Neked címezve [l.r.h.]

1.rész

Jázmin szemszöge:

,,...Luke Hemmings(21)  tovább folytatja ámokfutását. Alighogy szakítottak barátnőjével, máris belevetette magát az éjszakai életbe. Tegnap este (is) illuminált állapotban hagyta el Los Angeles egyik szórakozóhelyét, ahol szemtanúk szerint a csinos pincérnők társaságát kereste, majd eléggé bensőséges táncot lejtett- mint kiderült- a tulaj lányával akinek barátja ezt nem nézte jó szemmel és verekedésbe kezdett a sztárral.

Ezek voltak a sztárhírek, most pedig folytatjuk adásunkat..."

Komolyan, e miatt az egetrengetően fontos információ miatt kellett megszakítani a kedvenc filmemet? Nem is tudom, hogy élhettem eddig eme fontos hír nélkül(remélem érezhető az irónia). 

A nagy felháborodásomban elfelejtettem bemutatkozni. Szóval;  A nevem Kovács Jázmin. Barna, hullámos hajam a hátam közepéig ér. Szemeim száma:2 mindkettő barna.  Los Anglesben élek, jelenleg egyetemista vagyok és egy kis kocsmában dolgozok a belvárosban. Tudom, a nevem nem igazán "ámerikaias"-ahogy nagypapám mondaná-, de ennek pofonegyszerű az oka. Magyar vagyok. Egy éve, azaz 19 évesen költöztem ki Amerikába, hogy jogot tanulhassak. És hogy miért nem mentem az ELTE-re? Az az egyetem nekem tökéletes lett volna, viszont időközben történt valami, amitől fojtogatónak éreztem az országot, akármennyire szeretem is. Meghalt az apukám, a hősöm, így hivatalosan is árva lettem. Bátyámon is túltettem, ő Miskolcig, míg én LA-ig menekültem az emlékek elől. De, erről majd később, mivel még át kell néznem a holnapi vizsga kérdéseit, és aludni sem ártana. 

Ismeritek azt az érzést amikor felkeltek és teljesen kipihentek vagytok? Amikor madárcsicsergésre és friss kávéillatra ébredtek, és még nem is néztek ki annyira nyomottnak? Amikor érzitek, ez lesz életetek legjobb napja? Mert én nem. 

A hajam egy merő kóc volt mikor kemény 4 óra alvás után ébresztőm hangja felkeltett, ráadásul brutális késésben voltam. Se reggelizni, se sminkelni nem volt időm, így csak felvettem az este kikészített ruháimat, majd bepattantam az audimba... Haha, jó vicc. Tehát pattantam volna, ha lett volna mibe, mivel a kocsimat-ami megjegyzem már elég öreg darab és nem is audi-szervizbe kellett vinnem. Szóval, újra: elfutottam a buszmegállóig, és éppen elcsíptem egy zsúfolt buszt, ahol legalább négyen ráléptek a lábamra és ketten leköhögtek, de végre beértem az egyetemre és megírhattam a ZH-t.  Én hülye, viszont nem kapcsoltam ki a telefonomat, persze mindenkinek ilyenkor jutottam eszébe és állandóan rezgett, amíg ki nem nyomtam, majd ez újrakezdődött. Amint letudtam, sprinteltem ki a teremből, mivel így is furán néztek rám, mivel állandóan mocorogtam a széken, hogy elhallgattassam a készüléket. Viszont amikor megnéztem a telefonom, 15 hívásom volt egyetlen számról.