázta a fejét, jelezve hogy nincs-fáj valamiid ?-kérdeztem aggódva

-A fejem és szédülök, de nem kell szólni az orvosnak, kérlek ne szólj-súgta a nyakamba

-Rendben, de akkor pihenj-Ő csak bólintót, majd újra nyakon puszilt, majd lefeküdt, úgy ahogy az előbb,én csak a fejét simogatam, de néha bele túrtam a hajába. Mikor érkeztem hogy egyenletesen lélegzik, akkor se hagytam abba. Mikor felnéztem akkor vettem észre hogy a szobába mindenki miinket néz. Anya csak mosolygót úgy ahogy apa is, Kriszti aggódva nézte a fiát de mégis mosolygot és kicsit rázta a fejét, Stefan(krisztinek a új pasija(jack mostoha apja))csak nézett, az orvos csak néha nézet ránk mert a papírját bújta, és a nővér ribanc, csak irigyen nézett. Majd mikor az orvos végzett a papír munkával megszólalt.

-Két nap múlva haza mehet, Mss. White kérem ha felébredt etesse meg-én csak fúra nézéssel bólintottam-a szüleik elmondták, hogy magára hallgat a legjobban-én csak mosolyogva a hasamon szuszogó fiúra néztem-ha bármire szükségük van, szóljanak nyugodtan, és ha bármi baj van akkor meg feltétlenül, további szép napot.-majd kimentek a felnőttek is hisz tudták ha az én szép fiúm felébred akkor ott ha kell etetés lesz. 

Itt is az új rész lészi a véleményeteket írjátok le, mert imádom olvasni őket. Nagyon szeretlek titeket és köszönőm a kommenteket, puszi😘❤😍

My Bad boyWhere stories live. Discover now